Vogel góljával a Ferencváros szerzett vezetést és az ötödik percben még a hazaiaknál volt az előny, a folytatásban az egyre inkább belelendülő DVSC diktálta a tempót, nem is akármilyet. Csernyánszki Liliána vezérletével gyors, dinamikus és korszerű támadásokat vezetett a debreceni együttes, amiket a hazaiak lassan, lomhán reagáltak le, így az előny egyre nőtt. Persze ehhez az újfent kiválóan működő védekezés és egy elképesztő kapusteljesítmény is kellett Jessica Ryde-től. A védések és a labdaszerzések nyomán jöttek a gyors gólok, de akkor sem esett kétségbe a Loki, ha felállt fal ellen kellett támadnia, mert mindig volt valaki, aki elvállalta a befejezést. Toublanc, Hámori, Petrus, Tóvizi, sorolni lehetne a kiváló egyéni teljesítményeket. Öt gól is volt már az előny, amiből négyet meg is tartottak a piros-fehérek a szünetig. 18 gólt lőttek 30 perc alatt és csak 14-et kaptak.
A második játékrész elején kicsit megtorpant a hajdúsági támadójáték. Kapkodtak, feleslegesen sürgették a befejezéseket, kimaradt egy-két helyzet és a Fradi rögtön élt a lehetőséggel. A 36. percben már egyenlő volt az állás. Szilágyi Zoltán időt kért és türelmesebb játékra intette csapatát. Bár a folytatásban kicsit megnyugodtak a vendégek, azt így sem tudták elkerülni, hogy a 43. minutum elején átvegye a vezetést a hazai csapat. Persze, fáradtak, a debreceniek, hiszen mégiscsak hárman hiányoztak és a belső emberek pihentetését így nehezen tudták megoldani, de a lányok egy percre sem adták fel. Nem tudott elhúzni a Ferencváros, sőt, az utolsó pillanatig döntetlen körül mozgott az eredmény. Úgy érkeztek a felek az utolsó perchez, hogy döntetlen állt az eredményjelzőn és emberhátrányban volt a Loki. Simon vezetést szerzett a Fradinak, erre Szilágyi Zoltán időt kért. Két gólt kellett volna szerezni 42 másodperc alatt. Csernyánszki egyenlített, de Klujber gyors kezdésből üreskapus gólt lőtt. Csernyánszki 10 másodperccel a vége előtt alulról elengedte, de a felsőlécről kifelé pattant a labda. Egy góllal nyert a Ferencváros.
FTC – DVSC Schaeffler: 30–29 (14–18)
Szilágyi Zoltán: A kézilabda ünnepe volt ez a hatvan perc. Nagyon jól, gyorsan és taktikusan játszottunk az első félidőben, szinte minden bejött, amire készültünk. A másodikban a Fradi szemléletet váltott, védekezésben és támadásban is más szinten játszott, de dicséret illeti a csapatomat, mert így is tartottuk magunkat. Megvolt az esélyünk a győzelemre, igazából csak magunkat okolhatjuk, mert a végén belehibáztunk. Volt tartásunk, mentálisan erősek voltunk, a nehéz szituációkból is ki tudtunk jönni és ez nagyon sokat ér.
