Kézilabda: Balázs Sándor a DEAC új igazolása

Élvonalbeli rutinnal rendelkező átlövő érkezik a Debreceni Egyetem NBI/B-s férfi kézilabdacsapatához, Balázs Sándor az elmúlt négy idényben Komlón játszott.

0

Balazs_Sandor-300x197 Kézilabda: Balázs Sándor a DEAC új igazolásaFotó: deac.hu

Ahogyan a bemutatáskor Bíró Imre vezetőedző fogalmazott, harcos, küzdő szellemű, több poszton is bevethető játékost igazolt a DEAC férfi kézilabdacsapata. A harminc esztendős Balázs Sándornak nem ismeretlen a cívisváros, ugyanis Debrecenben született, 18 évesen pedig a hajdani DKSE színeiben az első osztályban is bemutatkozhatott. Később Balmazújvárosba, majd Komlóra vezetett az útja, az elmúlt négy szezont utóbbi klubnál töltötte, azaz folyamatosan növelte élvonalbeli mérkőzései számát. A klasszis átlövő jelenleg 202 NB I-es találkozónál jár, s bár a következő idényben a második vonalban kézilabdázik majd, cseppet sem érzi visszalépésnek a debreceni szerződést.

„Csodálatos éveket töltöttem Komlón, de eljött az idő, hogy hazatérjek – nyilatkozta a klubhonlapnak Balázs Sándor. – Ahogy a szólás is tartja: mindenhol jó, de a legjobb otthon. Lehetett volna még előttem pár NB I-es év, de most már a DEAC is olyan szintet képvisel, hogy szívesen játszom itt, nem mellesleg a klubnál van egy biztató jövőkép, amelynek szeretnék részese lenni. Nemcsak a kézilabdacsapat, hanem az egész egyesület struktúrája nagyon tetszik. Sok elsőosztályú együttese van a klubnak, az irányelv az, hogy fiatalokra, hazai nevelésű játékosokra építenek, akik valamilyen formában kötődnek Debrecenhez, vagy a megyéhez. Ez mind olyan szempont, ami miatt úgy éreztem, jó lesz hazajönni és ehhez az egyesülethez tartozni. Ismerős közegbe kerülök, hiszen gyerekkori barátaim, egykori csapattársaim vannak a keretben. István Petivel például nagyon sok mindent átéltünk a hat év alatt, amíg Balmazújvárosban játszottunk. Mórucz Ádámmal már általános iskolában osztálytársak voltunk, majd a gimnáziumban együtt kezdtünk kézilabdázni. Mándi Norbival is jóban vagyok, hiszen az öccsével egy bölcsődébe, majd óvodába és iskolába jártunk, de a csapat többi tagjával is sokszor összehozott valahol az élet, így mondhatni baráti társaság vár rám.

Balázs Sándor elárulta, marasztalták Komlón, de a szívére hallgatott, így elfogadta a DEAC ajánlatát.

„Szerették volna, ha maradok, újabb szerződést ajánlottak, de én eldöntöttem, hogy hazatérek. Párommal, aki balmazújvárosi, együtt voltunk ott, és már őt is várta haza a család. Emocionális döntés is volt, hiszen sokat kaptam Debrecentől, a sportiskolától, a DKSE-től, ahol először játszottam az NB I-ben, és ugyan rögtön kiestünk, de nekünk fiataloknak jót tett, hogy szem előtt voltunk, sokat tanultunk, fejlődtünk, tapasztalatot szereztünk. Úgy érzem, most többet vissza tudok adni a városnak, mintha évekkel később jövök haza.”

P.G.