Fotó:dvse.hu
Ez a lesz a második szezonod a debreceni kispadon. Mennyiben lesz ez más a helyzet most, mint tavaly?
Tavaly az utolsó pillanatban kerültem ide, mert a 2015/16-os idény végén elég későn távozott a vezetőedző. A csapat öt játékosa addigra eligazolt, az újak feltérképezése későn indult meg, majdhogynem mire az átigazolási időszak véget ért. A korlátozott lehetőségek mellett nem tudtunk egy ütős csapatot összerakni. Ez egy elég nehéz helyzet volt, ennek ellenére úgy érzem, helyt álltunk, bár a kitűzött magas célt, a felsőházba kerülést, nem sikerült elérni.
Az idei év annyiban más, hogy már februárban elkezdtem ezt a csapatot építeni, kitalálni, hogy hol kell erősíteni, melyik pontokon kellenek változtatások. Azon gondolkodtam, hogy a tavalyi költségvetés keretein belül maradva, hogyan tudunk erősíteni, hogyan tehetjük ütőképesebbé az együttest. Azt gondolom, hogy ez a keretfeltöltés első ránézésre meglehetősen jól sikerült. Így ebben az évben vállalható célunk lehet az, hogy a nyolcba jussunk. Persze, ehhez bravúros szereplés is kell. Annyi csapat van a középmezőnyben, hogy nevek alapján senki nem érezheti saját helyét biztosítottnak az első nyolcban, leszámítva egy-két alakulatot.
Jelentősen megfiatalodott ez a csapat, tudatosan kerested a fiatal játékosokat?
Abszolút tudatos volt, hiszen állandóm sorozatterhelésnek vannak kitéve a játékosok. A fiatalok edzésről-edzésre jobban regenerálódnak, ezáltal nagyobb terhelésre, és jobb teljesítményre képesek. A szezon elején a Magyar Kupa és az OB1 miatt igen sűrű lesz a program, és időnként a mérkőzések is összetorlódnak majd az élklubok európai kupaszereplései miatt. Ezeket a napokat szabaddá kell tenni a versenynaptárban. Szerda-szombat-kedd, ritmusban kezdünk. Emiatt különösen fontos az, hogy minél hamarabb újult erőre kapjanak a játékosok.
Fotó:dvse.hu
A csapat átlagéletkora 24 év, ami véleményem szerint optimális. Vannak fiatal játékosaink, akiknek nem új az OB, hiszen évek óta az élvonalban játszanak. A fiatalodás révén nagyon sokat gyorsultunk, és a motivációs szint is magasabb, mint tavaly. Az edzések hangulata, tempója is teljesen más, össze sem hasonlítható a tavalyival.
A HBZ kupán beszélgettem szurkolókkal, mind azt mondták, hogy ez egy nagyon szerethető csapat. Csak a vízben vagytok jóban egymással, vagy a parton is?
Jó a viszony mindenhol. Tavaly is jó volt a parton a játékosok között a kapcsolat, de az, hogy sokat dolgoztunk, de mégsem jött a siker, erősen rányomta a bélyegét a hangulatra.
Ezt a társaságot úgy raktam össze, hogy magas legyen a motiváltságuk, könnyen ösztönözhető sportolókat próbáltam igazolni. Lehetett volna egy-két posztra, főleg a külföldi helyekre idősebb játékosokat hozni, olyanokat, akiket esetleg magasabb szinten jegyeznek. De például érkezett két olyan fiatalember is a csapathoz, akik magasan jegyzett pólóiskolákból jöttek, mindketten Herceg Noviban nőttek fel, az egyikőjük a Partizan Belgrádban játszott négy évet, a világ legjobb edzőitől tanulhattak. Tudtam, hogy szilárd és minőségi alapokkal rendelkeznek, emellett a hozzáállásukkal sem lesz probléma, hiszen elsősorban a fejlődést keresik a magyar bajnokságban, nem pedig a megélhetést.
Mint arra kitértem már, tudatos volt a csapatépítés folyamata. Emellett idén jobb a kommunikáció, és én is tapasztaltabb vagyok. Nem csak úgy általánosan, edzőként, hanem a debreceni viszonyokat is jobban megismertem. Nagy segítségemre van továbbá az, hogy a másodedzőmmel fantasztikusan össze tudunk dolgozni. Így nekem is több energiám marad arra, amire adott esetben tavaly már nem jutott, hiszen akkor egyedül ültem a kispadon.
Ez is egy előrelépés, ezáltal szerethetőbb a csapat arculata, jobb a hangulat, jobbak az edzések. Már most az elején jöttek a sikerek, dacára annak, hogy ez még csak a felkészülés. Sokkal dinamikusabb és jobb a közös munka.
Milyen tapasztalataid vannak az elmúlt hétvégéről, a HBZ Kupáról?
A szombathelyi tornán a negyedik helyen végeztünk. Én ott kicsit szabadjára engedtem őket, csak a legminimálisabb taktikai irányvonalak voltak megadva. Év eleji formát mutattak. Utána nagyon keményen visszaálltunk az edzésekbe, onnantól már volt videós anyagunk is a saját játékunkról, mely révén ki tudtuk elemezni, hogy ki, mit, és hol hibázott.
A debreceni tornára eljutott odáig ez a társaság, hogy sokkal szervezettebb lett, nagyon akarták ezt a sikert, mind a három mérkőzésen. Az utolsó percig hajtottunk és nyertünk. Mi, edzők már nézegetjük a videókat, látszik, hogy még mindig sok hibával játszunk, de ezek a hibák javíthatóak. Kell, hogy előrelépjünk a védekezésben, de még a támadásban is nagyon sokat tudunk fejlődni.
Menyire tudsz az utánpótlásra támaszkodni?
A tavalyi tapasztalat az, hogy nagyon tehetségesek, képzettek és jó szellemiségűek a játékosok. Mindemellett könnyen tanulnak, így jól fogadta őket a felnőtt csapat. Várjuk, hogy a fiatalok beérjenek.
Az egyetlen gondom velük OB1-es edzőként, hogy iskolába járnak. Ami persze nem baj, de iskolai elfoglaltságaik miatt nem tudnak napi két edzésen részt venni.
Nyolcadik éve ez a klubnak, igazából csoda, hogy ilyen nagy számban sportolnak itt, és az is, hogy szintű csapataink vannak, jóformán a semmiből. Se régi nagy hagyományok, se régi nagy generációk. Ez egy fantasztikus színvonal, ahová nyolc év leforgása alatt a debreceni vízilabda eljutott. Ezt kell értékelni, és nyilván, ha beérnek az utánpótlás korú játékosaink, akkor őrájuk kell és lehet majd támaszkodnunk. Nem légiós csapat fenntartása a cél. Jelenlegi felnőttgárdánk funkciója az, hogy példaképeket nyújtson a fiataloknak, akik egyfajta célként és motivációként hatnak rájuk.
A DVSE hagyományai közé tartozik, hogy különböző nemes ügyek mellé odaáll, akar a fogyatékkal élők sportrendezvényéről, akár adománygyűjtésről van szó. Idén folytatjátok ezeket a jócselekedeteket?
Terveink szerint idén is részt veszünk mindenben. Tavaly a „Kék vödör” akcióban, a „Movember” mozgalomban, és a Hódosban fogyatékkal élők világnapján rendezett sorversenyen is részt vettünk. Elmentünk vidéki iskolákba, és ott osztottunk télapó csomagot. Ha felkérés, és lehetőség van, ott vagyunk minden olyan rendezvényen, ahol a sportot lehet népszerűsíteni. A klub melléáll minden kezdeményezésnek, ahol a sport, az egészség mellett lehet kampányolni, vagy ahol segíteni lehet másokon. Fontosnak tartjuk a társadalmi szerepvállalást.
Bizonyos értelemben célunk, egyben kötelességünk az, hogy értéket teremtsünk. Nyilván, ez kézzel megfoghatatlan társadalmi érték. Persze, ezt ki lehetne fejezni pénzben is, mondjuk azzal, hogy hány kisgyermek kezd sportolni. Azok a fiatalok, akik sportolnak, kevésbé kallódnak el az életben. A sport egy hatalmas társadalmi értéket képvisel, ebből adunk vissza valamennyit ezekkel a jótékonysági tevékenységekkel.
Póló csapatunknak október 4-én szurkolhatunk először hazai környezetben, a Zákány utcai uszodában.
Cs. E.
