Fotó: dvsc.hu
Korhut Mihályról mindenkinek a futball, a DVSC jut azonnal az eszébe, mi viszont arra voltunk kíváncsiak, ha nem a labdarúgást választja gyermekként, mely sportágban tudná elképzelni magát.
„Ez jó kérdés, hiszen mióta megtanultam járni, csak fociztam, bár gyerekként szertornáztam, az iskolai csapattal még versenyeken is elindultam. Ha most meg kellene neveznem egy sportágat, melyben el tudnám képzelni magam, bajban lennék, nem tudnék rá válaszolni, engem igazából csak a futball köt le. Ez viszont nem jelenti azt, hogy csak focit nézek szabadidőmben, természetesen a világ sporteseményeit nyomon követem, ha a magyarok szerepelnek, azt mindig megnézem. Leginkább a csapatsportok állnak közel hozzám, főleg a kézilabda, de mondhatnám akár a kosárlabdát vagy a pólót is. Sok csapattársam, a stáb tagjai, megszállott NFL rajongók, többen már Amerikába is elutaztak, hogy a helyszínen nézzenek meg egy meccset. Társaságban én is leülnék a TV elé, de igazán engem ez a sport nem köt le” – fogalmazott a DVSC kiváló játékosa.
Azt kijelenthetjük, Debrecen sportfővárossá lépett elő, az utóbbi években számtalan sikerrel örvendeztettek meg minket csapataink, egyéni sportolóink.
„Debrecen meghatározó szereplője a magyar sportnak, vidéki városok közül a legtöbb élvonalbeli együttessel rendelkezünk, e téren a DEAC élen jár. Ez a szám tovább nőtt, hiszen a DVSC is visszakerült az élvonalba. Sportolóink kiválóan teljesítenek, mint például Kozák Luca, Battai Sugár Katinka vagy Senánszky Petra, de sorolhatnám még hosszan a neveket. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a cívisvárost nyolcan képviselték az ötkarikás játékokon. Városunkban minden feltétel adott, hogy sportolóink megfelelő körülmények között készülhessenek, van egy csodálatos stadionunk, az Egyetemi Sporttelep folyamatosan szépül, megújul, az Oláh Gábor utcai sportkomplexum is minden igényt kielégít. Debrecenben utánpótlás szinten kiváló műhelymunka folyik, három kiemelt akadémiával is rendelkezünk, melyekben számtalan tehetség pallérozódik” – folytatta gondolatmenetét a Loki védője.
Mai, felgyorsult világunkban egyre kevesebb idő jut a mozgásra, a gyerekek – tisztelet a kivételeknek – szabadidejükben a számítógép előtt ülnek, a sport számos lehetséges tehetséggel lesz szegényebb.
„Gyerekként nekem is a grundon teltek napjaim, minden alkalmat megragadtam, hogy rúghassam a bőrt. Arra biztatom a fiatalokat, de az idősebbeket is, hiszen a sport kortalan, szakítsanak időt a mozgásra, ezzel is óva egészségüket. E mellett a sport kitartásra, fegyelemre is nevel, kovácsolja a közösségeket, mindezek jó hatással vannak a hétköznapokra. Leendő gyermekemet én is a sport felé fogom terelni, ha fiam lesz, örülnék, ha ő is focizna, de nem fogom erőltetni. Nem az a fontos, hogy élsportoló legyen, hanem a mozgás az élete részévé váljon. Én sem fogok elszakadni a sporttól visszavonulásom után, kispályán folytatom a futballt, de tevékeny részese is szeretnék lenni, edzőként maradnék meg a futballban” – zárta mondandóját Korhut Mihály.
KZT
