A gyerekek nagy része most lépett az óvodás korszakból az iskolaiba, nekik ez egy óriási változás az életükben. Megnövekedett az edzésszámuk, heti kettőről, háromra, valamint egy óra helyett, már másfél órán keresztül tart, ezt is meg kellett szokniuk. Tizenegyen vagyunk a keretben, náluk elsődleges szempont, hogy szerettessük meg velük a labdarúgást. Itt még nagyon bonyolult feladatokat nem csinálunk, az edzések fele inkább játék, a másik felét úgy kell összeállítani, hogy élvezhető legyen számukra. Figyelni kell, a kicsiket ne érje negatív hatás, mert akkor előfordulhat, befejezi a sportot.
Már ebben a korosztályban is vannak ügyes gyerekek, fél éve dolgozok velük, az edzéseken kívül három hetente megmérkőzünk a Bozsik programban lévő más csapatokkal, a DSI, DUSE, Olasz Focisuli korosztályaival.
Vannak gyerekek, akik sokat változtak hozzáállásban, magatartásban, ez számomra pozitív hatás. Az eredményt itt még nem szabad számon kérni, értelmetlen plusz terhet tenni a vállukra, de győzni meg kell őket tanítani. Fontos, hogy mérkőzéseken is jól érezzék magukat, élvezzék a focit, figyelni kell a lelkivilágukra, mert egy vereség után még előfordul, hogy elpityerednek. Oda kell figyelnünk a kicsikre, pedagógusnak, pszichológusnak, edzőnek kell lennünk egy személyben
Ennek a korosztálynak leginkább az egy az egyet, kettő az egyet tanítjuk, ezt kell minél jobban elsajátítaniuk, amit mérkőzéseken szeretnék is viszont látni. Voltak változások, páran lemorzsolódtak, de voltak érkezők, a csapat szépen kezd összeállni. Örömmel végzik az edzéseket, várják, hogy meccseket játszhassanak, mikor kupákat nyernek, nagyon boldogok, ez plusz motiváció is a későbbiekre nézve.
A szülőkkel is meg kell értetnünk, ebben a korban nem az a legfontosabb, hogy minden hétvégén mérkőzéseket játszunk, hanem a folyamatos fejlődés, ami csak edzésmunkával érhető el. De mint mondtam, a legfontosabb dolgunk, a foci megszerettetése a srácokkal, mert más sportágaknak is nagy az elszívó ereje, azzal pedig, hogy ezt megszeretik, itt tudjuk őket tartani. Ebben a korban még messziről sem dől el, kiből lesz később labdarúgó, azt szoktam mondani, elindultak egy úton, majd 16-17 évesen fog ez kiderülni.
A fejlődés megfigyelhető a gyerekeknél, ezt bizonyítja, mikor átvettem a csapatot, az augusztusi tornán még csak kilencedikek lettünk, de már Nyíregyházán, második, a Mikulás Kupán ötödik helyet sikerült megszereznünk. Nagyszerű érzés, mikor egy-egy győzelem után látom a kicsik boldogságtól csillogó szemét győzelmek után.
A jövőre nézve továbbra is a technikai képzés, párharcok gyakorlása és a kétkapus játék van a középpontban.
A Mikulás Kupával lezártuk az évet, volt egy záró edzésünk, ahol inkább a játéké volt a főszerep, a szülők is beállhattak játszani a gyerekekkel közösen. Január 8.-án kezdjük majd a következő évet, addig aktív pihenés vár a srácokra.
