Leiszt Máté: “mindig különös érzés a DEAC ellen meccselni”

Mindössze harmincegy esztendősen lett a szombathelyi Haladás élvonalbeli női röplabdacsapatának vezetőedzője Leiszt Máté, aki a cívisvárosban nevelkedett, s annak idején a DEAC színeiben kezdte játékos-pályafutását. Az ambiciózus szakember a múlt felelevenítése mellett edzői hitvallásáról mesélt a Debreceni Sportéletnek, de szóba került a debreceni röplabdázás jövője is.

0

91269394_697368227700523_8690343243683987456_n-300x176 Leiszt Máté: "mindig különös érzés a DEAC ellen meccselni"

A röplabdázás kedvelőinek ismerősen csenghet Leiszt Máté neve, a fiatal, ambiciózus szakember ugyanis tevékeny részese volt a békéscsabai aranykorszaknak, majd tavaly októberben, a DEAC elleni kupamérkőzésen már a Haladás női csapatának kispadján debütált, méghozzá vezetőedzőként. Azt azonban kevesen tudják a kiváló trénerről, hogy Debrecenben született, itt járt középiskolába, és városunkban sajátította el a játék alapjait.

„Édesanyám válogatott röplabdázó volt, így gyermekkoromtól kezdve a labda bűvöletében éltem, ám magasabb szinten a Fazekas Mihály Gimnázium tanulójaként kezdtem el foglalkozni a sportággal – emlékezett vissza Leiszt Máté. – Később játszottam a DEAC színeiben is, ahol utánpótlásszinten szép eredményeket értünk el, a felnőtteket pedig akkoriban vette át Fodor Antal, akivel fejlődésnek indult a csapat. Jómagam inkább a homokon voltam eredményes, strandröplabdázóként válogatott szintig jutottam, de egy térdsérülés sajnos keresztbe húzta a számításaimat. Ekkor kezdtem el átadni a tapasztalataim a fiatalabbaknak, s idővel egyre közelebb kerültem az edzői hivatáshoz, így igyekeztem képezni magam. Nagyon sokat köszönhetek a mentoraimnak is, az MTK-nál például Hollósy Lászlótól tanulhattam meg a szakma alapjait, így már rengeteg tapasztalattal felvértezve kerültem Békéscsabára, ahol csodálatos két évet tölthettem, tele fényes sikerekkel. Időközben kialakult egy saját filozófiám a röplabdáról, s jelenleg a Haladás vezetőedzőjeként is ezt próbálom követni, megpróbálok minél több fiatalt bevonni a felnőtt csapat munkájába, s bátran adok nekik lehetőséget a mérkőzéseken. Természetesen kellett egy kis idő, mire a lányok felvették az élvonal ritmusát, de úgy érzem, jó elegyet alkotunk, s az eredmények miatt sincs okunk szégyenkezésre.”

A sikeredző a női röplabdázás több hazai fellegvárában tevékenykedett már, így adódik a kérdés: vajon mikor láthatjuk Debrecenben dolgozni?

„Mindig különös érzés ellenfélként pályára küldeni a csapatomat a cívisvárosban, hiszen ezer szállal kötődöm a DEAC-hoz, ráadásul ilyenkor általában a szeretteim is a helyszínen tudják megnézni az adott összecsapást. Idővel szeretnék majd visszatérni Debrecenbe, azonban egyelőre a szakmai kihívásokat keresem, s jól érzem magam a vezetőedzői szerepkörben, nagyon szeretek a Haladásnál dolgozni. Természetesen figyelemmel követem a DEAC eredményeit, a férfiak remek szezont produkáltak, s remélem, idővel a női vonalon is a legjobbak között emlegetik majd Debrecent. Érzésem szerint jelenleg a szekértábor-elmélet érvényesül, ugyanis két ütőképes csapat is van a városban, de sok a tehetséges debreceni fiatal, így bőven látok lehetőséget az előrelépésre.”

 P.G.