A Debreceni Búvárklub kiválósága, Lipők Larion számára szenzációsan indult az idei versenyszezon, a múlt heti egri világkupát öt éremmel zárta.
„Az eredmények szempontjából maximálisan elégedett lehetek, ilyen jól még nem kezdtem egyszer sem a szezonomat. Időeredmények tekintetében viszont maradt bennem hiányérzet, szerettem volna közelebb kerülni a világcsúcshoz, ám néhány ezred, tized maradt bennem. De nem akarok elégedetlennek tűnni, ötször állhattam a dobogón, háromszor a legmagasabb fokán, szóval soha rosszabb évkezdetet. Az időeredményeken pedig idén még bőven lesz lehetőségem javítani” – fogalmazott az egri világkupa kapcsán az ifjú tehetség.
A Lipők nevet a debreceni sportbarátok, főleg az idősebb korosztály a futballal kapcsolja össze. Ez nem véletlen, hiszen a nagypapa, Lipők Lajos majd 400 alkalommal ölthette magára a DVSC mezét. De az édesapát, Lipők Csabát is a focipályáról ismerhetjük, aki évekig a DEAC csapatát is erősítette. Larion viszont egy egészen más sportágat választott, megszakítva ezzel a családi hagyományt.
„Természetesen próbáltak a labdarúgás felé terelni, ám már kicsi gyerekként sem hozott lázba a labda, valahogy nem kötötte le a figyelmemet. Belekóstoltam több sportágba, de egyiket sem éreztem igazán a magaménak. Végül édesanyám unszolására kipróbáltam azt a sportágat, melyet korábban versenyszerűen űzött, az uszonyosúszást. Az első edzés után éreztem, ez az én világom, nagyon megtetszett az uszony, valamint az a közeg, melybe csöppentem. Olyan példaképekkel úszhattam egy medencében, mint Senánszky Petra vagy Kosina Gergő. Az elmúlt évek alatt rengeteget tanultam edzőmtől, Kókai Dávidtól, ennek köszönhetően folyamatosan fejlődtem, értem el egyre jobb eredményeket. Visszatérve édesapámra, sikerült valamennyire elcsábítani a labdarúgástól, ugyanis édesanyámmal együtt már ő is tagja a Debreceni Búvárklub senior csapatának. A focitól azonban nem szakadt el, rendszeresen rúgja a bőrt a derecskei öregfiúkkal. Nagyon nagy hálával és sok-sok köszönettel tartozok szüleimnek, akik mindenben támogattak, mellettem álltak” – emlékezett vissza a kezdetekre Kókai Dávid tanítványa.
Utánpótlás sportolóknál mindig adódik a kérdés, miként tudják a sportot és a tanulást úgy összehangolni, hogy egyik se menjen a másik rovására. Ezzel a fiatal uszonyosúszónak is szembesülnie kellett, ám ez nem jelentett számára különösebb problémát.
„Szerencsésnek mondhatom magam, ami az órákon elhangzik, könnyen megjegyzem, így az iskola falain kívül nem töltök sok időt a tanulással. A téren is szerencsés vagyok, hogy osztálytársaim, egyben a barátaim is, akiktől, mint ahogy tanáraimtól is, minden segítséget megkapok. Egy-egy verseny után rengeteg gratuláló üzenetet kapok tőlük, amit utólag is szeretnék megköszönni nekik. Mint említettem, nálam jól megfér egymás mellett a sport és a tanulás, az iskolai eredményeim se rosszak, stabilan hozok egy négyes átlagot” – mondta a többszörös világkupa-aranyérmes sportoló.
Az idei szezon még csak most kezdődött, az év hátralévő hónapjaiban rengeteg kihívás, verseny vár uszonyosúszóinkra.
„Bővelkedik eseményekben az idei versenynaptár, sok kihívás vár még rám. Ezek közül az egyik a junior Európa-bajnokság, mely versenyen szeretném a dobogó legfelső fokán állva hallgatni a magyar himnuszt, illetve az 50 méteres búvárúszásban megjavítani a világcsúcsot. Maximalista vagyok, csak az aranyérmet félsikernek könyvelném el. Azt ígérhetem, mindent meg fogok tenni azért, hogy mindkét célt elérjem” – zárta gondolatait Lipők Larion.
KZT
