Lippai Péter: „Abban, hogy idáig eljutottam, rengeteg munka van”

A DEAC védőjét gyerekkorában a foci kötötte le, majd az egyetemi évei kezdetén ismerkedett meg a floorballal, szorgalmának és sok-sok gyakorlásnak köszönhetően néhány év alatt eljutott oda, hogy ma már az első osztályban kergeti a lyukacsos labdát. Csapattársa, Lánczi András szerint, Péter helye megkérdőjelezhetetlen a csapatban.

0

lippai2-300x187 Lippai Péter: „Abban, hogy idáig eljutottam, rengeteg munka van”

Tökéletesen indult a 2019-es év, idén már két sikeresen megvívott mérkőzésen vagytok túl. Hogyan értékelnéd ezt a két találkozót?

Ezek voltak azok a mérkőzések, amiket ha céljainkat meg akarjuk valósítani, meg kellett nyernünk. A Cartoon Heroes ellen amúgy is volt mit törlesztenünk, hiszen ők ejtettek ki miket a Magyar Kupából, illetve idegenben pontot veszítettünk ellenük. A téli szünet után volt bennünk egy kis drukk, de szerencsére ez mindenkiből a legjobbat hozta ki, nagyon szép játékkal sikerült legyőznünk őket. Az ARES ellen kötelező volt nyernünk, ősszel simán 13:3-ra vertük őket, de feljövőben vannak, így nem vehettük félvállról azt a találkozót. A meccs kétharmadáig úgy tűnt, sima lesz a győzelem, de az utolsó percekben kicsit elaludtunk és felzárkóztak, a két pontot viszont sikerült megszereznünk. (Azóta a csapat lejátszotta harmadik mérkőzését, a Dunai Krokodiloktól vereséget szenvedtek.)

Milyen a csapat összetétele?

Vannak a keretben egykori és jelenlegi válogatottak, akik játékban, stílusban és energiában viszik előre a csapatot. Van egy olyan mag, akik Debrecenben jégkorongoztak, ők is nagyon jól megállják a helyüket, energikusak és mindent beleadnak a mérkőzéseken, megvan bennük a csibészség, meccseket tudnak eldönteni. Végül van a harmadik sorunk, akik ott vannak, feljövőben vannak, egyre technikásabbak, most szereznek rutint az élvonalban. Ez a hármas egyveleg úgy tűnik, nagyon jól működik, ehhez társul egy kiváló csapategység, pályán és azon kívül is meg van az összhang.

Új vezetőedzővel vágtatok neki az első osztály küzdelmeinek…

Tibi bá (Varga Tibor) legendának számít a hazai floorball életben, több évtizedes rutinnal rendelkezik. Abszolút profi szemléletet hozott a csapatba, látja, mit és hogyan csinálunk a pályán, folyamatosan elemzünk, felhívja a hibákra a figyelmet és ezeket próbáljuk javítani. Amit nyáron az ő irányításával elkezdtünk, folyamatosan érik be, eredményesek vagyunk.

lippai3-200x300 Lippai Péter: „Abban, hogy idáig eljutottam, rengeteg munka van”

Ma még a gyerekek nem floorballozni szeretnének leginkább. Mi volt az, ami a sportág felé irányított?

Sporttagozatos iskolába jártam Nyírbátorban, így a mindennapi mozgás szerves része volt az életemnek gyerekként, és mint a többi srác, én is fociztam. Miután elköltöztünk, ez abbamaradt, egészen az egyetem kezdetéig semmit nem sportoltam. A campuson viszont kötelező tárgyként kellett testnevelés tárgyat választanom, felvettem a floorballt. Bár évtizedes szerelem köt a jégkoronghoz, sajnos nem tudok korizni, viszont láttam floorballos videókat, és nagyon megtetszett, előtte nem is hallottam erről a sportágról. Hobbi szinten játszottunk az egyetemi házibajnokságban, de amit csináltunk, azt nagy merészség lenne floorballnak nevezni, inkább ráutaló mozgást végeztünk. Találkoztam a DFSE csapatával, akkor tudatosult bennem, hogy ezt komolyabb szinten is lehet csinálni. Vettem egy ütőt, amit a videókon láttam, otthon gyakoroltam. Nagyjából 3-4 év után éreztem azt, hogy ebből lehet valami, másokkal szemben is megálltam a helyem, jött a DEAC megkeresése, amit örömmel elfogadtam. Abban, hogy idáig eljutottam, rengeteg munka van, de messze vagyok még attól, hogy technikás játékosnak tartsam magam. Egyébként a DEAC jégkorongozója, Salló Barna ígéretet tett arra, ha lesz egy kis ideje, ad korcsolyaleckéket.

Említetted fiatal éveidet. Milyen gyerek voltál?

Örökmozgó voltam, sok időt töltöttem a kislétai focipályán. Úgy fogalmaznék, okos voltam, de nem szorgalmas. A házi feladatokat nem szerettem megcsinálni, az agyam azonban szerencsére vágott, könnyen megjegyeztem mindent. A gyerekszínészetbe is belekóstoltam, mivel a nagykállói középiskolában drámatagozatos voltam, nyertünk versenyeket, még „legjobb színész” díjat is kaptam. Fél évig segédszínészként dolgoztam a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, és bár nagyon izgalmas a színpadon állni és a nézőket szórakoztatni, az az életforma, ami ezzel jár, igazából nem fogott meg.

Családod tagjai közül sportolt még valaki?

Édesapám, aki görög katolikus lelkész, a megyei bajnokságban mai napig pingpongozik versenyszerűen, de már diákévei alatt, Pannonhalmán – ahol ennek a sportnak nagy hagyományai vannak – is nyert iskolai bajnokságot. Édesanyám, igaz nem versenyszerűen, de diákszinten atlétizált. Szüleim interneten rendszeresen megnézik a mérkőzéseinket.

Mi fogott meg a floorballban?

Egyrészt a játék sebessége, valamint az, hogy nem hiányzik belőle a keménység sem, illetve megvan az a szépsége, mint a jégkorongnak. Megvan benne a virtuozitás, amivel például csapaton belül Varga Gergő rendelkezik.

lippai4-300x205 Lippai Péter: „Abban, hogy idáig eljutottam, rengeteg munka van”

Milyen játékosnak tartod magad?

Leginkább lelkesnek. Technikailag szerintem nem feltétlenül vagyok OB-I-es szintű játékos, de kitartó vagyok, soha nem adom fel a játékot, fáradhatatlanul küzdök, minden játékhelyzetben igyekszek maximálisan odatenni magam. Szerencsére rendszeresen kapok játéklehetőséget, és úgy érzem, sikerült élni a bizalommal, a szezon nagy részében jó teljesítményt nyújtottam. A lövésekben mindenképp fejlődnöm kell még, az erő megvan, inkább az irányzékkal vannak gondok, ezt sokat kell még gyakorolnom.

A floorballon kívül milyen sportokat szoktál még követni?

Igazából egyre kevesebb sportot nézek, de a jégkorongot folyamatosan figyelemmel kísérem, futball vb-t, Eb-t szoktam nézni, valamint az olimpiai eseményeket. Ami mostanában megfogott, az az e-sport, szoktam követni a közvetítéseket.

Munka és a sport jól megfér egymás mellett?

Mivel későn vannak az edzéseink, így össze tudom egyeztetni a munkámmal, fél 5-ig dolgozok, időben odaérek az edzésekre, illetve a hétvégi meccsek is beleférnek az időmbe.

Párod mennyire tolerálja, hogy szabadidőd egy részét a sportra áldozod?

Ez nem okoz köztünk problémát, párom is sportol, a rúdsportban találta meg önmagát, így tudja milyen, mikor az ember szeret, élvez egy sportágat csinálni. Örül, hogy a floorball által ki tudok szakadni a mindennapokból, a munkából, ezzel vállnak teljessé a napjaim. Egyébként minden hazai mérkőzésen ott van a lelátón és szurkol a csapatnak.

lippai1-300x200 Lippai Péter: „Abban, hogy idáig eljutottam, rengeteg munka van”

Szabadidődet mivel töltöd?

Nem mondhatom, hogy sok szabadidőm lenne, ami van, azt megpróbálom a menyasszonyommal és a családdal tölteni. Mint említettem, az e-sport megfogott, nem csak nézem, hanem időnként játszok is.

Térjünk vissza a floorballra, a DEAC-hoz. Milyen jövő áll a csapat előtt?

Véleményem szerint, ha a csapat egyben marad három-négy évig, ha jön egy-két olyan játékos, akik meghatározóak tudnak lenni, akkor odaérhetünk a Phoenix Fireball (akik kiemelkednek a mezőnyből), a Komárom és a Krokodilok szintjére, úgy gondolom, dobogóra esélyesek leszünk.

Milyen céljaid vannak?

A magánéletben házasság, gyerek, boldog, kiegyensúlyozott családi élet, a sportban pedig hogy fejlődjek, hasznára legyek a csapatnak, de nem csak a pályán, hanem azon kívül is.

Elégedett vagy?

Amikor 2017 májusában a csapathoz kerültem, kevesebben voltunk, mostohábbak voltak a körülmények, de az a munka, amit belefektettünk csapat és DEAC szintjén, meghozta gyümölcsét, felkerültünk az élvonalba, ami óriási eredmény, jelenleg stabilan a negyedik helyen vagyunk. Az, hogy sikeresek vagyunk, és a DEAC is mögöttünk van, mindenképp elégedettséggel tölt el.