Csordultig megtelt a Debreceni Egyetem Böszörményi úti Campusának nagyelőadója csütörtök délután, a hallgatóknak és érdeklődőknek ugyanis az olimpiai, világ- és Európa-bajnok gyorskorcsolyázó, Liu Shaolin Sándor tartott előadást. A népszerű sportolót dr. Bácsné dr. Bába Éva, a Sportgazdasági- és Menedzsment Intézet igazgatója beszélgetett kötetlenül.
„A szüleink mindenáron azt szerették volna, ha kipróbálunk valamilyen sportágat, az úszással kezdtük, de abban nem találtuk meg a számításainkat – tekintett vissza Liu Shaolin Sándor. – Átlagos gyermekkorunk volt, figyeltünk azért a tanulásra, de amikor először lementünk a jégpályára, onnantól a gyorskorcsolya élvezett prioritást. Eleinte nem igényelt különösebb erőfeszítést a sport, ám a gimnáziumban már egyéni tanrendben folytattuk a tanulmányainkat az edzések miatt, mindent az élsportra tettem fel, a tanulás pedig talán kissé háttérbe szorult. Ezt nem lehet félgőzzel csinálni, főleg, ha az embert tehetségesnek tartják az edzői, bár bennünk sokáig nem fogalmazódott meg az a cél, hogy olimpiai bajnokok szeretnénk lenni. 2013-ban azonban életemben először bejutottam egy negyeddöntőbe, amikor már a televízió is mutatja a versenyt, akkor hatalmas boldogságot jelentett, hogy élőben láthatnak a szüleim a képernyőn keresztül. Magyarországon ekkor még kevesen követték a rövidpályás gyorskorcsolyát, sokan még a pjongcsangi olimpia után is úgy vélték, hogy az csak egy kifutott eredmény volt, szerencsére később igazoltuk ennek az ellenkezőjét.”
Liu Shaolin Sándor testvére, Shaoang a Debreceni Egyetem sport- és rekreációszervezés szakos hallgatója, az elmúlt években mindketten sikert sikerre halmoztak a jégen, de nem csupán az érmek kötik össze őket, már gyermekkoruk óta nagyon jó testvérek.
„A 2018-as már a második olimpiám volt, de más esélyekkel mentem már Pjongcsangba, mint négy éve Szocsiba, míg Ádónak át kellett esnie a tűzkeresztségen ahhoz, hogy az idei, pekingi játékon kimagasló eredményeket érhessen el – mutatott rá az olimpiai bajnok klasszis. – Nem mindig hallgat rám, de ezzel nincs is semmi baj, mindketten külön egyéniségek vagyunk, de bármiben számíthatunk a másikra. A nap végén csak a testvéredre számíthatsz, az pedig, hogy ugyanazt a sportágat űzzük, még jobban összekovácsolt minket. Gyakran előfordul, hogy a szurkolók összekevernek minket, amit mostanában nem is nagyon bánok, Ádónak ugyanis nagyon kijött a lépés Pekingben, míg nekem nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elterveztem. A sikerek és a kudarcok egyaránt arra ösztökélnek, hogy még keményebben dolgozzak, mindig négyéves ciklusokban gondolkozva tervezzük meg a felkészülésünket, másfél hónapnál hosszabb pihenőnk pedig a holtszezonban sem akad. Mindent az eredményeknek rendelünk alá, s nem csak magunkért versenyzünk, szeretnénk még tovább népszerűsíteni a sportágat és sok-sok örömet szerezni a magyar embereknek.”
Az előadás végén vastapssal jutalmazták a hallgatók Shaolint, aki könnyen lehet, hogy a jövőben követi testvére példáját, s a Debreceni Egyetemen folytatja tanulmányait.
P.G.
