Fotó: Kiss Annamarie/Hajdú-bihari Napló
Aki szemfüles volt, a jégkorong Magyar Kupa döntőjét követő díjátadásnál kiszúrhatta az aranyérmes DEAC játékosainak gyűrűjében a vezetőség tagjait is, akik a jégen ünnepelték a történelmi sikert annak letéteményeseivel. Magyarország legnagyobb egyetemi klubja profitorientált világunkban sem veszítette el családias jellegét, talán éppen ezért lehet ennyire szeretni csapatait, vasárnap este például egész Debrecen Hetényi Zoltánéknak szorított, de még a fehérvári szurkolók is megtapsolták riválisukat.
„A döntő után még hosszú órákon át euforikus hangulatban voltunk a kollégáimmal, elképesztő érzés volt a helyszínen átélni az újabb kupacsodát – elevenítette fel élményeit a Debreceni Sportéletnek Lóczi Lászlóné Kovács Marianna, a DEAC ügyvezető igazgatója. – Tavaly még az esélytelenek nyugalmával léptünk jégre a négyes döntőben, idén már nagyobb teher nyomta a srácok vállát, mégis sikerült megismételniük az egy évvel ezelőtti teljesítményüket, talán még rá is tettek egy lapáttal. A játékosokkal beszélgetve egy pillanatra sem éreztem rajtuk a megilletődöttség jeleit, úgy utaztak el Székesfehérvárra, hogy hazahozzák a kupát, ennek megfelelően pedig elképesztő akarattal léptek jégre az elődöntőben és a döntőben egyaránt. Az utolsó energiatartalékokat felszabadítva, hatalmas szívvel küzdött a csapat, mindenki tudása legjavát nyújtotta az idei szezonban, s a hazai drukkerek által is megénekelt Hetényi Zoli vezérletével sikerült borítani a papírformát.”
A sportvezető hangsúlyozta, a két klub költségvetése nem említhető egy lapon, ám a debreceni játékosok vasárnap este eltüntették az osztrák és a magyar bajnokság közötti különbséget.
„Dávid és Góliát harca volt a finálé, ugyanakkor én valamilyen oknál fogva végig hittem a címvédésben, legbelül tisztában voltam vele, hogy ez a csapat képes lehet a csodára. Az újabb kupagyőzelem kitűnő visszajelzés számunkra, hogy jó úton halad a debreceni jégkorong, a szisztematikus építkezésnek ismét beérett a gyümölcse. Ez a trófea hatalmas dicsőséget jelent az egyesületnek, egyben arra ösztönöz minket, hogy a jövőben is hasonló szellemiséget képviselve dolgozzunk” – zárta gondolatait Lóczi Lászlóné Kovács Marianna.
P.G.
