Garamvölgyi Lajos neve hallatán a DVSC-szurkolók zömének mosoly ül ki az arcára. Ez nem is véletlen, hiszen a sokak által csak Garaként szólított tréner felejthetetlen sikereket ért el szeretett csapatunkkal.
Játékosként Garamvölgyi Lajos a Videoton színeiben 1976-ban ezüstérmet szerzett a bajnokságban, majd három évvel később a cívisvárosba tette át a székhelyét, a Loki ajánlatára bólintott rá és 63 bajnoki mérkőzésen lépett pályára piros-fehér színekben.
Az edzősködésbe a Debreceni Kinizsinél kóstolt bele, a DVSC-t előbb 1993 és 1996, majd 1998 és 2000 között irányította. A piros-fehérekkel az első komoly sikerét 1993-ban érte el, ekkor az élvonalba jutatta a gárdát. Két esztendővel később egy szépen csillogó bronzérem lett a csapat jutalma az NB I-ben.
Az előbbi két siker is történelmi volt, de akkor milyen jelzőt használjuk az 1999-es kupadöntőre?! A Loki Vácon a többek között Kiprich Józseffel felálló Tatabányával mérte össze az erejét. Bagoly góljával a Debrecen szerezte meg a vezetést, majd Kiprich egalizált az 50. percben. Sokáig 1-1-re álltak a felek, de a 80. percben újra megszerezte a vezetést a Garamvölgyi-csapat, amely nem is engedte ki a kezéből a fényes kupát, amit először kaparintott meg. Felejthetetlen élmény volt ez a váci finálé, amely aranybetűkkel került be a Loki históriás könyvébe.
Gara a 2000-es években dolgozott Zalaegerszegen, Békéscsabán és Hajdúböszörményben, de a szíve visszahúzta a DVSC-hez, ahol fiatalokkal foglalkozott.
Garamvölgyi Lajos 2008-ban hunyt el hosszan tartó betegség után, emlékét örökre megőrizzük.
„Te hoztál fel minket a nagyok közé, és Te tettél minket is naggyá,
Egy igaz ember, igazi mester, egy darabka történelem…
Ez mind Te vagy nekünk.
Köszönünk mindent!
Isten veled, Garamvölgyi Lajos!”
(Loki B-közép)
