
Az elmúlt hetekben sokat beszéltünk és írtunk a csapatsportágakban érdekelt debreceniek szenvedéséről. Rovatunk szeptemberi és októberi részében is alkottam véleményt ezen eredményekről, ezért hosszabb elemzésekbe ezúttal nem megyek bele. Maradjon elég karakter azoknak, akik a sötét hónapokban fényt hoznak életünk sportimádó részébe.
Kezdjük is rögtön egy örömteli hírrel. Elkezdődött a 2028-as, Los Angelesben esedékes ötkarikás játékokkal majdan véget érő olimpiai ciklus a vívók számára. Az algériai Oranban rendezték meg az első világkupa-versenyt a női kardozóknak, ahol Battai Sugár Katinka rögtön jelezte, hogy Párizzsal ellentétben négy év múlva nem tartalékként tervez utazni. A DEAC klasszisa rögtön az első vk-viadalon bronzérmet szerzett, és a döntőbe jutása is egyetlen tuson múlott. Csapatban két helyen is változott az olimpiai négyesünk: Márton Anna és Pusztai Liza helyett Katona Renáta és Spiesz Anna egészítette ki Battai Sugár és Szűcs Luca stabil duóját. Ezúttal Katonának nem ment, Spiesz viszont egész nap remekül vívott, míg a két tapasztaltabb vívó a végén kisegítette egymást: a kínaiak elleni elődöntőben Szűcs leolvadása után az utolsó asszóban Sugi mínusz kettőről 5-1-es sikerrel juttatta fináléba a csapatot, ott viszont már kijött rajta a fáradtság, és mínusz 13-as tuskülönbséggel zárt lengyel ellenfeleivel szemben, Szűcs azonban pontosan ugyanilyen arányban hozta az asszóit. Mivel Spiesz is lehengerlően vívott, így ez is bőven belefért, aranyéremmel kezdett tehát a csapat. Csak így tovább!
Bár nem nemzetközi versenyt rendeztek az úszók számára, a magyar mezőny erősségét tekintve a rövidpályás országos bajnokság is rangos megmérettetést jelentett ezen sportág képviselőinek. A DSI Debreceni legjobbjai három arany- és három bronzéremmel térhettek haza Kaposvárról. A cívisvárosi úszósport legfényesebb csillaga, Senánszky Petra 50 méter gyorson továbbra is verhetetlen itthon, 100 gyorson pedig a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Ugyanilyen mérleggel zárt Halmai Petra, aki a 200 méteres mellúszás legjobbja lett, míg a 100 méteres mellúszás döntőjében harmadikként csapott célba. Két váltó hozott még érmeket a konyhára: a DSI a női gyorsúszók 4×100 méteres küzdelmeiben aranyat nyert, míg ugyanezen a távon, de vegyes úszásnemben a hölgyek bronzérmet szereztek. A klub tehát továbbra is meghatározó tényező a honi úszósportban, jónevű utánpótlásképző központokkal felvéve a küzdelmet.
Eddig lehettünk maradéktalanul elégedettek, tovább nem halogathatjuk a csapatsportágakat, de itt is a pozitívumokra koncentrálunk. Essünk túl a DVSC futballcsapatán, amely nem tudott kimászni a gödörből. Noha Dombi Tibor a fájdalmas kupabúcsú után adott egy löketet a csapatnak, amely hatalmas meglepetésre 2-2-es döntetlent játszott a Groupama Arénában, ezt azonban újabb négygyólos döntetlenek követték, és nagy különbség van 2-2 és 2-2 között: az újonc Győr, majd a sereghajtó Kecskemét elleni hazai meccsekkel már egyáltalán nem lehettünk elégedettek. A hónap utolsó napján aztán a mini veretlenségi sorozat is megszakadt: diósgyőri barátaink nem osztottak lapot a vendégcsapatnak a DVTK Arénában, 3-1-es vereség lett a vége. A bajnokság feléhez közeledve – legalább magunkkal legyünk őszinték – be kell látnunk, hogy ez a csapat a kiesés elkerüléséért fog küzdeni. Most már hónapok óta szinte minden meccsen felhangzik az „Ébresztő!”, a „Hú, de gyenge…” és a „Mi a szösz van?”, de nagyon úgy néz ki, hogy a szurkolók bárhogy is fogalmaznak, ennél több nincs a csapatban. A szezon előtt megfogalmazott elvárásokat el kell engedni, talán most arra lesz szükség, hogy a körülményektől függetlenül támogassuk a csapatot, nehogy a 2020-as szégyen megismétlődjön. Jó lenne még a hátralévő két „őszi” meccsen pontokat szerezni, de sem a Fradi, sem az Újpest ellen nem a piros-fehérek lesznek az esélyesek.
A DVSC Schaeffler női kézilabdacsapata is leforrázta szurkolóit novemberben. Székesfehérváron jött a kötelező, a Budaörs elleni hazain viszont már nem: az Esztergom után újabb együttes tudta meglepni a Lokit a Hódosban, a 28-28-as döntetlen szinte vereséggel ér fel. Ezt az EHF Európa Liga selejtezője követte: Valceában bizakodásra okot adó eredményt ért el Szilágyi Zoltán csapata, hiszen a 33-31-es vereség ledolgozhatónak tűnt. Jó formában várta a debreceni együttes a visszavágót, hiszen a két nemzetközi kupameccs között két góllal nyert az NB1-ben talán legnagyobb riválisának számító Mosonmagyaróvár otthonában. A románok azonban Magyarországon is győztek, ezúttal 31-28 arányban, így a sorozat négyes döntőjébe vágyó csapat a főtáblájára sem jutott el. Igaz, a selejtezőrendszer pikantériája, hogy ez a Valcea szintén Final Four-esélyes lehet. Ebben az értelemben sovány vigasz, de legalább az azóta elkezdődött Európa-bajnokságon átélhettek katarzist a debreceni kézilabdaszeretők, hiszen a magyar csapat itt kezdte a tornát, méghozzá a törökök elleni papírforma-, majd éppen tegnap este a svédekkel szembeni bravúrgyőzelemmel. Az olimpián elért szép helyezés után folytatódott válogatottunk jó játéka, és nagyon hosszú idő után talán most először van reális esélyünk éremszerzésre nagy tornán.
Vissza a nemzeti bajnokságokhoz, áttérve a szokásos „DEAC-blokkunkra”. Az NB I-es kosárlabdacsapat 2-1-gyel zárta a hónapot. November elején az NKA ellen Pécsett nyertek Drenovacék, majd a Zalaegerszeget itthon fektették két vállra. Meglepetés lett volna, ha Szolnokon is folytatódik a széria, ez nem is jött össze: még friss a vereség élménye, hiszen szombaton rendezték a meccset, de ha nagyobb távlatban tekintünk a szezonra, azért eddig nem lehetünk bosszúsak. A három vereségből kettőt a tabella második és harmadik helyén álló csapatok kézbesítették a DEAC-nak (Atomerőmű és Olajbányász), és az eddigi nyolc meccsen – beleértve ezt a két, a mezőnyből kiemelkedő ellenfelet is – senkinek sem engedett 80-nál több pontot Andjelko Mandics csapata. Semlegesként egyébként borzasztó lehet DEAC-meccset nézni, hiszen átlagban csak a Kecskemét talál kevesebbszer a gyűrűbe, DEAC-szimpatizánsként azonban mindenképpen biztató lehet a jó védekezés.
Ízlelgessük még egy kicsit a siker ízét. A megszokott magabiztos játékát hozza a női futsal NB I-ben a DEAC. Az év tizenegyedik hónapjában öt meccse is lett volna az egyetemistáknak, de az élvonal leggyengébb csapatának tűnő Almásfüzitő az első halasztást követően az új időpontra kiírt meccsre sem utazott el Debrecenbe. Nehéz elképzelni, miféle vírus az, amely kétszer is éppen a listavezető elleni mérkőzés előtt támadja meg az öltözőt, és emiatt nem sikerül elég játékost összeszedni a túrához, és hát Quirikó Vivien vezetőedző sem rejtette véka alá csalódottságát, hiszen így a szabályok értelmében megúszhatja 3-0-s vereséggel a Komárom-Esztergom vármegyei társaság ezt a meccset. Egy videójátékban talán sokan csináltunk már ilyet, ha nem volt kedvünk lejátszani a visszavágót egy nagy különbségű győzelem után, de a való életben ez az ellenfél, a versenykiírás és a sportág iránti totális tiszteletlenség. Azért is bosszantó ez a forgatókönyv, mert az alapszakasz végén akár gólkülönbség is dönthet a helyezésekről, és ebben az esetben valószínűleg közelebb állna az igazságos végkifejlethez, ha a kézilabdához hasonlóan 10-0-val írná jóvá a szövetség a meccset a DEAC-nak… Egyelőre emiatt nem kell aggódnia a lányoknak, hiszen pontelőnnyel vezetik a tabellát, köszönhetően elsősorban a november eleji, TFSE otthonában elért győzelemnek. A másik nagy rivális Tolna-MÖZS elleni hazai gólnélküli döntetlennel zárult, a DVTK és az Eger ellen viszont már visszatalált a győzelem útjára a csapat. A férfi futsalcsapat emelt fővel, de csalódottan zárhatja a novembert. Nagyon nehéz volt a csapat sorsolása az utóbbi hetekben, hiszen a Veszprémmel, a Berettyóújfaluval és a Haladással is összecsaptak Tihanyi Csaba fiai. Ezeken a meccseken a mínusz hármas gólkülönbség teljesen vállalható, az viszont bosszantó, hogy ez összesen egy pontra volt elég. A bakonyiak ellen (2-2) ráadásul másodperceken múlt a győzelem, a vármegyei rivális az utolsó előtti percben szerezte meg a győztes gólt (1-2), míg az itthon egyeduralkodó Szombathely csarnokában szintén a hajráig volt esély a bravúrra (5-3). Így pedig továbbra is a szimpatikus vesztes szerep jellemzi idén a csapatot. Hiába a TFSE elleni fölényes győzelem még november elejéről, ez minden bizonnyal kevés lesz a felsőházba jutáshoz. A Magyar Kupában továbbjutottak Faragó Lajosék a másodosztályú Nyírség FC legyőzésével, de az újfehértói győzelem után a Kecskemétet sodorta a sors a DEAC útjába, ahol még hazai pályán is bravúr lenne a negyeddöntőbe kerülés.
A DEAC jégkorongcsapata sem zárt túl jó hónapot. Az erős kezdés után október második felében picit megtorpant a csapat, novemberben pedig csupán hét pontot tudott begyűjteni a lehetséges 24-ből. Az elmúlt két hétvégén például négy vereség a mérleg, ráadásul mindegyik 60 perc alatt jött. Az erdélyi túrát még a Gyergyói HK vendégeként megmentheti a csapat, de vészesen közelítenek a riválisok a tabella negyedik helyén álló együttesre. A keret egyébként frissült is novemberben. Jégkorongban nem szokatlan, hogy akár szezon közben is jönnek-mennek játékosok, általában a nyáron igazolt, de gyengén teljesítő hokisok bontanak szerződést egyesületükkel, s ilyenkor szinte minden esetben családi okokra hivatkoznak a felek. A DEAC-nál viszont néhány napon belül két olyan változás is történt, amelyek esetében mindez nem fedősztori. A korábbi magyar válogatott hátvéd, Gőz Balázs 2023-ban vonult vissza, hogy több időt tölthessen óvodáskorú kislányával, most viszont éppen a négyéves gyermek jelezte édesapjának, hogy szeretné a jégen látni őt. A hátvéd tehát visszatér Debrecenbe, hogy megismételje korábbi sikereit, például a Magyar Kupa-győzelmet. Ehhez egyébként novemberben az első lépést megtette a DEAC, hiszen az oda-visszavágós párharcban könnyedén búcsúztatta a DVTK Jegesmedvék akadémista csapatát. A másik esetben távozót kellett bejelentenie a klubnak. Molnár Dávid feleségét munkahelye Budapesthez köti, és a fiatal házaspár nem kockáztatta a kapcsolat jövőjét a tartós távolsággal. A csapat jóváhagyásával a közönségkedvenc center a Fradihoz igazolt, így a fővárosban tud egyensúlyozni a profi sport és a magánélet között.
A DEAC röplabdázói három sima győzelemmel és egy vereséggel tudták le a hónapot. Az Extraligában a Szeged hazai- és a Dunaújváros idegenbeli legyőzése a középmezőnyben való megerősödést jelentette Fodor Antal legénysége számára, ahonnan a Kecskemét elleni 3-1-es vereség sem tudta letaszítani a srácokat. A DEAC szettaránya 13-13, ami nem jó, de nem is tragikus. A negyeddöntőbe jutás a szezon első harmada alapján kötelező, de fontos lesz, hogy milyen pozícióból vághat neki a bajnokság második felének az együttes. Mindeközben a Magyar Kupában is jelenése volt a fekete-fehéreknek, a megyei bajnokságban szereplő Veszprém RK pedig nem okozott gondot. A háromszettes diadallal a legjobb nyolc közé kvalifikáltak a debreceniek.
Egy kicsit talán még mindig szokni kell, hogy újra OB1-es vízilabdacsapata van a városnak. A hónap remekül indult, hiszen megszerezte első győzelmét a DVSE: a Pécset sikerült 7-6-ra legyőzni hazai környezetben. Szentesen is egyetlen gól döntött a 13 találatot hozó meccsen, de ezúttal sajnos nem ide. Egy héttel később újabb közvetlen rivális ellen lehetett javítani, de az Egertől is kikaptak Macsiék, ezúttal is a végletekig kiélezett mérkőzésen (8-9). A Szolnok ellen nem volt reális elvárás a bravúr, a vendégek 19-8-ra nyertek a Debreceni Sportuszodában, és a BVSC sem a DVSE súlycsoportja egyelőre. November utolsó napján titkon reménykedhettek a drukkerek egy bravúrban, de a Szeged elleni borzalmas második negyedet követően nem sikerült talpra állni, és kétgólos vereséget szenvedett Kádár Kálmán együttese. A DVSE négy ponttal utolsó, de ezek a szoros eredmények azt bizonyítják, hogy nem kellett sok idő ahhoz, hogy felvegye az elsőosztály ritmusát a gárda, ami bizakodásra adhat okot a jövőre nézve.
Horváth Zoltán