Nő a feszültség a DVSC háza táján, áprilisban pedig igazi hullámvasútra ült fel a Lokomotív, hogy egy képzavarral kezdjünk. A Kecskemét elleni kiesési rangadón aratott győzelemre építeni tudott a DVSC, és hazai pályán 4-1-re nyert a Diósgyőr ellen. A javuló formát azonban csak eddig sikerült érvényesíteni: Újpesten kétgólos hátrányban ébredt csak fel Nestor El Maestro csapata, így már nem maradt idő egyenlíteni. A lila-fehér bukót a szezon egyik legjobb meccse követte: a Nagyerdei Stadionban emlékezetes körülmények között, a 96. percben szerzett góllal 4-3-ra verte a Zalaegerszeget a Brandon Domingues vezette társaság, így óriási lélektani fölénnyel várhatta az adott fordulóban a Fraditól 7-0-s vereséget szenvedő Nyíregyháza elleni keleti rangadót. Ezzel együtt mindenki tudta, hogy nagyon nehéz, küzdős meccs lesz, senki nem várta, hogy parádézni fog a Debrecen. A meccs jellegével kapcsolatban nem tévedtünk, hiszen – mondjuk úgy – a tét rányomta bélyegét a találkozó színvonalára, ám az eredmény csalódást okozott. Tipikusan „ikszes” meccs volt, amit egy erősen vitatható bírói ítélet döntött el: Eppel tizenegyesével nyert a Szpari. Így az egy hónap alatt lejátszott négy mérkőzés során semmivel sem kerültünk közelebb a nagy kérdés megválaszolásához: jövőre is első osztályú csapata lesz-e városunknak. A hátralévő négy forduló mindegyike nagyon nehéznek ígérkezik: könnyen előfordulhat, hogy az utolsó, Fehérvár elleni meccsen dől majd el minden, és az sem kizárt, hogy éppen annak az összecsapásnak a vesztese készülhet majd az NB II-re.
A DVSC Schaeffler lányai egyszerűbb hónapon vannak túl. Azt lehetett tudni, hogy nagy rangadó már nem vár a csapatra idén, de mivel ősszel becsúsztak meglepő botlások gyengébbnek vélt csapatok ellen, így nem vehette félvállról Szilágyi Zoltán együttese a Fehérvár, a Budaörs és a Mosonmagyaróvár elleni meccseket sem. Mint kiderült, nem is esett ebbe a hibába az együttes és a három találkozót +36-os gólkülönbséggel zárta, így továbbra is fej-fej mellett halad a bronzért folytatott csatában az Esztergommal.
Hozta a kötelezőt az első osztályú bajnokság alapszakaszának utolsó két fordulójában a DEAC férfi kosárlabdacsapata: előbb a Szeged legyőzésével vált biztossá, hogy a negyeddöntőben folytathatja az együttes, majd az Oroszlány elleni sikerrel az is eldőlt, hogy hazai pályán kezdheti majd meg a rájátszást. Ahhoz képest, hogy az alapszakaszban hét hónap alatt játszották le a 26 meccset a csapatok, a lényegi szakaszt néhány nap alatt lezavarták. A legjobb négy közé kerülésért tavalyhoz hasonlóan ezúttal is a Zalaegerszeg állt a DEAC útjában, és hiába volt ezúttal a pályaelőny a debrecenieknél, a párharcból ezúttal is a zalaiak kerültek ki győztesen. Az első találkozót majdnem harminc ponttal nyerték a vendégek az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban, majd otthon sem hibáztak. Ez azt jelentette, hogy a DEAC-nak sorozatban háromszor kellett volna nyernie a továbbjutáshoz, és bár a következő összecsapást egyetlen ponttal meg tudták nyerni Mócsánék, a ZTE-nek már nem kellett visszatérnie Debrecenbe, mert a negyedik meccset behúzta hazai környezetben. A rájátszás ütemezése továbbra is feszes marad, így máris kezdődik a küzdelem az 5-8. helyért: az egyetemisták ellenfele elsőként az Alba Fehérvár lesz.
A DEAC férfi röplabdázói is a negyeddöntőben voltak érdekeltek bajnokságukban (Extraliga), és pontosan ugyanolyan forgatókönyv mentén búcsúztak, mint a kosarasok. Az első két elveszített meccs után a Kazincbarcika elleni párharc harmadik összecsapását meg tudták nyerni Fodor Antal tanítványai, de döntő mérkőzést már nem tudtak kiharcolni: a Vegyész 3-1-gyel jutott tovább, így itt is maradt az 5-8. hely. Az első helyosztón a TFSE volt az ellenfél, és bár úgy tűnt, a debreceniek szereznek nehezebben motivációt a folytatásra, végül sikerült fordítani, és az itthon elveszített meccs után a fővárosban, valamint a párharcról döntő harmadik mérkőzésen is diadalmaskodott a fekete-fehér mezes társaság. Az tehát már biztos, hogy a hatodik helynél nem végezhet hátrébb a DEAC az idei szezonban, a Kecskemét elleni, az egyik csapat második győzelméig tartó párharc dönt majd az ötödik helyről.
Női futsalban is összecsapott a két egyetem (DEAC és TFSE) csapata, egyelőre kisebb tét mellett. Az alapszakasz utolsó előtti fordulójában Budapesten szenvedte el szezonbeli első bajnoki vereségét Quirikó Vivien együttese. Ezt követően viszont önbizalom-visszaszerző győzelmet arattak a lányok a másik nagy rivális Tolna-Mözs ellen, így az Eger elleni elődöntős párharcot már jó hangulatban kezdhették meg. Nem is volt gond a hevesiekkel: az első meccset 12-2-es, a másodikat 4-1-es sikerrel abszolválták a lányok, így a tavalyi „kisiklás” után idén újra a bajnoki aranyért harcolhatnak. A fiúk az alsóházban folytatták meggyőző teljesítménnyel. Áprilisban a Rubeolát, a Nyírbátort és az Aramist is magabiztosan győzték le Vass Ottóék, apró paca a hófehér papíron a Magyar Futsal Akadémia elleni 2-2-es döntetlen. De így is kétpontos előnnyel várja az utolsó három fordulót Tihanyi Csaba gárdája az „első” helyen, ami összességében a bajnokság hetedik pozícióját jelentené május végén.
A sportolói nagyság egyik legfontosabb, szubjektív mérőeszköze az igazán nagy nyomás alatti teljesítmény. A DVSE vízilabdázói sejtették, hogy a kiesés elkerülése lesz a reális céljuk az OB1 idei szezonjában, és bár arattak bravúrokat, amik révén felcsillanhatott a remény, hogy csont nélkül sikerül kivívni az első osztályú tagságot 2025/26-ra is, végül érvényesült a papírforma és az áprilisi osztályozó párharc során dől el a csapat sorsa. Mondhatjuk tehát, hogy csaknem egy éve arra a három mérkőzésre készülnek a fiúk, amit a bajnokság 13. és 14. helyén végzett együttesek vívnak. A nagy tét pedig nem nyomta agyon a debreceni legények vállát: a Pécs elleni párharc első hazai és idegenbeli meccsét is megnyerték. Cikkünk megjelenésekor tehát egyetlen győzelemre vannak a hőn áhított sikertől.
Szerencsére van miről beszélni az egyéni sportágaknál is. Junior vívó világbajnokságot rendeztek a kínai Vuhsziban, ahol a DEAC-os Kónya Csenge és a DSI-s Nagy Blanka képviselte városunkat. A magyar kardcsapat a negyedik helyen zárta a viadalt, amihez elengedhetetlen volt Csenge Dél-Korea elleni negyeddöntős vívása. A két asszóval a mieink javára eldőlt csatában +5-tel zárt. Egyéniben kevésbé sikerült jól a nap számára: a legjobb 64 jelentette a végállomást. Nem maradt azonban érem nélkül a debreceni küldöttség, miután Nagy Blanka egészen a döntőig menetelt a párbajtőrözők mezőnyében. Noha kanadai riválisa ott legyőzte, így is szenzációs eredmény az ezüstérem, úgy néz ki, a két évvel ezelőtti kadét-világbajnok az eggyel idősebb korosztályban is a legjobbak között maradt. Nem rajta múlt a csapatverseny sem: ebben a fegyvernemben a negyeddöntőben vereséget szenvedett a magyar csapat, így az alsó ágon folytathatta, végül a hetedik helyen zárt, a debreceni klasszis azonban minden mérkőzésen pozitív tusösszesítéssel zárt.
Végezetül örömmel számolhatunk be a DSI Debrecen legjobb eredményéről az úszó országos bajnokságok történetében. A debreceniek számos érmet szereztek, Burián Katalin például három egyéni számban lett magyar bajnok, és Senánszky Petra is megvédte címét, de a női gyorsváltó arany-, míg a női vegyes ezüstérme is szépen csillog. Összességében a negyedik helyen zárta a pontversenyt a klub, amire még nem volt példa az egyesület múltjában.
Horváth Zoltán
