Debrecentől 8 km-re fekszik az 52 hektárnyi terület, amiből 12 hektár a vízfelület.
A hétvégi ragyogó időt kihasználva úgy döntöttem, párommal, aki még sosem járt a tónál, a hőség elől a víz mellé menekülünk. Bár tudtam, nemrég még a kiszáradás fenyegette a tavat, megjelentek olyan hírek, hogy hála a sok csapadéknak, a vízszint emelkedett, bizakodtam, kellemes program lesz. Sajnos csalódtunk.
Az érkezőket a bejáratnál egy Vekeri-tó feliratú tábla fogadja, előtte hajdan szebb napokat látott korhadt, töredezett csónakpár, amit virágtartónak alakítottak át.
Ez a látvány fogadja az érkezőket
A majd 30 fok ellenére, alig pár emberrel találkoztunk délelőtt 10-11 óra körül. A főépület kopott, elhagyatott, magányosan emelkedik ki a környezetből. Régen étterem, büfé, kölcsönző működött benne. Az épület oldalában időjárástól megviselt fa asztalok és padok sorakoznak. Akik úgy döntenének, ott fogyasztják el a magukkal hozott ennivalót vagy italt, árnyékra ne számítsanak, mert a tűző naptól nincs, ami megvédje őket.
Elhagyatva
Valamikor csónakok, vizibiciklik és egy sétahajó várta a vendégeket, most a stég csak napozásra szolgál. A vízfelület elhanyagolt, java részt nád és hínár uralja, ha lehetne is csónakot bérelni, az evezés komoly nehézségekbe ütközne.
Lehetetlen a csónakázás
A gyermekjátszótér, sportpályák elhanyagoltak, területüket benőtte a gaz, a kihelyezett pihenő padokra a viharos idő fákat döntött. Az egyetlen pozitívum, a part egy részének gondozottsága, a füves területet lenyírták.
Ezt a részt legalább gondozzák
Az a terv, hogy a kirándulás közben megeszünk egy lángost, vagy sültkolbászt, leöblítjük hideg üdítővel, hamar szertefoszlott, látva a másik bejáratnál lévő büfé kiszolgálóablakain a vasrácsokat.
Ételt, italt vinni kell
A tó jellegzetessége, a sziget, ahová a partról egy fahídon lehet átjutni. A hidat megviselte az időjárás és a gondozás hiánya, talán még megmenthető a nagyobb kártól, ha a fa felületeket kezelnék.
Ráférne favédőszerrel kezelni
A szigeten található egy fedett sütő-főző hely, ahol nagyobb társaságok, iskolai osztályok, munkahelyi közösségek szervezhettek szalonnasütést vagy bográcsozást. Ez még viszonylag jó állapotban található. Nem sokkal ottlétünk előtt nyírhatták le a füves területet, szombatig sajnos ezt nem sikerült összegereblyézni.
Ha lenyírták, össze is kellene gyűjteni a füvet
A valaha szebb napokat látott Vekeri-tó, mára egy elhanyagolt, gazdátlan terület benyomását kelti. Nyoma sincs a régi pezsgő életnek, két órás sétánk alatt nagyjából 10-15 emberrel találkoztunk.
Kizárt, hogy a debreceniek körében nem lenne igény egy rendezett pihenő parkra, annál is inkább, mert a város nem bővelkedik a természetes vizekben. A hétközi fáradalmakat sokan pihennék ki a tónál, ehhez viszont elengedhetetlen a rendezett környezet és a színvonalas szolgáltatás. A terület nem csak a pihenni vágyóknak lenne ideális terület, hanem a szabadidejükben sporttal kikapcsolódni vágyóknak is. Természetjáróknak is nagyszerű élményt nyújtana, ráadásul nagyban növelné a városba érkező turisták programlehetőségét. A camping több napos táborozásra is lehetőséget nyújt.
Nem szeretnék bűnbakokat keresni, ki vagy kiknek „köszönhető” a jelenlegi állapot, remélem, az illetékesek észbe fognak kapni és rendbe hozzák a tavat és a környezetét.
Nem lenne szabad, hogy ez pénzkérdés legyen, annál is inkább, mivel különböző pályázati forrásokat lehetne igénybe venni, több száz millió forintos támogatással. Bűn, nem kihasználni egy természetvédelmi területen fekvő, nagyszerű adottságokkal bíró területet. Arról nem is beszélve, hogy a gyermekek és nem csak ők, megismerhetnék az erdő változatos növény és állatvilágát.
Bízok benne, legközelebb már nem csak az emlékekből kell felidézni a Vekeri-tó hangulatát.
