Fotó: deac.hu
Két bronz- és egy ezüstérem után a trófea begyűjtésének céljával utazott Nyíregyházára, a IV. Sitku Ernő Emléktornára a DEAC. Első lépés gyanánt a fináléba igyekeztek Pongó Mátéék, ehhez viszont a nyáron kitűnően erősítő Atomerőmű SE-t kellett felülmúlniuk.
Vitathatatlan, hogy keményen, nagy iramot diktálva estek egymásnak a felek, ám a színvonal finoman szólva sem verdeste az eget az elődöntő korai periódusában. Két és fél percig egyáltalán nem született találat, azután is alig, rossz passzból és eladott labdából viszont bőven akadt mindkét oldalon. A kezdeti nehézségeken az ASE lendült át hamarabb, 6-0-ra elléptek Kosztantinosz Flevarakisz tanítványai. Majd’ félnegyedes kosárböjt után a DEAC is ébredezni látszott, s kisvártatva utolérte ellenfelét. A felvonás derekán a tolnaiaknál Benke Szilárd, a fehér-feketéknél Danilo Osztojics villantott meg valamicskét tudásából, 14-10-es dunántúli előnnyel fejeződött be a szegényes termésű etap.
A folytatásra egy sokkal élesebb cívisvárosi alakulat futott ki a parkettre. A Drenovac-Williamson kapcsolat kiválóan működött, főként kettejük kollaborációjának köszönhetően egy 8-0-s szakaszt futott a DEAC, mely 16-14-nél először vezetett. Noha pontzuhatagról továbbra sem beszélhettünk, amikor az egyik csapat eredményes volt, jellemzően érkezett válasz is, így fej-fej mellett haladva jutottak el a félidőig – a dudaszó felharsanásakor éppen a Paks birtokolt nyúlfarknyi fórt (25-27).
A harmadik tíz percben valóságos hidegzuhanyban részesítette a mieinket az Atomerőmű. Támadásban ugyan sikerült megteremteni a dobóhelyzeteket, jóformán semmi sem akadt be, míg az addig stabilnak titulálható védekezés kártyavárként omlott össze. Andjelko Mandics az ASE 18-3-as rohama alatt kétszer is összehívta játékosait, ám mindhiába – a válogatott formát mutató, a debreceniek gyűrűjét ekkortájt szétlövő Benke, valamint a magyar magasemberek, Eilingsfeld János és Révész Ádám vezényletével faképnél hagyták Neuwirth Bencééket. Huszonöt pontos, 57-32-es hátránynál minden jel arra utalt, hogy a csata eldőlt, viszont Garamvölgyi és Williamson segédletével egy egészen halovány fénysugár mégiscsak megcsillant a sötét alagút végén (41-60).
A lehetetlennek tűnő küldetés élére Djordje Drenovac állt, bravúrkosarai révén fokozatosan olvadt a deficit. Amint azonban látótávolságon belülre küzdötték magukat a hajdúságiak, rendre jött egy demoralizáló Atom-bomba, hol Chandler-től, hol Dukes-tól. A Mandics-fiúk becsületére írható jóvá, hogy az utolsó utolsó pillanatig kapaszkodtak a veszett fejsze nyelébe – a fiatalok előtt ismét emelhetjük kalapunkat –, de érdemi sansz nem kínálkozott egy szoros hajrára.
Idén tehát elmarad a finálé, a DEAC a Nyíregyháza-Honvéd ütközet vesztesével játszhat szombaton a harmadik hely megszerzéséért.
DEAC – Atomerőmű SE: 65-79 (10-14, 15-12, 16-33, 24-19)
DEAC: Anderson 10/6, Pongó 7/3, Drenovac 18/6, Williamson 8, Osztojics 9
Cserék: Neuwirth 9/6, Garamvölgyi 2, Hőgye -, Kovács Á. 2, Várszegi -, Czermann –
Vezetőedző: Andjelko Mandics
ASE: Dukes 8/6, Chandler 24/9, Benke 15/9, Eilingsfeld 12/3, Lake 8
Cserék: Lockett 6, Révész 4, Halmai 2, Géringer -, Arnold -, Dorogi -, Kucsora –
Vezetőedző: Konsztantinosz Flevarakisz
Andjelko Mandics: Sajnos támadásban egyszerűen nem tudtuk értékesíteni a helyzeteinket, a védekezésünk viszont az első félidőben még működött. A harmadik negyedben aztán szétestünk hátul, a Paks pedig minőségi csapat lévén ezt meg is büntette. Próbálkoztunk visszajönni, de a dobóformánk nem javult, így nem sikerült szoros végjátékra késztetnünk ellenfelünket.
