Fotó: MKSZ
Az év utolsó hónapjának sporteseményei közül kiemelkedett a női kézilabda Európa-bajnokság, amely ezúttal nemcsak azért volt fontos, mert szokásos módon több debreceni játékos is pályára lépett, hanem azért is, mert a magyar válogatott csoport- és középdöntős meccseinek a Főnix Aréna adott otthont. A lányok meghálálták a cívisvárosi közönség támogatását: kiváló teljesítménnyel, öt győzelemmel és egyetlen vereséggel kvalifikáltak a legjobb négy közé, ami már nagy bravúrnak számított. Ezen a ponton egy kritikus megjegyzés engedtessék meg, mert nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy még a mieink meccseire sem sikerült teltházat biztosítani a Főnixben. Ennek egyik oka lehet, hogy két meccs időpontja is egybeesett a DVSC futballcsapatának aktuális bajnokijával. Ebben az MTVA rugalmasságát, azaz annak hiányát kell megemlítenünk, de vélhetően az MKSZ is elszámolta magát azzal kapcsolatban, hogy mit engedhet meg magának a közönség, hiszen a borsos jegyárak is közrejátszhattak a jelenség kialakulásában. Hogy Bécsben milyen jegyárak várták a nézőket, azt nem tudom, de azt mindenki láthatta, hogy a norvégok előttünk (és egyébként az egész világ előtt) járnak, de a bronzmeccsen utolsó erőtartalékait is előkaparva győzött nemzeti csapatunk a franciák ellen, így szinte minden várakozást felülmúlva harmadik helyen zárt. A DVSC Schaeffler játékosai közül három játékos nyakába akasztottak érmet: Füzi-Tóvizi Petra, a betegség miatt az elődöntőre behívott Petrus Mirtill, valamint Tóth Nikolett lehetett különösen boldog, míg Szilágyi Zoltán vezetőedző Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány segítőjeként vette ki részét a sikerből. Pozitív visszajelzés a Debrecenben zajló munkának az is, hogy a DVSC-nevelés Bordás Réka és a szintén Debrecenben klasszissá érett, 2019-2024 között itt játszó Vámos Petra is tagja volt az együttesnek. A légiósok közül Jovovics Jovanának jutott a legkevesebb sikerélmény, a szerbek ugyanis három vereséggel, pont nélkül búcsúztak a tornától. Kristina Dramacéknak sem sikerült a középdöntőbe jutás: az osztrákok hazai környezetben Szlovákiát ugyan legyőzték, de a norvégoktól és a szlovénoktól is kikaptak. Az átlövő egyébként a több játéklehetőség reményében azóta távozott is Debrecenből, leigazolásakor is lehetett tudni, hogy Hámori Konszuéla felépülését követően nem számíthat sok játékidőre. Visszatérve az Eb-re, a svédek és a hollandok a várakozásoknak megfelelően bejutottak a legjobb 12 közé, sőt, az ötödik helyért éppen egymás ellen játszhattak. Végül Kristin Thorleifsdottir és Jessica Ryde svéd válogatottja örülhetett Tamara Haggerty és a hollandok ellen. A kontinenstornáról visszatérve sem látszottak a fásultság jelei az érintett játékosokon: húzóemberekként segítették klubcsapatukat az MTK elleni Magyar Kupa-, illetve Békéscsaba elleni bajnoki meccsen. Előbbit 11, utóbbit 19 góllal nyerte meg a piros-fehér alakulat.
Maradva ennél a színösszeállításnál, összefoglalónkat a DVSC labdarúgóival folytatjuk. Sok újdonságot nem tudunk elmondani a Lokomotívról, továbbra is a kiesés elkerüléséért küzdenek, vagy inkább küszködnek Dzsudzsákék. A csapattal nemrégiben bővebben foglalkoztunk, most csupán elevenítsük fel, hogy a Ferencváros elleni katartikus élményt (5-4-es győzelem a Nagyerdei Stadionban) egy frusztráló hazai vereség követte egy másik fővárosi együttes, az Újpest ellen, majd hiába volt meg az esély 2024 utolsó meccsén arra, hogy ne a vonal alatt teleljen a klub, a Zalaegerszeg (is) nulla ponttal küldte haza a DVSC-t. Nagyon hosszú még a bajnokság, nem a következő hetekben dől el a kiesés kérdése, de legyünk őszinték magunkkal: az első 17 forduló alapján sajnos megérdemelten állunk a 11. helyen.
Folytatta várakozáson felüli szereplését a jégkorong Erste Ligában a DEAC. Hét decemberi meccséből kettőt veszített csak el Vaszjunyin Artyom csapata, ráadásul mind az öt győzelmét rendes játékidőben aratta, így 15 pontot szerezve stabilizálta helyét a tabella élmezőnyében. A csapat támadójátéka továbbra is elit, Hetényi Zoltán még mindig a liga egyik legjobb kapusa, így a dobogót ostromolja a fekete-fehér társaság. A Magyar Kupában is jöttek a sikerek: a DVTK Jégkorong Akadémia kiejtése rutinmunka volt még novemberben, a sorsolás összehozta a DEAC-ot a miskolci nagycsapattal is, de a Jegesmedvék együttesén is sikerült túljutni: a 3-1-es hazai győzelmet 3-3-as idegenbeli döntetlen követte, így néhány nap múlva, szintén oda-visszavágós rendszerben a Dunaújvároson keresztül vezethet az út a négyes döntőbe.
A DEAC kosárlabdázói számára is a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé kerülés volt a tét decemberben. Itt a lebonyolítás kissé szokatlan: a bajnokság alapszakaszának felénél az aktuális tabella alapján lehet kvalifikálni a negyeddöntőbe. Az egyetemisták gyengébb decemberük ellenére végül kivívták ezt a jogot, de a hónap végére meleg lett a pite. A Falco otthonában súlyos vereséget szenvedett Andjelko Mandics csapata, de ezt a már-már megalázó különbség ellenére is el lehet fogadni, mégiscsak kiemelkedik a mezőnyből a szombathelyi együttes. A Kecskeméttől elszenvedett váratlan hazai vereség már jelezte, hogy kisebb hullámvölgyben van a csapat, de ezt Szegeden még sikerült kijavítani egy kötelező győzelemmel. A közvetlen rivális Fehérvár ismét megoldhatatlan feladat elé állította a srácokat, így az Oroszlány ellen ki-ki meccset kellett játszani az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban. Szerencsére itt már nem volt gond: a 22 pontos győzelemnek köszönhetően a felsőházban zárja az első félszezont a DEAC, sőt, a középmezőny olyan sűrű, hogy nemcsak becsusszant, hanem egyenesen az ötödik helyre lépett előre a gárda.
Remélhetőleg már novemberben beszerezték a karácsonyi ajándékokat a DEAC röplabdázói, decemberben ugyanis kis túlzással vagy meccset játszottak vagy utaztak Fodor Antal tanítványai. Kezdődött a hónap a TFSE 3-2-es idegenbeli legyőzésével, a bajnokesélyes Kaposvár előtt viszont kérdés nélkül fejet kellett hajtania a debrecenieknek. Újabb idegenbeli összecsapás várt a fiúkra, ezúttal Dágon, és megint vidám volt a hazaút: itt 3-1-re győztek Kun Benedekék. Szintén rövid pihenőt követően ismét itthon léphetett pályára a csapat, a jó sorozat pedig folytatódott: az egyetemi rangadón a miskolci MEAFC 3-1-es vereséggel távozott a DESOK-csarnokból. Ezt követően a Magyar Kupában is jelenése volt a DEAC-nak, amelyen talán a fáradtság is kiütközött: a Pénzügyőr elleni „odavágót” hazai pályán úgy bukta el a cívisvárosi legénység, hogy az első két játszmát kettő-kettő, a harmadikat pedig három ponttal veszítette el. A jövő heti visszavágó nagyon nehéz lesz, de nincs messze egymástól a két csapat, hátha a szerencse most a fekete-fehérek mellé áll. A hónap zárásaként ismét becsúszott egy vereség: a MAFC 3-1-es győzelemmel hagyta el a Debrecen táblát.
Továbbra is a férfi futsal NB I egyik legpechesebb csapata a DEAC. Tihanyi Csaba együttesének úgy van 12 pontja, hogy a mínusz ötös gólkülönbsége hetedik a mezőnyben, ettől a pozíciótól 14 pontra vannak Faragóék, a tizedik helyen állva. Decemberben egy bajnokit játszott az együttes, „természetesen” a Kecskemét elleni csörtét is egy góllal veszítette el. Úgy tűnik, ez egy ilyen szezon… A Magyar Kupában is a Bács-Kiskun vármegyei alakulattal csapott össze a Debrecen, szintén hazai pályán, de itt sem sikerült legyőzni a vendéget, a 3-1-es vereség a sorozattól való búcsút jelentette. Menetel viszont a szakosztály női csapata. Quirikó Vivien csapata szürreális hercehurcát követően lépett pályára az Almásfüzitő vendégeként. Mint korábban beszámoltunk róla, az NB I sereghajtója előbb halasztást kért, majd a november végi pótidőpontra kitűzött meccsre sem utazott el Debrecenbe, így megúszta 3-0-s vereséggel a túrát, ami kifejezetten bosszantotta a debrecenieket. Néhány nappal a történtek után, december elsején került sor a két együttes idegenbeli találkozójára, és bár erre azért sikerült összekaparnia magát az újoncnak, sok öröme nem volt a meccsben. A 6-0-s győzelemmel még viszonylag könyörületesek is voltak Krascsenics Csilláék. Ezt azért jelenthetjük ki bátran, mert az ASC-nél jobb erőkből álló Újpest nem úszta meg 12 kapott gól alatt két héttel később, és Csepelen is meggyőző, 6-1-es győzelmet arattak a lányok. A három bajnoki mellé befért még egy kupameccs is a decemberi programba: a jászberényi Tehetség SE otthonában 14-0-ra sikerült diadalmaskodni.
Decemberben két fordulót rendeztek a férfi vízilabda OB1-ben. A DVSE hazai környezetben sima, hétgólos vereséget szenvedett a Honvédtól, néhány nappal később viszont nagyon megnehezítette az OSC dolgát, sőt a pontszerzéstől sem állt messze, még ha a 11-8-as végeredmény nem is feltétlenül ezt tükrözi. Azt tudtuk, hogy nem ezeket a meccseket kell megnyernie Kádár Kálmán csapatának a bennmaradáshoz, a lényeg a január-februári összecsapásokon dőlhet el, ebben az időszakban közvetlen riválisokkal játszik az együttes.
Országos bajnokságot rendeztek a vívóknak Budapesten karácsony előtt. Debrecent három egyesület képviselte. A DEAC három érmet hozott el a fővárosból. Osváth Richárd a kerekesszékesek között a kard és tőr fegyvernem küzdelmeit is magabiztosan nyerte meg, míg a női kardozók csapatban (Battai Sugár, Kónya Csenge, Kis Abigél, Eila Glotte) bronzérmet nyertek. Városunk vívói uralták a kerekesszékesek versenyét, hiszen itt a Békessy Béla Vívóklub képviseletében Göttlinger Dániel szerzett két érmet: kardban éppen Osváth mögött végzett a második helyen, párbajtőrben pedig nem talált legyőzőre. A DSI Debrecen versenyzői számára egy ezüst és egy bronz jutott az OB-n: Iliász Nikolász egészen a döntőig menetelt, ott Rabb Krisztiántól kapott ki a kardozók mezőnyében. Női párbajtőrben a Berényi Rebeka, Nagy Blanka, Nagy Emma, Sárvári Rita összeállítású négyes pedig az elődöntőben szenvedett vereséget, így lett bronzérmes.
Senánszky Petra és Gál Olivér révén a DSI Debrecen két úszója állt rajtkőre a budapesti rövidpályás világbajnokságon. Előbbi 50 méter gyorson a 25. helyen zárt, a 4×100 méteres gyorsváltóval a hetedik lett, míg a 4×100 méteres női vegyesváltóval a délelőtti előfutamban úszott, az esti döntőre lecserélték, így sosem tudjuk meg, sikerült-e volna vele a nyolcadik helynél előrébb végezni.
Ez volt az utolsó összefoglalónk a 2024-es eseményekből. A 12 cikk megírását sokkal nagyobb arányban fejeztem be elégedetten, mint ahányszor keserű szájízzel kellett fogalmaznom, így hasonlóan sikeres esztendőt kívánok minden debreceni sportkedvelőnek 2025-re is.
Horváth Zoltán