Fotó: Derencsényi István/DVSC
A Merkantil Bank Liga 14. fordulója abból a szempontból rendhagyó volt, hogy azon játékosok közül, akik pályára léptek a Győr elleni mérkőzésen, csak heten tartoztak a rutinos labdarúgók közé, a keret egy részét a kis Loki és az U19-es együttes játékosai alkották. A védelem jobb oldalán sokak számára ismeretlen névvel találkozhattak a szurkolók, Sárosi Norbertével, aki egyből a kezdőcsapatban kapott lehetőséget. – Már két hete az első kerttel készültem, így titkon bíztam abban, hogy esetleg csereként lesz alkalmam bemutatkozni. Hatalmasat fordult velem a világ, mikor a meccs előtti napokban megtudtam, hogy lehet, kezdeni fogok a Győr ellen. Vasárnap pedig megvalósult az álmom, a kezdő tizenegy tagjaként léphettem pályára. Olyan érzések kavarogtak bennem, melyekkel korábban még nem találkoztam, de ha egy szóval kellene kifejeznem amit akkor éreztem, a csodálatos lenne a jó szó rá. A fiókcsapattal játszottam már NB-III-as találkozón a Nagyerdei Stadionban, de a kettőt nem lehet összehasonlítani, ráadásul az első félidőben szinte testközelből élhettem át, az ultrák szurkolását, mely nagy erőt adott számomra – kezdte mondandóját a 19 éves játékos.
– Az elején volt bennem egy jó nagy adag drukk, de hamar elmúlt az izgalom, próbáltam a játékra koncentrálni, betartani az edzői utasításokat, a lehető legjobban megoldani védőfeladatomat, mellette segíteni a támadásokat. Úgy gondolom, nem okoztam csalódást, de nem vagyok elégedett, voltak hibák a játékomban, tudom, hogy jobb teljesítményre vagyok képes. Igaz, nem az eredeti posztomon szerepeltem, de ez nem lehet kifogás, ott kell a legjobbat nyújtani, ahol a csapatnak szüksége van rám. Összességében úgy fogalmaznék, elsőre azért nem volt rossz – mondta a Sárosi, melyhez annyit tennénk hozzá, kicsit túl kritikus önmagával szemben, amit kellett, azt jól megoldotta.
Norbert öt évesen került közelebbi kapcsolatba a labdával, Nyírtelken kezdett el szervezett keretek között futballozni, majd nyolc évig Nyíregyházán pallérozódott. Debrecenbe kerülvén, az akadémián Madar Csaba, Joó Zsolt, Szalánczi Tamás és Szatmári Csaba útmutatásait követve csiszolta tovább tudását. Ez elmúlt években egyenletesen fejlődött, korosztályos csapatai meghatározó játékosa volt. Technikailag képzett, jól olvassa a játékot, meg van benne a kellő agresszivitás, ezáltal sok labdát szerez. – Mióta az eszemet tudom, profi labdarúgó szerettem volna lenni, hogy minél magasabb szinten rúgjam a bőrt, ezért dolgoztam keményen korosztályos csapataimban nap mint nap. Tudtam, azt, hogy idővel az első keretbe kerüljek, nem adják ingyen, folyamatos bizonyítani kell a hétköznapokban és a mérkőzéseken. Ez most megadatott nekem, de rengeteg munka vár még rám, hogy stabil csapattag legyek, a játék minden elemében kell még fejlődnöm, főleg gyorsaságban kell előrelépnem. Minden edzésen, mérkőzésen a maximumot kell nyújtanom, hogy ismét megkaphassam a lehetőséget.
– Szeretném megragadni az alkalmat, hogy ez úton is köszönetet mondjak családomnak, amiért mindenben támogattak, mellettem álltak, illetve edzőim áldozatos munkáját, nélkülük most nem tartanék itt – zárta gondolatait Sárosi Norbert.
KZT
