A Debreceni Hoki Klub U16-os együttese az őszi idényben szárnyalt, olykor erősebb ellenfeleknek is meglepetést okozott. A jó szereplés többek között a csapat vezetőedzőjének, Okos Csanádnak is köszönhető, aki a DHK berkein belül már több mint öt éve erősíti a szakmai stábot. A 27 éves tréner szívvel-lélekkel, a lehető legtöbb tudást próbálja átadni tanítványainak, a játékosként elsajátított módszerek mellett új elemekkel bővíti a repertoárt. A fiatal szakember többek között kifejtette, hogyan vált profi sportolóból edzővé, mi számára a fő motiváció, hogyan teljesít a csapata a jelenlegi idényben, valamint hol tudja elhelyezni a magyar jégkorongot a világban.
„A szezon előtti célunk az volt, hogy kiharcoljuk a felsőházba kerülést, mivel ott még magasabb színvonalú mérkőzéseket játszhatunk” – beszélt a DHK U16-os csapatáról Okos Csanád. „Ezt sikerült megvalósítanunk, a srácok beleadtak apait-anyait, így a folytatásban az ország legjobb nyolc korosztályos csapata között bizonyíthatnak és fejleszthetik tudásukat. Szeretnénk, ha a Debreceni Hoki Klubnál a gyerekek mind a jégen, mind szárazon megkapnák azt az edzésidőt, amire ilyen korban szükségük van. Igyekszünk minél modernebb képzést adni, a világ többi országával csak így vehetjük fel a versenyt. Az U16-os csapatnál természetesen már előtérbe kerül a nagypályás játék és a technikai-taktikai elemekre is nagy hangsúlyt fektetünk, mellette pedig az erőnléti edző mindig külön programmal áll elő.”
Okos Csanád először 9 éves korában állt a jégre, de ekkor még nem kifejezetten szeretett volna hokis lenni. Csíkszeredában, ahol felnőtt, óriási hagyománya van a sportágnak, azon az erdélyi tájon a jégkoronghoz gyakorlatilag mindenkinek köze van, így iskolai osztálytársai vele is hamar megszerettették.
„Kilenc évesen sikerült elérnem, hogy szüleim jégkorongos felszerelést vegyenek nekem” – emlékezett vissza a kezdetekre Okos Csanád. „Egy edzést sem hagytam ki, és mindig próbáltam kihozni magamból a maximumot. A Csíkszereda utánpótlásában kezdtem, majd tizenhét esztendős voltam, mikor a Ferencváros és Dunaújváros közös csapatához igazoltam, ahol ifjúsági bajnok lettem. Utána rövid ideig visszatértem a szülővárosomba, aztán Debrecenből kaptam jó ajánlatot. Az U20-as gárdánál két évet játszottam, ezt követően pedig a Mol-Ligában szereplő debreceni felnőtt csapatban is szóhoz jutottam. A gyerekkori álmom akkor vált valóra, mikor a Csíkszereda felnőtt profi együttesénél játszottam, de egy szezon után a sportolói karrieremet befejeztem. 2015-ben visszatértem a cívisvárosba, a kihagyhatatlan edzői lehetőséget egyből elfogadtam és azóta is segítem az utánpótlást. Eleinte György Józseftől leshettem el az edzőség apró fortélyait, nagy hálával tartozom neki, hisz nagyon sokat tanultam tőle. Nem sok idő telt el, mikor már saját csapatot is kaptam, ez nagy felelősség volt, azonban megbirkóztam a feladattal.”
A DHK U16-os vezetőedzője sokat köszönhet a sportnak, az elért eredményeire pedig nagyon büszke. Románia színeiben hat világbajnokságon is szerepelt, emellett egykori csapatával a Román Kupát is elhódította, a magyar utánpótlás-bajnokságban többször is az aranyérmes pozícióban végzett, a debreceniekkel pedig bronzéremnek örülhetett. Okos Csanád egy sportszerető családból származik, s mivel édesapja és testvére motocrossozik, sokáig ő is a gépjárművel képzelte el a jövőjét, és egy ideig még versenyzett is, de a jégkorong még jobban vonzotta.
„A családom bízott bennem, hogy lelkileg és anyagilag is sokat támogattak. Szüleim olykor a havi fizetésüket áldozták fel azért, hogy egy német jégkorongos edzőtáborba elmenjek. Rugalmasak voltak, bíztak bennem, a döntés joga pedig mindig nálam volt, így összességében nagyon sokat köszönhetek nekik. Természetesen néhány rossz döntést is hoztam, de akkor megtanultam, hogy azokért kizárólag én vagyok a felelős és a hibákat orvosolni kell. Mindig igyekeztem sportolói életmódot élni, nem züllöttem el, és szerencsém volt, hogy jó edzőim voltak, és jó társaság vett körül.”
Okos Csanád az alacsony termetére ellenére megállta a pályán a helyét, fürgesége, valamint jó osztogatásai miatt sokszor kiemelkedett a mezőnyből. Ha kellett, akár a falon is átment, nem tántorodott meg semmitől és senkitől, így a „kicsi a bors, de erős” mondás teljes mértékben igaz volt rá. Tudta, hogy csak akkor lehet profi jégkorongos, ha minden fronton bizonyít, álmai elérése után mégsem kapott annyi lehetőséget és úgy érezte, egyre inkább a háttérbe szorul.
„A junior és a felnőtt csapat között elég nagy a szakadék, így fiatalként kevesebb játéklehetőséget kaptam, a kispadot koptatni pedig nem volt kellemes érzés. Húszévesen nem tudtam egyből olyan teljesítményt lerakni az asztalra, amivel egyből berobbannék a köztudatba. Van azonban, akinek ez sikerül, de olyan is van, kinek idő kell, utólag visszagondolva nekem még talán két-három év kellett volna, hogy teljes mértékben megálljam a helyem. Talán túl nagy nyomás volt rajtam, és nem kaptam meg azt a támogatást, amivel motiváltabb lettem volna, így ekkor véget ért a sportolói pályafutásom. Nincs bennem hiányérzet, amit játékosként kitűztem magam elé, azt elértem. Mivel a jégkorongot imádom, a sportágon belül szerettem volna továbblépni, majd Debrecenben jött is egy új kihívás.”
Okos Csanád szerint játékosként és edzőként teljesen más az élet, az utóbbi időszakban nagy változáson ment keresztül.
„Edzőként új impulzusok értek. A tapasztaltabb trénerek rendkívül sokat segítettek, nekik köszönhetően még a személyiségem is változott. Szeretném a saját utam járni, de mellette mindig igyekszem kollegáim véleményét kikérni. Egyik legnagyobb erényem, hogy szorgalmas vagyok, egy-egy új információért órákon át böngészem az internetet, a munkámat teljes odaadással szeretném véghez vinni. A szakmai vezetés mindig bízott bennem, és ezzel egy pillanatra sem próbáltam visszaélni, az eredményekkel szeretném mutatni rátermettségem. Volt orosz, kanadai, és amerikai trénerem is, hihetetlen sok dolog ragadt meg a fejemben, amiket a tanítványaimmal is megosztok.”
Végül arról is szó esett, hogy a magyar jégkorong az utóbbi években nagy fejlődésen ment keresztül, több jégcsarnok is épült, új klubok jöttek létre, és az utánpótlás bázis is erősebb lett.
„Nem kétség, hogy nagyot léptünk előre, de reálisan szemlélve a nemzetközi elit ligák szintje még távol áll tőlünk. Míg edző vagyok, többek között azért dolgozom, hogy a magyar jégkorong-utánpótlás felzárkózzon a világ legjobbjaihoz. Szeretném, ha minél több hazai játékos eljutna külföldre és ne csak harmad-negyed szerepet töltsenek be, hanem egy-egy csapat sztárjai legyenek. Mindenképp örülnénk, ha edzőként ennek a nagy fejlődésnek én is részese lennék, mert összességében minden adott ahhoz, hogy még magasabb szintre emeljük a magyar jégkorongot.”
T.H.
Fotók: DHK, ill. Magánarchívum
