Fotó: dvsc.hu
2024-ben a francia főváros adott otthont az olimpiai játékoknak. Előző havi összefoglalónkban már beszámoltunk Senánszky Petra szép eredményeiről, de a debreceni sportolók zöme augusztus elején versenyzett. A DEAC vívója, Battai Sugár Katinka a kardválogatott tagjaként léphetett pástra a Grand Palais-ban, méghozzá kifejezetten nehéz helyzetben. A Márton Anna, Pusztai Liza, Szűcs Luca trió meglepetésre nem találta a fogást a japán csapaton a negyeddöntőben, végső elkeseredésében Gárdos Gábor szövetségi edző befejező emberként cserélte be Sugit, akinek „hidegen” (ne feledjük, egyedül ő nem vívhatott egyéniben, tehát sorsdöntő helyzetben mutatkozott be Párizsban) nem volt esélye Emura ellen, a háromtusos hátrányt követően nem tudott találatot elérni a világbajnok ázsiai ellen. Ahogy telt az idő, úgy jött bele Sugi is egyre inkább a vívásba. Az olaszok elleni első helyosztón már jobban teljesített, le is győzte a csapat a nem túl motivált itáliaiakat, így az ötödik helyért az amerikaiakkal küzdhetett meg. Itt már kifejezetten jól vívott Debrecen egyik büszkesége, ezúttal azonban Márton Annának nem ment, így kikapott és a hatodik helyen végzett Magyarország. Talán nem így képzeltük el Sugi olimpiáját, különösen fájó, hogy egyéniben nem kaphatott lehetőséget, de ha valaki, ő biztosan arra fogja felhasználni a történteket, hogy tanuljon belőle, és négy év múlva tapasztaltabb, erősebb és jobb versenyzőként mutathatja meg magát Los Angelesben. Atlétikában három DSI-s sportolót is figyelhettünk az olimpián. Klekner Hanga rúdugrásban nem tudta egyéni legjobbját hozni, a 455 centimétert kétszer leverte, harmadszor pedig csak a lendítésig jutott, így 440 centiméterrel végzett a 25. helyen. Női gátfutásban Kozák Lucáért és Kerekes Grétáért szoríthattunk. Az előfutam egyikük számára sem sikerült jól, ám az új lebonyolításnak köszönhetően még egyszer rekortánra léphettek. Innen futamonként két atléta juthatott a középdöntőbe, ehhez Luca állt közelebb, de végül harmadik lett, míg Gréti ötödikként ért célba. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy csakúgy, mint három éve, ezúttal is az egyik gátasunk vívta ki milliók elismerését, versenyen kívül. Tokióban Luca sportszerű tettét csodálta a világ, miután felsegítette a hozzá hasonlóan elesett vetélytársát a középdöntőben. Ezúttal pedig Gréti állt ki elbűvölő magabiztossággal és pozitív hozzáállással azon magyar sportolók mellett, akik nem értek el pontszerző helyezést az olimpián, esetleg elmaradtak a várakozásoktól. Ahogy fogalmazott, közeli ismerősei küzdenek depresszióval, mert nem kvalifikálták magukat a világ legjobbjai közé, ezért óriási teljesítmény már önmagában az olimpián való szereplés is. Szeretném hinni, hogy a vírusként terjedő interjú megváltoztatta a közvélekedést, és ezentúl jobban megbecsüljük azokat, akik nemzetünket képviselik az ötkarikás játékokon. Debreceni hatodik hellyel kezdtük, azzal is zárjuk olimpiai összefoglalónkat. Női kézilabda-válogatottunk Füzi-Tóvizi Petrával (és az elmúlt öt évet Debrecenben töltő, de a nyáron Metzbe igazoló Vámos Petrával) sikeresen vette a csoportkör küzdelmeit, és bejutott a legjobb nyolc közé, ráadásul kiegyensúlyozott, jónak mondható játékkal. Ott Golovin Vlagyimir csapata közel állt az óriási bravúrhoz, hiszen mindössze néhány másodpercen múlt a svédek legyőzése. Sajnos a skandinávok kiegyenlítettek, majd hosszabbításban legyőzték a mieinket, így álom maradt az érem, de régen volt ilyen erős női válogatottja Magyarországnak ebben a sportágban, és bízhatunk benne, hogy ez a csapat okoz még kellemes meglepetéseket a jövőben.
Ha már olimpia, az ötkarikás játékokról szinte egyből Debrecenbe érkeztek a világ legjobb 3×3-as kosárlabdázói. A szokásos, augusztus végi főtéri fieszta ezúttal négy eseményt tartalmazott. A Women’s Series küzdelmei során rögtön belelkesedhetett a hazai közönség, hiszen a Debrecen néven induló együttes nem várt teljesítménnyel eljutott az elődöntőig, ahol a későbbi győztes kínai U24-es csapattól kapott ki. A fiú U18-as világbajnokságon a magyar csapat szintén a tornát végül megnyerő válogatottal szemben maradt alul: az amerikaiak elleni negyeddöntős vereséget követően emelt fővel hagyhatták el a pályát Varga Ferencék. A lányoknak sajnos nem volt szerencséjük a sorsolásnál: a rendkívül erős német és spanyol csapattól is kikaptak, így a csoportkörben búcsúztak. Zárásként a sportág legmagasabb színvonalú sorozata, a World Tour keretében küzdöttek meg a profik, és csakúgy, mint a debreceni 3×3-as események történetében legtöbbször, a jubileumi, tizedik esztendőben is a szerb Ub csapata végzett az élen.
Augusztusban elkezdődtek a labdarúgó és a futsal NB I küzdelmei is. Az OTP Bank Ligát 3-0-s győri győzelemmel kezdő DVSC Kecskeméten már csak egy pontot szerzett, a Diósgyőr elleni hazai szezonnyitón pedig még annyit sem: az 1-0-s vereséget és különösen a játék képét látva egyre többekben fogalmazódott meg az edzőváltás gondolata. A következő fordulóban Újpesten vizitált a Loki, ahol a DVTK elleni csörtéhez hasonlóan egyetlen kaput eltaláló lövésre sem futotta erejéből. A 3-0-s vereség és a kilátástalan játék után már nem lehetett halogatni a döntést: Srdjan Blagojevic két év után elhagyta a cívisvárost. A szerb szakember egy kiváló és egy elfogadható szezont töltött Debrecenben, a bajnoki bronzéremmel zárult idény örökké szép emlék marad, de az új idényben látszott, hogy a felek kapcsolata elfáradt, Blagojevics sem szakmailag, sem emberileg nem tudott megújulni. Mondhatnánk, hogy az elért eredményeire tekintettel több türelmet érdemelt volna, de érezhető volt, hogy ez nem egy olyan hullámvölgy, amiből megerősödve tud majd kimászni a csapat, hanem egy egyre mélyebb gödör, amely az idő előrehaladtával csak mélyülne. Drasztikusnak tűnik négy forduló után szerződést bontani egy vezetőedzővel, de aki látta a mérkőzéseket, az érti, miért volt erre szükség. Ahogy lenni szokott, az edzőváltás plusz energiákat szabadított fel kedvenceinkből, és az sem ártott, hogy kívánni sem lehetett volna a Zalaegerszegnél alkalmasabb ellenfelet augusztus utolsó délutánjára. A gyenge formában lévő zalaiak ellen Dombi Tibor megbízott vezetőedző sikerrel meccselt, és a szurkolók teljes támogatása érezhetően hatással volt a csapatra. Gyakorlatilag nem akadt rossz teljesítmény a DVSC-ben, így az új szakvezető, Máté Csaba egy jó hangulatban lévő brigádot vehet át. Személyével kapcsolatban – ferencvárosi kötődése ellenére – inkább pozitívak a várakozások szurkolói körökben, amire eddigi eredményei alapján rá is szolgált. A bizalmat mindenképpen megérdemli, de a feladata nem könnyű. Ha alázattal, a támadójátékot előtérbe helyezve, eredményes futballt játszik majd a Lokomotív, akkor senkit nem fog érdekelni, hol dolgozott eddig, de ha porszem kerül a gépezetbe, akkor hamarabb elfogyhat a türelem vele szemben, mint mondjuk a városhoz ezer szállal kötődő Herczeg András, vagy Kondás Elemér esetében. Erről Huszti Szabolcs tudna bővebben mesélni…
Ahogy fentebb írtam, elkezdődött a futsal NB I is. A DEAC lassan lendült bele, de végül fordított és 4-1-re megnyerte a szezonnyitót a TFSE ellen, majd fordulatos, 2-2-es döntetlennel zárt Berettyóújfaluban, az MVFC vendégeként.
Szeptemberben már teljes fordulatszámon pörögnek majd a sportcsapatok. Többek között női kézilabdában, kosárlabdában és jégkorongban is elkezdődik az élvonalbeli bajnokság a következő hetekben, és újra az OB1-ben szurkolhatunk majd a DVSE vízilabdacsapatának is. Lesz tehát mire visszatekinteni egy hónap múlva is.
Horváth Zoltán
