Perevusznyik Maxim: „Szeretnék újra lehetőséghez jutni a válogatottban!”

Perevusznyik Maxim Németi János kezei alatt támadóból középhátvéd lett. A váltás bejött, elvégre azon túl, hogy csapata meghatározó játékosává lépett elő, a mögöttünk hagyott napokban az U15-ös válogatott összetartásán is részt vehetett. Maximmal válogatottságról, pályafutásáról, és jövőbeni elképzeléseiről beszélgettem.

0

makszim-300x300 Perevusznyik Maxim: „Szeretnék újra lehetőséghez jutni a válogatottban!”

Meghívót kaptál az U15-ös válogatott edzőtáborába. Milyen érzés volt korosztályod legjobbjaival készülni?

Meglepődtem, amikor értesültem a meghívóról, ezzel együtt jó érzéssel töltött el, hogy lehetőséghez jutottam. Izgalom csak kisebb mértékében volt bennem az edzőtábor előtt, ám miután elkezdődött, teljesen elszállt, és összességében rendben volt minden. Az edzéseken kemény, gyors focit játszottunk, érzésem szerint nekem is jól ment. A beilleszkedéssel sem volt problémám, hiszen két csapattársam mellett több embert ismertem már, mivel egymás ellenfeleiként gyakran összecsapunk a bajnoki mérkőzéseken. Örömmel töltene el, ha újra meg tudnám mutatni a tudásomat a korosztályos válogatottnál.

A hét további részében már klubcsapatoddal készülsz, hiszen szombaton újabb feladat vár rátok a bajnokságban.

Igen, a hétvégi bajnokin az Újpestet fogadjuk. Nagyon várom már a mérkőzést, de ez minden találkozó előtt így van.

Hogy érzed magad az akadémián?

Másfél éve focizom itt, és csak pozitív dolgokat tudok elmondani. Az U15-ös együttesben nagyon jó közösségünk van, emellett a pályán is csapatként működünk, amit jól jelez, hogy tavaly megnyertük a bajnokságot. Edzőnkkel, Németi Jánossal már másfél éve dolgozunk együtt, nekem különösen nagy előnyt jelent, hogy mindenben segít. Ez elengedhetetlen a jó szerepléshez.

Társaid közül kivel vagy a legjobb kapcsolatban?

Ecsegi Zsolttal és Szilágyi Mátéval nagyon jó barátságot ápolok, sokat segítenek nekem a tanulásban, de úgy gondolom, mindenkivel megtalálom a közös hangot, és jól kijövök a többi társammal is.

Hogy érzed, a játék mely szegmensében kell a legtöbbet fejlődnöd?

Fizikálisan szerintem rendben vagyok, ezért elsősorban technikailag és mentálisan szeretnék előrelépni.

Mindig egyértelmű volt számodra, hogy a labdarúgást választod?

Édesapám, testvérem és nagypapám is futballozott, így számomra sem volt kérdés, hogy kipróbáljam magam a pályán. Szerencsére bejött.

Gyorsan kiderült, hogy tehetséges vagy?

Igen, szerencsére több korábbi edzőmtől azt a visszajelzést kaptam, hogy van érzékem a játékhoz. Mindig arra biztattak, hogy próbáljam ki magam komolyabb helyen. Tarpán, majd Ukrajnában futballoztam, és most itt, Debrecenben megtaláltam a számításaimat. A DVSC egy nagyon komoly klub, az akadémián pedig színvonalas munka folyik, kitűnő edzőkkel. Jól érzem magam itt, minden megvan ahhoz, hogy fejlődni tudjak.

Milyen céljaid vannak a pályán?

Szeretnék bemutatkozni a felnőttcsapatban, de előttem lebeg az is, hogy idővel külföldi bajnokságban, Angliában, vagy Spanyolországban próbáljam ki magam.

Ez a két futballkultúra áll a legközelebb hozzád?

Elsősorban a kemény, határozott játék híve vagyok, ebből a szempontból az angol bajnokság passzolna hozzám legjobban, de talán Olaszországban is megállnám a helyem.

Mindig középhátvédként mozogtál a legkomfortosabban?

Eleinte támadóbb szerepkörben jutottam szóhoz, majd az akadémiára kerülve Németi János azt mondta, hogy a magasságom miatt belsővédőként számít rám. Gyorsan megszoktam és megszerettem ezt a pozíciót, nem jelentenek gondot a kemény párharcok, és a folyamatos küzdelem, mi több, ez az egyik erősségem.

Vannak példaképeid?

A nagycsapatból Szatmári Csaba, míg külföldi labdarúgók közül Sergio Ramos a példaképem.

A tanulással és a magyar nyelvvel mennyire sikerült megbirkóznod az elmúlt másfél évben?

Vannak nehézségeim, hiszen amikor megérkeztem, nem tudtam magyarul, de a klub és a társak részéről minden támogatást megkapok, így fokozatosan fejlődik a nyelvtudásom, és egyre jobban mennek a dolgok az iskolában is.

Amikor nem a pályán, vagy az iskolapadban vagy, mivel töltöd az idődet?

A barátaimmal kapcsolódok ki, de előfordul, hogy hamarabb kimegyek az akadémiára, és erősítek, kondizok. Emellett hazajárok a családomhoz, a hazai meccseimre viszont rendre kijönnek.

A honvágy mennyire nehezíti meg a mindennapjaidat?

Eleinte nehéz volt, de mára sikerült megszoknom.

 

Perevusznyik Maximnak további sok sikert kívánunk!

T.S.