Fotó: Gurbán György
Mi lehet a lassan mögöttünk lévő esztendő summázata?
A tavalyi szezon rengeteg kihívást, új kalandot és felejthetetlen élményt tartogatott számomra, nemcsak táncosként és koreográfusként, hanem elsősorban tánctanárként. Úgy érzem, talán most volt rajtam a legnagyobb felelősség, hiszen két másik tánctanárral, Prodán-Kovács Lénával – aki azóta a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatója –, valamint Justyák Zsomborral, aki jelenleg is az R&B tanára, létrehoztunk egy válogatott versenycsapatot.
A csapat a Patchwork nevet kapta. Ebben nem nehéz célzatosságot beleérteni…
Tökéletesen kifejezi azt, amit képviselünk: a sokszínűséget, az egyediséget és azt, hogy a különbségeink nem hátrányt, hanem az erőnket jelentik. Mindannyian más személyiségek, más mozgásvilágok és más energiák vagyunk, mégis együtt egy egészet alkotunk.
Az egyik legnagyobb kalandotok a spanyolországi utazás volt a világbajnokságra.
Rengeteget dolgoztunk azért, hogy eljuthassunk idáig, és a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból. A befektetett munka meghozta a gyümölcsét: az első hely mellett több különdíjjal is jutalmazták a csapatot, ami számunkra hatalmas visszajelzés és megerősítés volt.
De a sok próba mellett azon is dolgoznotok kellett, hogy egyáltalán ott tudjatok lenni.
A kiutazást megoldani anyagilag nem volt egyszerű, mert Magyarországon még mindig kevés támogatás jut a táncra. Ezért közösen próbáltunk meg mindent megtenni az utazásért. Adománygyűjtést szerveztünk, valamint egy jótékonysági workshopot is, ahol a Patchwork tanárai, Léna, Zsombi és én tartottunk órákat, és a teljes bevételt a csapat spanyolországi kiutazására fordítottuk.
Szóval tapasztalásból jutott bőven.
Számomra az egész szezon sokkal többről szólt, mint versenyekről és eredményekről. Megtanított arra, milyen hatalmas felelősség egy csapatot vezetni, mennyit jelent egymásra számítani. A Patchwork számomra nemcsak egy versenycsapat lett, hanem egy olyan közösség, amelynek minden egyes tagja hozzátett valamit ahhoz, amivé együtt váltunk.
Mit hozhat a jövő?
A Patchwork idén új formátumban fog részt venni a versenyeken, mert új tagok csatlakoztak hozzánk, és voltak olyanok, akik a tanulmányaik miatt elköltöztek. Idén már két új versenycsapatunk lesz és két csapatot viszek, Hajdúböszörményben és Balmazújvárosban is. Sok felkérést kaptam debreceni gimnáziumokból, hogy én legyek a szalagavatós osztálytáncuk betanítója. Szeretnék továbbra is sokat utazni. Tavaly kezdtünk el külföldi tánctáborokba járni. Ezt megtartanám a belföldi workshopokra járás és a zsűrizés mellett. Szeretem, hogy ebben a szakmában soha nincs olyan érzés, hogy „készen vagyok”. Mert mindig van valami új, ami inspirál, amiben fejlődhetek, és amit továbbadhatok a táncosaimnak.
Mit jelent táncosnak lenni emberileg a számodra?
Nekem nagyon fontos, hogy a kapcsolatok és barátságok a táncon túl is megmaradjanak. Az R&B Dance számomra mindig erről szólt. A legjobb barátaimat a táncnak köszönhetően ismerhettem meg, ezért örökké hálás leszek Varga Hédinek és a tánciskolának. Bár ma már többen különböző országokban élünk, mégis tudjuk, bármikor számíthatunk egymásra. És amikor találkozunk, olyan, mintha soha nem mentünk volna el egymás mellől. Szerintem ez az egyik legszebb dolog, amit a tánc adhat az embernek…
G.Gy.




