– Rég nem voltál már nevezve bajnokságra. Mi történt veled az azóta eltelt években?
– Rengeteg minden, de azt felsorolni hosszú lenne. Maradjunk annyiban, hogy boldog kapcsolatban élek a mennyasszonyommal és rengeteget dolgozok.
– Hogy jött újra a gondolat, hogy debreceni csapatban lépj pályára?
– Igazából a mozgáshiány miatt jött, hogy újra ütőt ragadjak, és persze Lánczi úr csábító szavai.
– Kanyarodjunk kicsit vissza a múlthoz: nyertél bajnoki címet, Magyar Kupát, játszottál ifjúsági és felnőtt válogatottban is. A sok-sok szép emlék közül melyik áll legközelebb szívedhez? A sok szép emlék hozott vissza újra a sportág közelébe?
– Melyik emlék áll hozzám a legközelebb a szívemhez? Ezek közül nagyon nehéz választani, de talán a 2010-es Magyar Kupa sikert emelném ki ezek közül.
– Végezetül milyen céljaid vannak az előttünk álló idényre? Milyen csapat és egyéni szerepléssel lennél elégedett?
– A csapat remélem minél előrébb végez a bajnokságban. Egyéni elvárás pedig az, hogy minél többet tudjak segíteni a csapatnak.
