Fotó: MKSZ
Értékeld kicsit a mögöttetek lévő Európa-bajnokságot! Mennyire vagy elégedett a szerepléssel?
Őszintén, kicsit csalódott vagyok a negyedik helyezés miatt, mert úgy éreztem, sokkal több van a csapatban. Nagyon együtt voltunk, harcoltunk, küzdöttünk egymásért, de nyilván annak is örülni kell, hogy a legjobb négy közé kerültünk. Most le kell vonni a tanulságokat és a jövő évi világbajnokságon a lehető legtöbbet kell kihoznunk magunkból.
Mi hiányzott a legjobb négy között, a hibátlan középdöntős szereplés után?
Úgy vélem, a csapaton akkor jött ki a sorozatterhelés. Volt, hogy nem jött össze semmi, nem tudtuk kellően felszívni magunkat.
Volt-e némi pihenőtök az Eb után, vagy egyből munkába álltatok a kontinenstorna végeztével?
Nem volt pihenőnk, de ez rajtunk múlt, a mi döntésünk volt. Tone ugyanis az első edzésen megkérdezte Petrától és tőlem, kérünk-e egy-két szabadnapot, vagy sem. Mivel én új közegbe kerültem, fontos volt, hogy még azon a héten megismerjem a lányokat és új csapatomat, mert még az alapozás kezdetén nem tudtunk ott lenni a kerettel, én pedig szerettem volna minél hamarabb elkezdeni a közös munkát.
Miért döntöttél a Debrecenbe való visszatérés mellett?
Nagyon szeretem Debrecent, már korábban is említettem, második otthonomként tekintek a városra. Imádom a helyet és az itteni embereket is, nem mellesleg, csodálatos szurkolótábora van a csapatnak, olyan, mintha egy nagy család lenne. Kiskoromban mindig arra vágytam, hogy a Loki felnőtt-csapatának játékosa lehessek. Úgy tűnik, ez most teljesült.
Hogy érzed magad a csapatban? Milyenek a játékostársak, kiket ismertél esetleg korábbról?
Minden szuper, hiszen egy fantasztikus, családias hangulatú csapatba és közösségbe toppantam. Mindenki nagyon segítőkész velem, nagyon örülök, hogy idekerültem. Pénzes Laurát és Tóvizi Petrát már a kezdetektől fogva ismerem, hiszen annak idején csapattársak voltunk, és Márián Blanka volt az edzőnk. Szabó Pannát, Kenyeres Barbit és Bordás Rékát pedig nagyobbrészt a kollégiumból és a sok egymás elleni meccs révén ismerem, míg a régebb óta Debrecenben játszók pályafutását természetesen mindig követtem.
Mit vársz magadtól a szezonban?
Először is szeretném felvenni a ritmust, ami ezen a szinten azért teljesen más, mint mondjuk az utánpótlás-bajnokságban. Sokkal keményebbek az edzések, és sokkal több koncentrációt igényelnek. Tudom, idővel mindennek eljön majd a maga ideje. Ez most olyan, mint egy türelemjáték, nekem azonban az a feladatom, hogy küzdjek, mert ez egy olyan sportág, ahol sosincs megállás. Remélem, ha megkapom a lehetőséget, élni tudok majd vele.
Mik a legfontosabb egyéni céljaid?
A legfontosabb, hogy a legjobb formámban legyek és szeressem azt, amit csinálok. Meg akarom állni a helyem, és megmutatni, hogy mit tudok!
Román Dorinának sok sikert és kitartást kívánunk a következő szezonhoz és debreceni pályafutásához!
T.S.
