Fotó: Égerházi Péter
Amikor október közepén bejelentették, hogy Sándor Tamás váltja Balogh Pált a másodosztályt harmatosan kezdő DEAC kispadján, a mezőny erősségét látva sokan féltették a korábbi klasszis játékost, aki edzői pályafutása eddigi legrangosabb, s egyben legnehezebb megbízatását vállalta el.
„Annak ellenére, hogy tisztában voltam a feladat súlyával, egy percig sem haboztam, azonnal igent mondtam a lehetőségre – tekintett vissza a Tobe becenévre hallgató szakember. – Mivel Tomi fiam is a csapatot erősíti, már korábban is figyelemmel követtem a DEAC szereplését, a hazai mérkőzéseket ráadásul személyesen is megtekintettem, így teljes mértékben képben voltam a gárda erősségeit és hiányosságait illetően. A gyenge rajt után érthető módon nem locsogott pezsgőtől az öltöző, ezért a stábtagokkal közösen elsőként a fejeket igyekeztünk rendbe tenni, mentálisan sokat kellett segítenünk a játékosoknak. Sok fiatalnál úgy éreztem, a vereségek hatására elvesztették hitüket, többen nagyon mélyre kerültek, rossz volt nézni, hogy lehajtott fejjel bandukolnak az edzésekre. Ezek a játékosok a szezon végére stabil kezdővé váltak, s remek teljesítménnyel hálálták meg a bizalmamat.”
Az új stábnak a sűrű menetrend miatt nem sok ideje volt a hiányosságok korrigálására, az egyetemisták játéka mégis sokat fejlődött az ősz végére, a két győzelem mellett többször is nüanszok hiányoztak a pontszerzéshez.
„Lehetne akár öttel több pontunk is, de csakis magunknak köszönhetjük, hogy nehéz helyzetből várhatjuk a tavaszt – fogalmazott önkritikusan Sándor Tamás. – Több médium is lehozta, hogy az utolsó percben kapott gólok miatt balszerencsések voltunk, ám én nem szeretem erre fogni a vereségeket, érzésem szerint inkább hálásak lehetünk Fortunának, hogy például a Szentlőrinc tiszta ziccereket hibázott ellenünk. Közhely, de egy mérkőzés a hármas sípszóval ér véget, és sajnos a koncentrációnk olykor fontos pillanatokban hagyott ki. Ettől függetlenül minden mérkőzésen láttam biztató elemeket a csapat játékában, örvendetes, hogy az edzéseken gyakoroltakat éles szituációkban is tudták alkalmazni a fiúk. Nem a DEAC játssza a leglátványosabb futballt a másodosztályban, de nekünk nem is ez a feladatunk, biztos védekezésre alapozva szeretnénk olykor ritmusváltással helyzetbe kerülni. A lehetőségeket persze értékesíteni is kell, ezt pedig én nem tudom megtenni a fiúk helyett, a döntést itt már az adott játékosnak kell meghozni.”
Sándor Tamás alig egy évtizede még játékosként harcolt Debrecenért, így könnyen megtalálta a közös hangot játékosaival, akik példaképként tekintenek a korábbi kiváló középpályásra.
„Minden csapat legfontosabb elemei a játékosok, így a szakmai stábnak is azért kell dolgoznia, hogy a fiúk a lehető legtöbbet hozhassák ki magukból a pályán – szögezte le a tréner. – Játékospárti edzőként sokat beszélgetek a fiúkkal, minden felmerülő problémát igyekszünk mihamarabb orvosolni, hiszen csak akkor lehetünk sikeresek, ha élvezzük a játékot. Természetesen vannak elvárásaim, de egyelőre nem lehet okom a panaszra, a srácok ugyanis becsülettel dolgoznak, és minden kérésemnek igyekeznek eleget tenni. Az idő előrehaladtával már egyre több lehetőségünk nyílt a taktikai finomságok gyakorlására is, a játékosok pedig látták, hogy szervezett futballal az élmezőnyhöz tartozó csapatokkal is fel tudjuk venni a versenyt, így történt a Budaörs, vagy épp a Pécs ellen is. Elhittük, hogy újoncként is lehet keresnivalónk ebben az osztályban, már csak az eredményesség hiányzik, hiszen a jó játék önmagában nem ér bennmaradást. Szeretnénk erősíteni a télen, a szezon második felében pedig a közvetlen riválisok mellett a középmezőnyhöz tartozó csapatok ellen is szükségünk lesz pontokra, bízom benne, hogy a szoros mérkőzések ezúttal a mi javunkra dőlnek majd el.”
P.G.
