Sportoló kérdez sportolótól

Előző héten Kozák Luca válaszolt Senánszky Petra kérdéseire, majd feltette saját kérdéseit a DEAC kosárlabdacsapatának játékosának, Bognár Kristófnak.

0

Névtelen-5-300x159 Sportoló kérdez sportolótól

Úgy tudom, a DEAC is elkezdte a csapatedzéseket, viszont az idei bajnokság már nem folytatódik. Már a következő szezonra készültök?

Jelenleg nem teljes a keret, hiszen azok a csapattársaim, akik Budapesten élnek, a járványhelyzet miatt nem tudnak Debrecenbe utazni. Kiscsoportos edzések vannak, négyen öten vagyunk ott a tréningeken. A következő bajnoki év, ha minden igaz, októberben kezdődik, melyre majd augusztusban kezdjük meg a felkészülést, az addigra kialakult kerettel. Addig próbáljuk bepótolni mindazt, melyre otthoni környezetben nem volt lehetőségünk. Szerintem az egyéni fejlődésre fogunk összpontosítani, főleg olyan technikai elemeket gyakorlunk, melyekben javulni szeretnénk. Mindezek mellett a fizikai állóképesség fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt a napi egyórás edzések alkalmával.

A kosárlabda mellett kipróbáltál más sportágakat is?

Mint szinte minden kis srác, én is fociztam, a kosárlabdával csak később kerültem kapcsolatba. Kipróbálás szintjén belekóstoltam az atlétikába is, elindultam néhány iskolai versenyen, de a kosárlabda vonzott igazán.

A szüleid kosaras múltja inspirált, hogy te is ezt a sportágat választottad?

Nem mondanám, ez inkább nővéremnek köszönhető, aki hamarabb kezdett el kosarazni a tatai egyesületben. Szüleimmel mentünk érte minden edzés végén, nekem is megtetszett ez a sport, idővel ott is ragadtam. Kiderült, van tehetségem a kosárlabdához, édesapám is sokat segített, hasznos tanácsokkal látott el, megosztotta velem tapasztalatait, mindezek hozzájárultak fejlődésemhez. Végigjárva a ranglétrát ma már az élvonalban kosarazok, három éve a DEAC csapatának vagyok a tagja.

Az elmúlt években mennyire sikerült megismerned, megszeretned Debrecent?

Korábban sem volt ismeretlen számomra a cívisváros, hiszen debreceni lánynak udvaroltam – ma már a feleségem – mindig szerettem Debrecenben lenni. Mióta ide költöztem, itt éljük a mindennapjainkat még inkább megerősödtem abban a hitemben, hogy Debrecen egy nagyon jó város, ráadásul nem túlzsúfolt. Tetszik, hogy van egy erdősebb része, nem kell messzire menni, ha az ember a természetbe vágyik. Korábban Tatán és Szombathelyen hegyvidéki környezetben éltem, mely hiányzik, szerencsére Debrecenhez közel van a Bükk, így ezt a hiányt tudom pótolni.

Te Dunántúlon éltél, feleséged Debrecenben, elég nagy távolság választott el benneteket egymástól. Hogy ismerkedtetek meg?

Igazából a kosárlabdának, a diákolimpiának köszönhetjük, hogy megismerkedtünk. Párom is kosarazott –  jelenleg a DEAC női csapatában játszik –  egy zalaegerszegi döntőn találkoztunk először. Szerencsére annak köszönhetően, hogy mindkettőnk csapata jól szerepelt, többnapos tornákon sokszor volt alkalmunk találkozni, és egyre komolyabbá vált a kapcsolatunk. Úgy gondolom, szerelmesek át tudják hidalni a távolságot, éltünk a közösségi háló adta lehetőséggel, illetve minden alkalmat megragadtunk, hogy telefonon beszéljünk egymással. Amikor pár napra szabaddá tudtuk tenni magunkat, vonatra szálltunk és Debrecenben, Tatán, miután Szombathelyre kerültem, a vasi fővárosban találkoztunk.

Sokfelé jártál már a világban, van kedvenc városod, ahová bármikor visszamennél?

Feleségemmel legutoljára Rómában jártunk, ahová szoknak, akik megtehetik, egyszer szerintem kötelező elutazni. Nagyon szép város, bár nem biztos, hogy újra ellátogatunk oda. Igazából New York áll közel a szívünkhöz, korábban pár napot eltöltöttünk már a Nagy Almában, de nagyon ki szeletét láttuk a városnak. Oda bármikor boldogan visszatérnénk, de az Egyesült Államok más városába is szívesen elutaznánk, mint ahogy a montenegrói tengerpartra is.

Sportpályafutásod végén is Debrecenben maradtok, itt fogtok végleg letelepedni?

Erről már többször beszéltünk a feleségemmel, de nem döntöttük még el. Mindkettőnk számára fontos a családunk közelsége, viszont az én szüleim Tatán, míg páromé Debrecenben él. Ez a két város jöhet szóba, esetleg még Szombathely, de utóbbi családjainktól távol eső város. Remélhetőleg mindkettőnk előtt hosszú sportpályafutás áll még, így ezen van még időnk gondolkozni, ráérünk meghozni a végső döntést.