Fotó: Derencsényi István/DEAC
Mint beszámoltunk róla, drámai izgalmakat hozott a DEAC és az MVFC Berettyóújfalu nyolcaddöntője a futsal Magyar Kupában, az egyetemisták végül büntetőpárbajt követően búcsúztatták előzetesen esélyesebbnek tartott riválisukat. A rendes játékidő utolsó percében Thiago Alves bombagóllal egyenlített, majd a ráadásban mindkét oldalon egy-egy gól született, így jutottunk el a szétlövésig, ahol az első négy párból mindenki belőtte a maga büntetőjét. Az ötödikben aztán Dobi Attila bravúrral hárított, Szabó Ábel ugyanakkor nem hibázott, így a debreceni alakulat jutott a legjobb nyolc közé.
„Természetesen igent mondtam, amikor a mester engem jelölt ki az ötödik büntetőre, filmbe illő érzés volt, hogy sorsdöntő szituációban állhattam a labda mögé – elevenítette fel a történteket a Debreceni Sportéletnek a mérkőzés egyik hőse, Szabó Ábel. – Először gratuláltam Dobi Attilának a bravúrjához, s talán csak akkor fogtam fel, hogy mekkora téttel bír a lövés, amikor lehelyeztem a labdát a hatosra. Kapust cserélt az ellenfél, rutinosabb hálóőr érkezett az utolsó büntetőre, próbáltam olvasni a mozgását és tartani vele a szemkontaktust, de csak az járt a fejemben, hogy egyszerűen nem hibázhatok. Két órán át harcoltunk, küzdöttünk, ekkor pedig már csak egy lépésre voltunk a továbbjutástól, amit nagyon megérdemelt ez a csapat. A kapus középen maradt, én belőttem a rövidbe, majd amikor megfordultam, hirtelen mindenki felém rohant… Büszke vagyok a lélekjelenlétemre, örülök, hogy ki tudtam venni a részem a sikerből, de nem tartom magam hősnek, nagybetűs csapatmunka eredménye, hogy a legjobb nyolc között folytathatjuk a kupában.”
Szabó Ábel szerint a maratoni hosszúságú ütközet végén az döntött a DEAC javára, hogy jobban akarták a továbbjutást riválisuknál.
„Az egész csapat nevében mondhatom, hogy nagyon boldogok vagyunk, még talán fel sem fogtuk, mit vittünk véghez tegnap este – hangsúlyozta az egyetemisták fiatal klasszisa. – Kitűnő hangulatban zajlott a találkozó, a Mezei-Vill történetét pedig talán nem kell bemutatni senkinek, még édesebbé teszi a győzelmet, hogy egy ilyen szintű riválist tudtunk búcsúztatni saját közönségünk előtt. Kiélezett csata volt, de az ilyenekért kezdtünk el annak idején játszani, bárhogy is alakuljon a folytatás a kupában, örök emlék marad a szerda esti mérkőzés. A győzelmünk kulcsa kétségkívül a csapategység volt, senki sem spórolta le a sprinteket, végig küzdöttünk egymásért és segítettük a másikat, láttam a srácok szemében a szenvedélyt és az akaratot. Az idei szezonban ez a légkör és mentalitás jellemző ránk, a pályán kívül is jó viszonyt ápolunk egymással, fiatal csapatként pedig nem ismerünk lehetetlent, alázattal és lelkesedéssel kompenzáljuk a rutintalanságunkat.”
A sors(olás) furcsa fintora, hogy hétfőn az NB I felsőházi rájátszásában is megmérkőzik egymással a két együttes, izgalmakból pedig vélhetően ezúttal sem lesz hiány.
„A kupatovábbjutás nagy löketet adhat a folytatásra, bízom benne, hogy a hazai pálya előnyeit ezúttal is sikerül majd kihasználnunk, szeretnénk jól tördelni a gyors, labdatartásra épülő játékukat. Már az egy pontnak is nagy értéke lenne, de mindhármat szeretnénk itthon tartani, de hiába bizonyultunk jobbnak szerdán, biztosan nem lesz könnyű dolgunk. Megyei rangadóról lévén szó, kettőzött motivációval lépünk majd pályára, szeretnénk addig kijavítani a hibákat és megfelelően regenerálódni, hogy ismét a legjobbunkat nyújthassuk. Szenvedélyes, parázs és közönségszórakoztató összecsapás lesz, alig várom, hogy bebizonyíthassuk, nem a véletlennek köszönhetően búcsúztattuk a kupából a Berettyóújfalut.”
P.G.
