Fotó:dvscboxing.hu
Komoly és eredményes munka zajlik a DVSC Boxingnál, amit bizonyít, hogy az egyesület tavaly hazánk legeredményesebb szakosztálya lett.
„A létszámmal nincs probléma, a versenyző gyerekeknek nem kell tagdíjat fizetniük, valamint kesztyűt és mezt is tudunk biztosítani, ami még vonzóbbá teszi a klubot” – vágott bele mondandójába Szabó Ildikó. „Sajnos az problémát okoz, hogy a támogatások kifizetése akadozik, nem tudjuk, mennyi pénzre számíthatunk az önkormányzattól és a szövetségtől. Két edző dolgozik most a bokszolókkal, Salánki Lászlót egy igazi pitbullként tudom jellemezni, míg Tivadar Lajos a rutint képviseli, munkájukat olykor beugró trénerek segítik. A két szakember remekül kiegészíti egymást. Laci mindenkiből bajnokot akar faragni, szerinte a tehetség önmagában nem sokat ér, a versenyzőnek az edzésen kell megdolgoznia a sikerért. Nagy Timi mostanában nem tart edzéseket, az ő hiányát megérezzük, hiszen a kezdőket jól oktatta, és a szülők is bátran hozták hozzá a gyerekeket. Egyébként sokaknak a fejében téves kép van a sportágról, mivel az ökölvívás egyáltalán nem olyan balesetveszélyes, mint azt gondolják. Ha a televízió több amatőr tornát közvetítene, a boksz népszerűsége rohamosan növekedne.”
Ötkarikás álmok
A 2018-as évben sem unatkoznak majd a cívisvárosi öklözők, rengeteg hazai és nemzetközi viadal vár a csapat tagjaira.
„Nemrég rendezték meg az utánpótlás korúaknak a Magyar Kupát, amelyen 29 versenyzőnk indult. Bokszolóink kitettek magukért, hiszen huszonkét érmet szereztünk, köztük hét aranyat. Ezzel a teljesítménnyel a csapatversenyt is megnyertük. Minden korosztálynak lesz Európa-bajnoksága vagy világbajnoksága, Nagy Timi és Nagy Angéla júniusban a kontinensviadalon indul. Sőt, Angi az U22-es Eb-n is értékes tapasztalatokat szerzett. Bernáth Attila az ifi Eb-n, valamint az ifi olimpián is bizonyíthat, jó lenne, ha mindkét versenyen felállhatna a dobogóra. Legutóbb Kalucza Norbi képviselt bennünket az olimpián, bízunk benne, hogy Tokióba valamelyik bokszolónk kvalifikálja magát. Hogy ki juthat el Japánba? Móna Imre, Nagy Bence, Bernáth Attila, Nagy Timi és Nagy Angéla is esélyes lehet. Nem könnyű a helyzetük a felnőtt ökölvívóknak, hiszen nekik a sport mellett dolgozniuk kell a megélhetésükért. Ezen szeretnénk változtatni a közeljövőben, olyan feltételeket akarunk teremteni, hogy csak a sportra tudjanak koncentrálni” – mutatott rá a DVSC Boxing klubvezetője.
Edzőket nevelnek
Szintén fontos mérföldkő lesz a cívisvárosi sportéletben, hogy szeptemberben elindul az EURO Baptista Két Tanítási Nyelvű Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskolában Magyarország első bokszosztálya.
„Az ötéves képzés végén a tanulók ökölvívó-edzői papírral gazdagodnak. Ez nagyon fontos, hiszen hazánk nem dúskál a jó edzőkben. Azt tapasztaljuk, hogy nagy igény van erre az osztályra, sokan érdeklődnek, terveink szerint 24-26 gyerekkel indítjuk el az első évfolyamot. A diákoknak már az első évben anatómiát és edzéselméletet oktatnak, így az órákon láthatják, mit, miért kell csinálniuk a tréningeken. Az sem mellékes, hogy az iskolában lehetőségük van a tanulásra és az edzésre is” – mesélte Szabó Ildikó.
Komoly feladat
Szabó Ildikót pár éve újabb nemes feladatra kérték fel, így akad teendője bőven, de igyekszik a testmozgásra is időt szakítani.
„2013 óta a magyar ökölvívásban létrehozták a régiós rendszert, és egy évvel később Csötönyi Sándor nevezett ki az észak-alföldi központ koordinátorává. Gyakorlatilag egyből mélyvízbe dobtak, muszáj volt hamar átlátnom a dolgokat. Feladataim közé tartozik, hogy a gyerekek elegendő versenyen szerepeljenek, valamint a különböző pályázatok összeállításáért is én felelek. Nem tagadom, a klubok és edzők koordinálása, valamint összetartása nem egyszerű feladat, ennek ellenére szeretem a munkámat” – fogalmazott Szabó Ildikó, aki kitért arra is, hogy gyerekként milyen sportot űzött. „Hajdúhadházon kézilabdáztam, de a szüleim nem igazán támogatták a pályafutásomat, ami kicsit szívfájdalmam is. Átlövő volt a posztom, egyszer egy komolyabb csapat is hívott, de nem igazoltam át. Manapság is kézilabdázunk az egykori játékosokkal, sőt, a fiam is ezt a sportágat választotta. A gyermekem eleinte cselgáncsozott, de egy rosszul sikerült verseny után eldöntötte, hogy kézilabdázó szeretne lenni. A fekvenyomás sem áll messze tőlem, bajnoki címet is szereztem korábban” – zárta mondandóját Szabó Ildikó.
B.Á.
