Száraz Ádám: „Ideális közösségbe kerültem az Akadémián!”

Száraz Ádám a Debreceni Labdarúgó Akadémia legfiatalabb edzőjeként az U12-es csapatot irányítja, emellett egyéni képzőként több korosztály munkájába is besegít. Ádámot labdarúgópályafutásáról, az akadémián zajló mindennapokról és legfontosabb terveiről kérdeztem.

0

szaraz_adam Száraz Ádám: „Ideális közösségbe kerültem az Akadémián!”Jelenleg szünetel a bajnokság. Mire helyezitek a hangsúlyt csapatoddal ebben az időszakban?

Rendszeresen futsalozunk, ami kifejezetten jól megy, veretlenek vagyunk, annak ellenére, hogy csak heti egy alkalommal gyakorlunk teremben.

Milyen a közös munka az U12-es együttessel? Elégedett vagy az eddigi szereplésetekkel?

Most nyár óta irányítom a srácokat, miután tavasszal lehetőségem nyílt a tapasztalatszerzésre, hiszen három hónap erejéig a 2005-ösökkel dolgozhattam, korábban pedig Sándor Csaba mellett segédkeztem az U17-eseknél. Úgy gondolom, nagyon jó kis brigádot alkotnak a srácok. Előttem Kolozsi Sándor edzette őket, és bátran mondhatom, hogy egy remek csapatot vehettem át tőle. Sok tehetségünk van, mindannyian nyitottak a munkára, emellett egyre inkább kezdenek csapatban, kollektívában gondolkodni és fejlődőképesek, hiszen a nyár óta eltelt hónapokban lépcsőről-lépcsőre kezdik elsajátítani azokat a dolgokat, melyeket szeretnék átadni nekik. Élvezetes velük a munka. Heti négy edzésünk van, plusz a mérkőzések.

Mindemellett egyéni képzőként is besegítesz az akadémián folyó munkába. Hogyan épül fel ez a feladatkör?

Főképp az erőnléti szekcióban segédkezek az U14-es korosztálytól egészen U19-ig, beleértve a DVSC második csapatát is. Általában az edzések előtti konditermi foglalkozásokat irányítom.

2015 óta állsz az akadémia alkalmazásában. Hogyan kerültél ide?

Utolsó évemet végeztem a főiskolán, közben pedig elkezdtem a C-licence-t, és mivel Herczeg Andrást már korábbról ismertem, megkerestem, és érdeklődtem, hogy lenne-e lehetőségem a későbbiekben a debreceni utánpótlásban dolgozni. Kezdetben gyakornokként alkalmaztak, segédkeztem az edzők mellett, és hivatalosan 2016-ban lettem a Debreceni Labdarúgó Akadémia alkalmazottja.

S hogy érzed magad itt? Gondolok többek között arra, hogy Kerekes Zsombor, Dombi Tibi, vagy épp Szatmári Csaba személyében olyan emberekkel állsz napi munkakapcsolatban, akiket gyerekként még a lelátóról csodálhattál.

Élvezem a munkát, hiszen ideális helyre kerültem. Nagyon sokat tudok tanulni mindenkitől, szakmailag és emberileg egyaránt. Fiatal, pályakezdő edzőként különösen fontos, hogy olyan közösségbe kerültem, ahol szerencsére az első perctől kezdve elfogadtak. Mindemellett vannak itt az akadémián olyan trénerek, akikkel annak idején játékoskoromban dolgoztam együtt, így most egy másik aspektusból ismerhettem meg őket.

Nem félsz kérdezni az idősebb kollégáktól?

Nem, hiszen többekkel is nagyon jó kapcsolatot ápolok, gondolok itt Joó Zsoltra, Garamvölgyi Petire, vagy Sándor Csabára, akivel ugye dolgoztam is egy csapatnál. De ha valamiben bizonytalan vagyok, bárki felé bizalommal fordulok.

Milyen célok lebegnek előtted?

Elsősorban itt szeretnék minél több tapasztalatot szerezni, idősebb korosztályokkal foglalkozni, idővel pedig kipróbálnám magam egy elsőosztályú csapatnál. Mindemellett jó lenne egyszer külföldön belekóstolni egy magasabb szintű futballkultúrába. Ebből a szempontból Anglia ideális terepnek bizonyulna, különösen erőnléti aspektusból.

Vezetőedzőként, vagy erőnléti-edzőként képzelnéd el magad felnőttszinten?

Egyelőre mindkét irány elképzelhető, de úgy vélem, erőnléti-edzőként hosszú távon több lehetőségem nyílhat, hiszen egy NB1-es játékospályafutás nagyon sokat nyom a latba a vezetőedzők esetében.

Annak idején egyébként miért épp a labdarúgás mellett döntöttél?

Általános iskolában egy barátommal együtt kezdtünk el focizni, Darabos Attila volt az első trénerem. Gyorsan megtetszett a közeg, így elég hosszú időre benne ragadtam. Ami a többi sportágat, illeti, szeretek síelni, úszni, de versenyszerű formában kizárólag a labdarúgás jöhetett szóba.

Milyen poszton játszottál?

Megfordultam több helyen is, hiszen voltam belső védő, majd védekező középpályás, utolsó aktív éveimben pedig már támadóbb szerepkörökben tűntem fel gyakrabban. Erre szokták azt mondani, hogy aki mindenhez ért, az valójában semmihez sem. Ám véleményem szerint nem volt probléma, jól ment a játék, Németi Jánossal másodosztályt nyertünk, egy svédországi nemzetközi tornán U12-es korosztályban másodikak lettünk, így csapatszintű sikereknek is részese lehettem.

Miért döntöttél úgy, hogy felhagysz az aktív labdarúgással, majd mi indította be közeledésed az edzői pálya felé?

Voltak kétségeim afelől, hogy NB1-es, vagy NB2-es szintig eljuthatok-e, így néhány év megyei szintű levezetés mellett már inkább a tanulás felé orientálódtam. Ugyanakkor szerettem volna a sport mellett maradni, ezért Nyíregyházán elvégeztem a testnevelőedző-biológia szakos tanári képzést, majd C-licence-t, és erőnléti-edzői képesítést is szereztem. Emellett épp most jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre, labdarúgó-szakedző képzésre.

Nem is hiányzik a játék?

2016 nyarán végleg felhagytam a nagypályás futballal, manapság már nem is igazán lenne rá időm, így célszerű minden erőmmel az edzői pályámra koncentrálnom. Kispályán természetesen mai napig játszom, régi csapattársakkal, barátokkal.

ds_2018_02_07_8_12 Száraz Ádám: „Ideális közösségbe kerültem az Akadémián!”Ha kikapcsolódásra kerül sor, mi jöhet szóba?

Szeretem a téli sportokat, síelni, snowboard-ozni. Kevés szabadidőmet pedig barátaimmal, családommal töltöm, illetve próbálok edzéssel formában tartani magam, és természetesen igyekszek megragadni minden alkalmat arra, hogy olvassak, szakmailag tájékozódjak.

Szurkolóként van kedvenc bajnokságod, csapatod?

Az angol bajnokságot követem, kedvenc csapatom a Chelsea. Februárban megyek majd Londonba, és élőben tekintem meg a Chelsea-Barcelona BL-nyolcaddöntőt.

 

Száraz Ádámnak további sok sikert kívánunk edzői pályafutásához!

T.S.