Mátészalka egy csendes hétköznap este átlagos kisváros képét festi, a Kálvin téren és a Keleti lakótelep főutcáin még néhány fiatal traccspartit tart, ám a külvárosi utcák már kiürültek, a szobákból csupán az éjjeli lámpa fénye szűrődik ki, elvégre másnap csörög a vekker, irány a munka. A Baross utcai kollégium szocreál épületéből azonban vidám nevetés hallatszik ki, az emeleti társalgóban debreceni, budapesti és orosházi vívópalánták csocsóznak önfeledten. Ebben a rohanó világban, ahol már az emberi kapcsolatok is képernyőn keresztül születnek, megmelengeti az ember szívét, ha összetartó közösséget lát, amely származástól, kortól és nemtől függetlenül befogadó, hiszen tagjaiban valami egészen biztosan közös. A vívás iránti elhivatottság, amely az Interfencing DSE, a TFSE, valamint a Zsoldos Péter Orosházi Vívó Egyesület tanítványait egyaránt jellemzi, nem véletlen, hogy a három egyesület szakemberei közös edzőtáborban igyekeznek integrálni az évek során felhalmozott tudást.
„Reggel hatkor már futnak a fiatalok, majd a közös tízórait követően kétórás edzés vár a növendékeinkre, s délután is hasonló a program – vázolta fel dióhéjban a menetrendet Dávid László, a debreceni Interfencing kardedzője. – Igyekszünk pontosságra nevelni a gyermekeket, így a késést nem tudjuk elfogadni, de szerencsére a fegyelemmel nincs gond, a víváshoz szükséges szemléletmódot már a kezdetekkor sikerült átadnunk a tanítványoknak. A napi két-három edzés során úgy lefárasztjuk a fiatalokat, hogy este is fegyelmezetten, kulturált körülmények között szórakoznak, a tíz órai takarodót pedig mindenki betartja. A mátészalkai edzőtábor elsősorban a technikai alapozást szolgálja, gyakorlatilag egyetlen hét alatt egy havi edzésmunkát elvégzünk, ráadásul hét edző figyeli a versenyzők minden mozdulatát, mindannyian a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni őket. Természetesen a munka és a fejlődés az elsődleges szempont, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az efféle edzőtáborok csapatépítő jellegét sem, jó látni, hogy a fiatalok megtalálták a közös hangot, s az intenzív terhelés ellenére jól érzik magukat Mátészalkán, hiszen szívből szeretik a vívást.”
„Csak megerősíteni tudom Laci bá’ szavait, jó a társaság, és rendkívül színesek az edzések – vette át a szót Nyisztor-Csáki Sándor tanítványa, az országos bajnok Kálmán Gyöngyvér. – Tavaly kerültem az egyesület kötelékébe, így nekem ez már a második mátészalkai edzőtáborom, s nagyon boldog és büszke vagyok, hogy egy ilyen összetartó közösség tagja lehetek. Egyelőre nincs tudomásunk konkrét versenyekről a közeljövőben, de számomra nem is szükséges az ilyesfajta motiváció, mert az edzéseket is nagyon élvezem, a kényszerszünetet pedig a technikám tökéletesítésére próbálom kihasználni. Nem vagyok hozzászokva, hogy ennyi kiváló szakember figyel egyszerre, ez eleinte jelentett is némi nyomást, ugyanakkor rengeteget profitálhatok ebből a helyzetből, igyekszem megfogadni a mesterek segítő szándékú tanácsait. Büszke vagyok a vívásban elért sikereimre, de továbbra is igyekszem alázatos és szorgalmas maradni, hiszen felnőttként is szeretnék a legjobbak között lenni, odáig pedig még hosszú és rögös út vezet.”
Az Interfencing DSE és a fővárosi TFSE vívószakosztálya között már évek óta példátlan együttműködés áll fenn, amelynek keretein belül ezúttal is közösen edzőtáboroztak a két klub növendékei, s a kardvívás alföldi bázisa, a Zsoldos Péter Orosházi Vívó Egyesület is delegált két versenyzőt Mátészalkára.
„A klubjaink közötti kooperáció kuriózumnak számít a magyar vívásban, s elsősorban a kiemelkedő tanítványok további fejlődését hivatott elősegíteni – hangsúlyozta a TFSE debreceni származású edzője, Patócs Ákos. – Kollégámnak és barátomnak, Dávid Lászlónak többnyire leány tanítványai vannak, míg nálam inkább fiúk pallérozódnak, így a két társaság kiegészíti egymást, a nyári táborozások során pedig a közös hangot is megtalálják a versenyzőink, tavaly például több debreceni vívó is a fővárosban szilveszterezett. Amióta közös zászló alatt indulunk az utánpótlásversenyeken, minden csapatunk érmes lett, az eredmények azonban elsősorban a mi hiúságunkat legyezgetik, ennél sokkal fontosabb, hogy jó hatással vannak egymásra a vívók, mindenki önzetlenül próbál segíteni a másiknak. A távolság miatt ritkán van lehetőségünk személyes eszmecserére, de telefonon folyamatosan tartjuk a kapcsolatot egymással, az edzőtáborok és a versenyek alkalmával pedig rendre kiderül, hogy a debreceni edzőkollegákkal nagyon hasonlóan gondolkodunk a vívásról.”
„Orosházáról ezúttal két ifjú hölgy csatlakozott az Interfencing és a TFSE vívóihoz, akiknek újoncként sokat jelent, hogy a legjobbakkal együtt készülhetnek – mondta Nagy Nándor, az orosháziak trénere. – Az országban kardedzőből van a legkevesebb, az Alföldön pedig településünkön működik az egyetlen jelentős bázis, így folyamatosan erősödnünk kell, ha tartani szeretnénk a lépést az élmezőnnyel. A versenyeken természetesen ellenfélként tekintünk a debreceni és budapesti vívókra, ám ezúttal a rivalizálásnak nyoma sincs, mindannyian a magyar vívásért dolgozunk, s azon vagyunk, hogy a tanítványaink hasznos tapasztalatokkal gazdagodjanak az edzőtábor során.”
Összefogás, fegyelem, fejlődés – sokszor ismételt, elcsépelt kifejezések, amelyeket Mátészalkán tartalommal is megtöltöttek a vívóedzők. Miközben az interjúk elkészülnek, közel negyven fiatal mozog egyszerre a mátészalkai tornacsarnokban, akik ma még csupán reménységek, ám lelki szemeinkkel már aranyéremmel a nyakukban, kupával a kezükben látjuk őket.
P.G.
