– Mindketten jégpályáról érkeztetek a floorball világába. Ki és hogyan csábított titeket floorball edzésre? Mi tetszett meg elsőre ebben a játékban?
Fábián Dániel: Egy ideje már nem játszottunk a jégen, mikor Moki, egy korábbi csapattársunk kérésére elmentünk egy edzésre. Jó volt újra ütőt fogni, élveztem az új mozgásformát, jó volt a csapat és a hangulat is. Sok hasonlóság van a floorball és a hoki között, így egyből ráéreztem az ízére. Két dolgot nagyon nehéz volt megszokni: a korcsolya hiányát (nem lehet alibizni, ha itt nem futsz, nem csúszol tovább, mint a jégen) és a sokkal kevesebb és gyengébb testjátékot.
Fábián Donát: Régi jégkorongos csapattársunk Mokrai Ádám keresett fel engem, miután ő is abba hagyta a jégkorongot, hogy jár floorballozni és nincs-e kedvem kipróbálni valamikor. El is mentem az első edzésemre, tetszett ez a mozgásforma, hisz nagyban hasonlít a jégkorongra, amit sok évig csináltam.
– A floorball mellett mai napig egy egészen más sportban is helyt álltok: a magyar rally bajnokságban is indultok. Mesélnétek erről a hobbiról?
Dani: Rally másodosztály versenyzői vagyunk. Ez az év nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Vége a bajnokságnak idénre, úgyhogy innentől a floorball van a főszerepben.
Doni: Igen a magyar másodosztályban versenyzünk, több-kevesebb sikerrel. Sajnos az idei évünk elég szerencsétlenül alakult: műszaki problémákkal küzdöttünk és már a vége felé jár a Rallye bajnokság, így ez az év már elúszott, de készülünk a jövő évre!
– Gyorsan sikerült alkalmazkodnotok a floorballhoz: a csapat meghatározó tagjai vagytok. Váratlanul ért titeket, hogy ilyen fontos szerep hárul rátok?
Dani: Én elsőre nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fel tudjuk venni a ritmust, de a pályán a mozgás és a gondolkozás nagyon hasonlít a hokira, így hamar meg tudtuk mutatni, hogy mire vagyunk képesek. Kisgyerek korunk óta csapatban játszottunk egy hasonló sportban, így örülök neki, hogy hamar hozzá tudtuk rakni valamit a csapathoz.
Doni: Egy pár hónap alatt sikerült akklimatizálódni a floorballal, mert van jó pár eltérő dolog a hokihoz képest. Én úgy gondolom, hogy a csapat is hamar befogadott minket. Nem érintett rosszul, hogy nagyobb feladatot kaptam már az elején. Nyomás alatt lehet fejlődni!
– Dani, te mára már a csapatkapitányi karszalagot is magadnál tudhatod. Milyen érzés, hogy ilyen minőségben is számítanak rád?
Dani: Váratlanul ért a felkérés, mert egyáltalán nem tudtam róla és nem is számítottam rá. Örülök neki, hogy nekem szavazott a csapat bizalmat, remélem meg tudom hálálni nekik. Hokiba is voltam kapitány és sokáig “A” is, így próbálom minden tudásom, tapasztalatom és emlékeim szerint irányítani és segíteni a csapatot.
– Doni, hogy élted meg, hogy a bátyád lett a csapatkapitány?
Doni: Örülök neki, hogy Dani lett a csapatkapitány. Korábbi években sokat játszottunk egy csapatban a jégen, ahol már volt hasonló szituáció, így nem különösebben új ez a helyzet számomra.
– Milyennek ítélitek meg a mostani keretet? Milyen elvárásaitok van magatokkal és a csapattal szemben?
Dani: Mivel egy szinte teljesen új kerettel vágunk neki a bajnokságnak, így szerintem az elsődleges szempont a csapat összekovácsolódása, egymás játékának megismerése. Szerintem nincs rajtunk bizonyítási kényszer, ez egy tanuló év lesz. Ha útközben mégis úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt mi szeretnénk, akkor természetesen nem ijedünk meg és felvesszük a kesztyűt!
Doni: Az elmúlt évekhez képest szerintem erősebb kerettel kezdünk neki az idei szezonhoz. Jöttek új játékosok is, akikre lehet számítani. Meglátjuk milyen lesz! Próbálok ebben az évben, mint az elmúlt években is, maximumot nyújtani. Próbálom segíteni a csapatot ott, ahol tudom. Bízom benne, hogy az egész csapat így áll az idei szezonhoz!
