Sajnos elszenvedtük zsinórban harmadik vereségünket, pont nélkül tértünk haza a Groupama Arénából. Azt éreztem, a Fradi játékosainak talán még benne volt a fejében a Mezőkövesd elleni vereség, nem vállaltak fölösleges kockázatot. Az volt számukra a fontos, mindegy milyen játékkal, de biztos legyen a győzelmük. Ezáltal hagytak minket játszani, viszont mi nem nyújtottunk olyan teljesítményt, hogy megszorongathattuk volna őket. Támadójátékunkat nem éreztem elég hatékonynak, hiába volt lehetőségünk gólszerzésre, nem tudtunk betalálni a Ferencváros kapujába. Nehéz úgy meccset nyerni, ha elől nem vagyunk kellően határozottak. Azért megnéztem volna, mire képes a csapat, ha nincs az öngól a mérkőzés elején, amely teljesen átírta a forgatókönyvet.
A következő fordulóban „hatpontos” mérkőzés vár ránk, a szintén kiesés elől menekülő Kisvárdát fogadjuk a Nagyerdei Stadionban. Helyezése ellenére a szabolcsiak stabil csapat benyomását keltik, tudnak hozni egy alapjátékot. Egyénileg sem rosszak, kellemetlen ellenfél, az élmezőnyben található csapatokat is megszorongatták. Mindkét gárda eredménykényszerben van, de nem úgy ismerem Bódogot, hogy védekezésre állnának be ellenünk. Nem vár ránk könnyű 90 perc, de meg kell birkóznunk a győzelmi kényszer miatti teherrel. Három vereség után ez nem egyszerű, de elő kell venni a rejtett tartalékokat, mindenkinek a legjobb tudását kell nyújtania. Csapatként nem funkcionálunk rosszul, viszont ahhoz, hogy eredményesek legyünk, kellenek az extra egyéni teljesítmények, a váratlan egyéni megoldások. A támadójátékunk hatékonyságán mindenképp változtatnunk kell, az adódó lehetőségeket minél jobb százalékban kell értékesíteni. Véleményem szerint, ha a csapat azt a játékot fogja nyújtani, amit tud, jól játszunk, itthon tartjuk a pontokat. Hibázni nem lehet, ha ezt a meccset és a jövő heti Zalaegerszeg ellenit nem húzzuk be, komoly bajban leszünk, konkrétan a kiesőhelyre csúszunk vissza.
