Tóth Attila: „Egy napon szeretnék a magyar válogatottban szerepelni!”

Nemrég biztossá vált, hogy a DEAC futsalcsapata a 2018/19-es szezont is a legmagasabb osztályban kezdheti meg. Ám a mai, Nyírgyulaj elleni összecsapás is komoly téttel bír, hiszen az eredmény ismeretében eldől, hogy az ötödik, vagy a hetedik helyért mérkőznek Elek Gergő tanítványai. Az idényről, a soron következő találkozóról, és futsal-pályafutásáról az együttes fiatal tehetségét, Tóth Attilát kérdeztük, aki kedvenc csapatáról és játékosideáljairól is mesélt honlapunknak.

0

futsal1-300x221 Tóth Attila: „Egy napon szeretnék a magyar válogatottban szerepelni!”

Legutóbb Dunaújvárosban léptetek pályára, és bár háromgólos előnnyel fordultatok a második félidőre, a válogatott-kiválóság Hosszú Ádám utolsó perces találata vereséget jelentett számotokra. Milyen volt a mérkőzés belülről?

Felspannolva vágtunk neki a meccsnek, és az első félidőben nagyon jól játszottunk, minden összejött, védekezésben és támadásban egyaránt. Ennek megfelelően vezettünk is három góllal. A folytatásban sajnos átbillent a játék képe, az Újváros a kapunk elé szegezett minket, és bár voltak ziccereink, nem gazdálkodtunk jól velük. Vereség lett vége, ami nagyon bántotta a csapatot, és természetesen engem is, hiszen a hibátlanul alakuló első húsz perc és a háromgólos vezetés után elképzelhetetlennek tartottam, hogy kikaphatunk. De hát ilyen a sport.

Legfontosabb célotokat, a bennmaradást már teljesítettétek. Ez alighanem levett némi terhet a csapatról.

A Fradi otthonában aratott győzelmünkkel sikerült végleg kivívnunk a bennmaradást. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy azon a meccsen szerencsénk is volt, de úgy gondolom, rászolgáltunk, és talán mondanom sem kell, mekkora örömöt jelentett ez számunkra. Azóta a pályán lényegesen könnyebb a dolgunk, hiszen lekerült a vállunkról a megfelelési kényszer, felszabadultan játszhatunk. Ez igaz még akkor is, ha a legutóbbi tétmeccsünk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

A play-off utolsó körét épp ma vívjátok a Nyírgyulaj ellen. Az eredmény pedig arról dönt, hogy az ötödik, vagy a hetedik helyért játszhattok-e majd.

Egyértelmű célunk a győzelem. Én személy szerint kiélezett, ki-ki meccsre számítok, és nagyon bízom abban, hogy ezúttal nekünk lesz szerencsénk a végjátékban.

A bajnokság első fordulójában épp leendő ellenfeletekkel csaptatok össze. Nagy utat tettetek meg az azóta eltelt hónapokban?

Véleményem szerint nagyon sokat fejlődtünk a szezon során, és ez már nem az a csapat, amely az első fordulóban szerepelt. Mind a futsal, mind a csapategység terén előre tudtunk lépni, rutint is szereztünk az első osztályban, így lényegesen jobbak az esélyeink, mint akkor.

Számodra hogy alakul a szezon?

Tavaly még az NBII-ben szerepeltem a DSI csapatánál, idén viszont már eggyel fentebb kezdhettem a DEAC-cal. A két osztály között hatalmas a különbség, elsősorban a játék sebességében, a párharcok keménységében, így szükségem volt egy kis időre ahhoz, hogy felvegyem a ritmust. Ám ahogy telt a szezon, úgy melegedtem bele egyre jobban az elsőosztályú közegbe.

A Mezei-Vill elleni találkozón két remek góllal jelezted, jó úton jársz.

Ugyan hiányzott pár kulcsjátékosuk, de ez semmit nem von el az érdemeinkből, hiszen az ország egyik legjobb csapatáról beszélünk. Természetesen a duplámnak is nagyon örültem.

futsal2-300x199 Tóth Attila: „Egy napon szeretnék a magyar válogatottban szerepelni!”

                                                                                       Tóth Attila (feketében) a magyar válogatottat is megjárt Németh Péter szorításában

Nagypályán kezdtél, a Debreceni Sportiskola után a DVSC utánpótlásában is megfordultál. Hogyan terelődött figyelmed a kisebb játéktér, és a sokkal intenzívebb futsal felé?

Kozma Misi bával a Sportiskolában eltöltött évek révén nagyon jó kapcsolatot ápolok. Két éve javasolta, hogy szerinte feküdne nekem a sportág, így az ő ösztönzésére csatlakoztam a DSI újonnan induló futsalcsapatához. A tavalyi szezonban pedig be is mutatkozhattam.

Elsőre megtetszett?

Már korábban is szimpatizáltam a sportággal, de miután debütáltam, nagyon jól éreztem magam a pályán, ráadásul az első idényem is jól alakult. Az idei szezont pedig már a DEAC-cal kezdtem, a legmagasabb osztályban. Ez fontos lépcső a karrieremben.

Az átállás sem jelentett problémát?

Való igaz, teljesen más a labda, a szabályok, a ritmus, futsalban sokkal gyorsabban kell döntéseket hozni, de összességében nem volt gondom. A nagypálya időnként hiányzik, de az, hogy a futsal mellett játszom Monostorpályiban, sokat könnyít a helyzeten.

Hogy látod, mik az erősségeid, és mely elemekben kell leginkább fejlesztened a játékodat?

Erényemnek a támadójátékot mondanám, szeretem az egy-egy elleni helyzeteket, a párharcokat, és jól tudom befejezni az akciókat. A védekezésemen viszont csiszolnom kell, hiszen időnként előfordult, hogy el-elaludtam, de érzem magamon a fejlődést, szerencsére egyre jobban megy minden.

A jövőre, s későbbi pályafutásodra nézve milyen célokat fogalmaztál meg magadban?

Most az a legfontosabb, hogy minél előkelőbb helyen zárjunk a DEAC-cal. Az alapvető célunkat teljesítettük, a jövő szezonban talán kitűzhetünk magunk elé valami komolyabbat. Idővel természetesen szeretnék a válogatottban szerepelni.

Melyik volt a szezon legkiemelkedőbb, legemlékezetesebb pillanata?

Az Aramis elleni 7-6-os győzelmünket mondanám, amikor huszonöt másodperccel a lefújás előtt még ellenfelünk vezetett, ám egyenlítettünk, majd öt másodperccel a vége előtt a győztes gólt is sikerült megszereznem.

Bár legutóbb háromgólos előnyről kaptatok ki. Az Aramis vagy a Ferencváros elleni, utolsó pillanatokban kiharcolt győzelmek mindenképp erős közösségről, és a DEAC mentális erejéről tanúskodnak.

Ebben a tekintetben nem panaszkodhatunk, nagyon erős, összetartó csapatunk van.

Kik a legjobb barátaid a társak közül?

Én személy szerint mindenkivel jóban vagyok. Ha viszont ki kellene emelnem valakit, akkor Sándor Bencét és Faragó Ádámot mondanám, akik már korábban is csapattársaim voltak.

futsal3-300x194 Tóth Attila: „Egy napon szeretnék a magyar válogatottban szerepelni!”

Még egyetemista vagy. Milyen szakon tanulsz?

Eddig sportszervezést tanultam, azonban úgy éreztem, nem ez a legideálisabb irány számomra, ezért úgy döntöttem, váltok. Ha minden jól megy, következő tanévtől testnevelés-magyar szakos tanári képzésen folytatom tanulmányaimat. A tanári pálya mellett foglalkoztat az edzősködés, a magyar pedig egy olyan terület, amely a sport mellett szintén közel áll hozzám.

Hogyan tudsz a legkönnyebben kikapcsolódni, feltöltődni?

Legtöbbször a barátaimmal szervezünk különböző programokat, elmegyünk moziba, vagy enni valamit. Faragó Ádámmal gyakran FIFA-zunk, bár megjegyezném, neki még nagyon sokat kell tanulnia, mert már elnyertem a gatyáját. (Nevet.)

Ha minden igaz, nagypályás kedvenced a Barcelona, így vélhetően a katalánokkal szoktál lenni egy-egy ilyen összecsapás alkalmával.

Ez a szenvedély már hétéves korom óta tart. Édesapámmal néztünk egy meccset, onnantól kezdve teljesen egyértelművé vált, hogy a Barca sikeréért fogok szorítani, akárcsak nagypályás edzőm Kaszi bá’ (Kaszás János – a szerk.), így időnként be-beférek a kezdőcsapatba. (Nevet.)

Vannak játékosideáljaid?

Nagy Messi-fanatikus vagyok, az ő játékát mindig csodálattal figyelem. Ha viszont futsalról van szó, a magyar bajnokságban Amilcart tartom kiemelkedőnek, míg nemzetközi szinten a sportág egyik ikonja, Ricardinho az etalon.

Beszélgetésünk végén felvetem, mi lenne, ha egyszer a magyar válogatott dresszében futhatna össze a portugálok ászával. „Nem bánnám!” – feleli szerényen. Ehhez, valamint futsal-pályafutásához sok sikert és kitartást kívánunk Attilának!

T.S.

Fotók:deac.hu