Legutóbb Dunaújvárosban léptetek pályára, és bár háromgólos előnnyel fordultatok a második félidőre, a válogatott-kiválóság Hosszú Ádám utolsó perces találata vereséget jelentett számotokra. Milyen volt a mérkőzés belülről?
Felspannolva vágtunk neki a meccsnek, és az első félidőben nagyon jól játszottunk, minden összejött, védekezésben és támadásban egyaránt. Ennek megfelelően vezettünk is három góllal. A folytatásban sajnos átbillent a játék képe, az Újváros a kapunk elé szegezett minket, és bár voltak ziccereink, nem gazdálkodtunk jól velük. Vereség lett vége, ami nagyon bántotta a csapatot, és természetesen engem is, hiszen a hibátlanul alakuló első húsz perc és a háromgólos vezetés után elképzelhetetlennek tartottam, hogy kikaphatunk. De hát ilyen a sport.
Legfontosabb célotokat, a bennmaradást már teljesítettétek. Ez alighanem levett némi terhet a csapatról.
A Fradi otthonában aratott győzelmünkkel sikerült végleg kivívnunk a bennmaradást. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy azon a meccsen szerencsénk is volt, de úgy gondolom, rászolgáltunk, és talán mondanom sem kell, mekkora örömöt jelentett ez számunkra. Azóta a pályán lényegesen könnyebb a dolgunk, hiszen lekerült a vállunkról a megfelelési kényszer, felszabadultan játszhatunk. Ez igaz még akkor is, ha a legutóbbi tétmeccsünk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.
A play-off utolsó körét épp ma vívjátok a Nyírgyulaj ellen. Az eredmény pedig arról dönt, hogy az ötödik, vagy a hetedik helyért játszhattok-e majd.
Egyértelmű célunk a győzelem. Én személy szerint kiélezett, ki-ki meccsre számítok, és nagyon bízom abban, hogy ezúttal nekünk lesz szerencsénk a végjátékban.
A bajnokság első fordulójában épp leendő ellenfeletekkel csaptatok össze. Nagy utat tettetek meg az azóta eltelt hónapokban?
Véleményem szerint nagyon sokat fejlődtünk a szezon során, és ez már nem az a csapat, amely az első fordulóban szerepelt. Mind a futsal, mind a csapategység terén előre tudtunk lépni, rutint is szereztünk az első osztályban, így lényegesen jobbak az esélyeink, mint akkor.
Számodra hogy alakul a szezon?
Tavaly még az NBII-ben szerepeltem a DSI csapatánál, idén viszont már eggyel fentebb kezdhettem a DEAC-cal. A két osztály között hatalmas a különbség, elsősorban a játék sebességében, a párharcok keménységében, így szükségem volt egy kis időre ahhoz, hogy felvegyem a ritmust. Ám ahogy telt a szezon, úgy melegedtem bele egyre jobban az elsőosztályú közegbe.
A Mezei-Vill elleni találkozón két remek góllal jelezted, jó úton jársz.
Ugyan hiányzott pár kulcsjátékosuk, de ez semmit nem von el az érdemeinkből, hiszen az ország egyik legjobb csapatáról beszélünk. Természetesen a duplámnak is nagyon örültem.
Tóth Attila (feketében) a magyar válogatottat is megjárt Németh Péter szorításában
Nagypályán kezdtél, a Debreceni Sportiskola után a DVSC utánpótlásában is megfordultál. Hogyan terelődött figyelmed a kisebb játéktér, és a sokkal intenzívebb futsal felé?
Kozma Misi bával a Sportiskolában eltöltött évek révén nagyon jó kapcsolatot ápolok. Két éve javasolta, hogy szerinte feküdne nekem a sportág, így az ő ösztönzésére csatlakoztam a DSI újonnan induló futsalcsapatához. A tavalyi szezonban pedig be is mutatkozhattam.
Elsőre megtetszett?
Már korábban is szimpatizáltam a sportággal, de miután debütáltam, nagyon jól éreztem magam a pályán, ráadásul az első idényem is jól alakult. Az idei szezont pedig már a DEAC-cal kezdtem, a legmagasabb osztályban. Ez fontos lépcső a karrieremben.
Az átállás sem jelentett problémát?
Való igaz, teljesen más a labda, a szabályok, a ritmus, futsalban sokkal gyorsabban kell döntéseket hozni, de összességében nem volt gondom. A nagypálya időnként hiányzik, de az, hogy a futsal mellett játszom Monostorpályiban, sokat könnyít a helyzeten.
Hogy látod, mik az erősségeid, és mely elemekben kell leginkább fejlesztened a játékodat?
Erényemnek a támadójátékot mondanám, szeretem az egy-egy elleni helyzeteket, a párharcokat, és jól tudom befejezni az akciókat. A védekezésemen viszont csiszolnom kell, hiszen időnként előfordult, hogy el-elaludtam, de érzem magamon a fejlődést, szerencsére egyre jobban megy minden.
A jövőre, s későbbi pályafutásodra nézve milyen célokat fogalmaztál meg magadban?
Most az a legfontosabb, hogy minél előkelőbb helyen zárjunk a DEAC-cal. Az alapvető célunkat teljesítettük, a jövő szezonban talán kitűzhetünk magunk elé valami komolyabbat. Idővel természetesen szeretnék a válogatottban szerepelni.
Melyik volt a szezon legkiemelkedőbb, legemlékezetesebb pillanata?
Az Aramis elleni 7-6-os győzelmünket mondanám, amikor huszonöt másodperccel a lefújás előtt még ellenfelünk vezetett, ám egyenlítettünk, majd öt másodperccel a vége előtt a győztes gólt is sikerült megszereznem.
Bár legutóbb háromgólos előnyről kaptatok ki. Az Aramis vagy a Ferencváros elleni, utolsó pillanatokban kiharcolt győzelmek mindenképp erős közösségről, és a DEAC mentális erejéről tanúskodnak.
Ebben a tekintetben nem panaszkodhatunk, nagyon erős, összetartó csapatunk van.
Kik a legjobb barátaid a társak közül?
Én személy szerint mindenkivel jóban vagyok. Ha viszont ki kellene emelnem valakit, akkor Sándor Bencét és Faragó Ádámot mondanám, akik már korábban is csapattársaim voltak.
Még egyetemista vagy. Milyen szakon tanulsz?
Eddig sportszervezést tanultam, azonban úgy éreztem, nem ez a legideálisabb irány számomra, ezért úgy döntöttem, váltok. Ha minden jól megy, következő tanévtől testnevelés-magyar szakos tanári képzésen folytatom tanulmányaimat. A tanári pálya mellett foglalkoztat az edzősködés, a magyar pedig egy olyan terület, amely a sport mellett szintén közel áll hozzám.
Hogyan tudsz a legkönnyebben kikapcsolódni, feltöltődni?
Legtöbbször a barátaimmal szervezünk különböző programokat, elmegyünk moziba, vagy enni valamit. Faragó Ádámmal gyakran FIFA-zunk, bár megjegyezném, neki még nagyon sokat kell tanulnia, mert már elnyertem a gatyáját. (Nevet.)
Ha minden igaz, nagypályás kedvenced a Barcelona, így vélhetően a katalánokkal szoktál lenni egy-egy ilyen összecsapás alkalmával.
Ez a szenvedély már hétéves korom óta tart. Édesapámmal néztünk egy meccset, onnantól kezdve teljesen egyértelművé vált, hogy a Barca sikeréért fogok szorítani, akárcsak nagypályás edzőm Kaszi bá’ (Kaszás János – a szerk.), így időnként be-beférek a kezdőcsapatba. (Nevet.)
Vannak játékosideáljaid?
Nagy Messi-fanatikus vagyok, az ő játékát mindig csodálattal figyelem. Ha viszont futsalról van szó, a magyar bajnokságban Amilcart tartom kiemelkedőnek, míg nemzetközi szinten a sportág egyik ikonja, Ricardinho az etalon.
Beszélgetésünk végén felvetem, mi lenne, ha egyszer a magyar válogatott dresszében futhatna össze a portugálok ászával. „Nem bánnám!” – feleli szerényen. Ehhez, valamint futsal-pályafutásához sok sikert és kitartást kívánunk Attilának!
T.S.
Fotók:deac.hu
