Fotó: FIBA
Büszkén állíthatjuk, hogy nemzetközi sporteseményekből már az utóbbi esztendőkben sem volt hiány Debrecenben, de idén talán az eddiginél is több világeseményt láthatunk a városban. A tavalyi Shorttrack világkupát követően a 2022-es év nagyszerűen indult, hiszen a kontinens legjobb férfi kézilabdázói tették tiszteletüket a Főnix Arénában, majd a férfi kosárlabda Magyar Kupa és a hazai női kézilabda Final Four után a Zákány utcai Sportuszodában a Vizes vb vízilabdameccsei is emlékezetes pillanatokat okozhattak a kilátogatóknak. Júliusban sem maradtunk nagy torna nélkül, hiszen az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban és a Főnix Arénában 16 csapat részvételével az U17-es női kosárlabda-világbajnokságra került sor.
Ami a magyar kosarasokat illeti, házigazdához méltóan nagyszerű teljesítményt nyújtva, Belgiumot, Japánt és Mexikót felülmúlva csoportelsőként jutottak nyolcaddöntőbe, ahol Argentínát is kiütötték. Mivel a negyeddöntőben a torna meglepetéscsapatának számító Kanada megálljt parancsolt Völgyi Péter tanítványainak, így az 5-8. helyért játszott helyosztó mérkőzésekkel zárták a tornát. Válogatottunk a japánok ellen ismét végig kézben tartotta a találkozót, így aztán az 5. helyért a németek ellen óriási csatában diadalmaskodó Ausztráliával küzdhettek meg. A vasárnapi zárómeccsen ugyan három negyeden át tartottuk a lépést az óceániakkal, de az utolsó tíz percben az ellenfél a fizikai és tudásbeli fölényét érvényesítette. A vastaps és üdvrivalgás azért kijárt lányainknak, hiszen a világ hatodikjának lenni igencsak szép teljesítmény, ráadásul az európai csapatok közül Spanyolország és Franciaország mögött a harmadik helyen végeztek.
A torna utolsó mérkőzése után Völgyi Péter szövetségi kapitány is elégedetten értékelt: „Nagyon elégedett vagyok, nem csak a helyezéssel, de a mutatott játékkal is, hiszen fokozatosan lépkedtünk előre. A gyengébb ellenfeleinket végig magabiztosan vertük, viszont sajnálom, hogy a Kanada-Ausztrália kettősből nem tudtuk az egyiket elkapni. Mindkét meccsen igyekeztünk a fizikai hátrányunkat hatalmas küzdéssel, negyedeken keresztül kompenzálni, de a végére felőröltek bennünket. Ennek ellenére nagyon büszke vagyok a lányokra, soha rosszabb világbajnokságot!”
Debreceni érdekeltsége is volt a válogatottnak, hiszen a jelenleg a DVTK-nál pallérozódó Papp Lilla a város szülöttjeként gyakorlatilag hazai pályán léphetett napról napra parkettre. Az ifjú tehetség ugyan többnyire a mérkőzések végén kapott szerepet, kosarakkal és kulcspasszokkal remekül segítette csapatát. Papp Lilla a versenyt követően a Debreceni Sportéletnek azt is megfogalmazta, milyen érzés volt számára, hogy egy ilyen rangos eseményen hazai közönség előtt bizonyíthatott: „Teljes mértékben elégedett vagyok a megszerzett hatodik hellyel, nagyot küzdöttünk ezért. Az első, belgák elleni győzelem hatalmas löketet adott számunkra, talán annak is köszönhető, hogy aztán Japánt és Mexikót is magabiztosan múltuk felül. Az argentinok ellen bár nem kezdtünk erősen, de a végére már biztos volt a siker, de sajnos Kanada ellen nem tudtunk a festéken belül sok kosarat dobni és a lepattanók terén is rosszabb volt a mutatónk. Az ötödik helyért sokáig partiban voltunk Ausztráliával, végig hajtottunk, de nem sikerült a bravúr. A Főnix Arénában rendre szenzációs volt a hangulat, rengeteg élménnyel gazdagodtam. Jólesett, hogy a családtagjaim és barátaim a helyszínen szurkoltak, az itt szerzett tapasztalataimat pedig bizonyára hasznosítani tudom a jövőben. Most vár rám egy kis pihenő, majd klubcsapatomnál augusztusban kezdődik a felkészülés a következő idényre.”
A helyi szpíkerek szájából a bő egy hétig tartó eseményen nem kevésszer hangzott el a „triple time” felkiáltás, ugyanis az 56 meccs folyamán nem kevés hárompontos esett. Izgalmakból sem volt hiány, a francia-kanadai bronzmérkőzésre gondolva például az érem sorsa csak az utolsó másodpercekben dőlt el. A tornát végül a fő esélyes USA nyerte, ám a spanyolok is megmutatták, hogy a jövőben velük is számolni kell. Bár még a lányok nevét most még nem ismeri a világ, de ezen sportolók már akár öt éven belül is nagy sztárok lehetnek. A torna álomcsapatába (borítóképünkön) választott játékosokra, a francia Dominique Malonga-ra, a kanadai Cassandre Prosper-re, a spanyol Iyana Martin Carrion-ra, az amerikai Jaloni Cambridge-re és honfitrására, JuJu Watkins-re külön érdemes odafigyelni. A magyarok csapatkapitánya, Strausz Edina is nagy jövő előtt áll, minthogy hazánk legjobbjaitól a vb-n legjobb statisztikai mutatókkal rendelkező Toman Petra is. Gábor Lili, Aho Tyra Norwenn és Kádár Orsolya is felhívta magára a figyelmet, de akik ezúttal kevesebb szerephez jutottak, azok is tisztesen helytálltak, a megszerzett tapasztalatokat pedig már senki sem veheti el tőlük.
Debrecen a kosárlabda egyik fellegvárává nőtte ki magát, most a kiteljesedés időszakát éljük. Az előző évekhez hasonlóan ráadásul a Nagytemplom előtti főtéren augusztusban egy újabb 3×3-as eseményre kerül sor, egy év múlva pedig a cívisváros a világ legjobb U19-es férfi kosarasainak adhat otthont.
Emlékezhetünk rá, hogy a tavaly az U19-es női kosár vb-n a magyarok bronzérmet ünnepelhettek, ha pedig a mostani, szintén előkelő U17-es világbajnoki 6. helyet hozzávesszük, az utánpótlás eredményei alapján dicső jövő előtt áll a hazai kosársport. Remélhetőleg a triplaeső csak egy időre állt le, és még sok-sok éven keresztül okoznak örömöt fiataljaink…
T.H.
