Negyedik helyen zártátok a hétvégén megrendezett bajnoki négyesdöntőt. Hogyan értékelnéd a csapat szereplését?
A Győr elleni elődöntőnek voltak jó, és kevésbé jó periódusai, sajnos utóbbiak voltak túlsúlyban. A második félidőben sikerült visszakapaszkodnunk, nagyot küzdöttünk, megtettünk minden tőlünk telhetőt és akartuk a győzelmet, sajnos ez most ennyire volt elég. A bronzmeccsen az első félidő közel tökéletes volt. Vezettünk, jól is játszottunk, azonban a folytatásban kissé elfáradtunk. Sorsdöntő helyzetekben hibáztunk, én is kihagytam egy hetest a végjátékban.
A NEKA elleni bronzmeccsen remekül játszottál. Második félidőben szerzett öt góloddal csapatod egyik húzóemberévé léptél elő. Elégedett vagy hétvégi produkcióiddal?
A szombati nappal nagyon nem, és ugyan a NEKA ellen már lényegesen jobban ment, ám azzal sem voltam, s vagyok maradéktalanul megelégedve. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy olykor a szerencse is elkerült, hiszen két kapufát is lőttem.
Van hiányérzet a csapatban az éremszerzés elmaradása miatt?
Igen, de nekünk már az is sokat jelentett, hogy bekerültünk az ország négy legjobb ificsapata közé, szóval büszkék lehetünk az idei teljesítményre.
A négyesdöntő egy új helyzet volt számotokra. Mennyire sikerült megbirkózni azzal, hogy két nap leforgása alatt dőlnek el az érmes helyezések?
Tény, hogy teljesen más volt, mint egy szimpla bajnoki, de ez engem egyáltalán nem frusztrált, és a csapatra sem rakott különösebb terhet. Felspannoltuk magunkat, és mindannyian úgy álltunk a hétvégéhez, hogy mi leszünk a legjobbak!
Ha az idény egészét kellene összefoglalnod egyéni szemszögből, pozitív az összkép?
Nem ment rosszul, de szerintem volt már jobb szezonom is. Elsősorban góllövésben maradtam el attól a szinttől, amit elvárnék magamtól. Persze tisztában vagyok azzal, hogy nem csak a gólok számítanak, de nekem fontos az, hogy minden meccsen betaláljak, legalább 4-5 alkalommal. Szerencsére voltak olyan találkozók, amikor ezt sikerült túllépnem, olyankor mindig elégedettebb voltam saját magammal.
Azt azért kevés fiatal mondhatja el magáról, hogy a Bajnokok Ligája-győztes győriek ellen debütál az NBI-ben, s mindjárt az első lövése révén gólt is szerez.
Szóhoz se jutottam, amikor Vida Gergő telefonon közölte velem, hogy benne leszek a keretben. Utána elmondta azt is, hogy szeretne nekünk lehetőséget adni a pályán. Persze számítottam rá, hogy maximum öt percet kaphatok, így a rendelkezésemre álló időben mindent meg akartam mutatni. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy egyből sikerül majd gólt dobnom.
Pedig találatod olyan benyomást keltett az emberben, mintha minden nap a győri ászok alkotta védősor ellen játszanál.
Megláttam a falon egy rést, labda nélkül elindultam, majd sikerült összeszednem és értékesítenem Pénzes Laura fantasztikus átadását. Nagyszerű érzés volt!
A felnőttcsapat játékosai jól viszonyultak hozzád a közös gyakorlások során?
Szerencsére több edzésen is részt vehettem már. Ezeken mindenki nagyon segítőkész és közvetlen volt velem, elmagyarázták a feladatokat, biztattak. A közeg ugyanakkor nem volt teljesen új, hiszen Tóvizi Petrával, Szabó Dórával és Pénzes Laurával is játszottam már együtt a korábbiakban. Varsányi Nórit szintén régóta ismerem, mivel ő is nádudvari, akárcsak én.
Hogy látod, milyen téren kell még javulnod ahhoz, hogy gyakrabban megfordulhass az NB1-es keretben?
Egy az egy elleni játékban, cselezési technikákban mindenképpen fejlődni szeretnék, mert eddig jobbára csak átlövésekből voltam eredményes.
Említetted a nádudvari kötődést. Nem egyedi pálya a tiéd, hiszen a DVSC-ben több földid szerepel. Számodra is evidens volt, hogy a kézilabda lesz a befutó?
Testvérem játszott, így mindenképp ki akartam próbálni én is. Nyolcéves koromban álltam be először. Első edzőm Vida Gergő volt, ő szerettette meg velem a sportágat.
2014-ben te is a DVSC-hez kerültél. Hogy ment a beilleszkedés?
Az első évem nem alakult túl jól. Nem igazán ment a játék, ami nagyrészt annak volt betudható, hogy minden új volt számomra, elvégre akkor kezdtem a középiskolát, kollégiumba kerültem, és a csapat is teljesen más volt, mint előtte. Időbe telt megbirkózni a helyzettel, de évről-évre haladva sikerült átlendülnöm, s ma már egyáltalán nincsenek nehézségeim, jól érzem magam a klubban.
Korosztályodban rengeteg jó játékos szerepel, s ahogy azt a pályán láthatjuk, közösségként is egységesek vagytok.
Ez a legjobb csapat, melyben az évek során játszottam, hiszen nagyon erős, összetartó közösség alakult ki, mindenki csapatember, nincs széthúzás, sok közös programot szervezünk. A legszorosabb kapcsolatot Nemes Nórival és Virág Kittivel ápolom, hiszen ők hozzám hasonlóan nádudvariak, ráadásul együtt kezdtük a kézilabdát, és egyszerre kerültünk a DVSC-hez is.
Cél a debreceni nagycsapat?
Igen, nagyon jó lenne, ha egy napon a DVSC-ben szerepelhetnék, stabil játékosként, ezért arra törekszem, hogy egyre többször odakerüljek, s bizonyíthassak. Mindemellett érdekelnek a külföldi bajnokságok is, így idővel szívesen kipróbálnám magam Németországban, vagy Dániában.
Az élsporttal járó rengeteg lemondás sem szegi kedved a mindennapok során?
Előfordult, hogy panaszkodtam a folytonos edzések miatt, de beláttam, ha sikeres akarok lenni a sportban, időnként áldozatokat kell vállalnom.
Megállás a szezon végeztével sincs, elvégre most érettségizel. Hogy veszed az akadályokat, s utána hogyan tovább?
Az írásbelik összességében jól sikerültek, szűk egy hónap múlva, 25-étől következnek a szóbelik. Beadtam a jelentkezésem egyetemre, így ha minden jól megy, gazdálkodás és menedzsment képzésen folytathatom tanulmányaimat.
A hajtós időszak végeztével hogyan töltöd a rövidke nyári szünetet?
Az érettségi után körülbelül két hetem lesz a kikapcsolódásra. Ezt az időt családommal, barátaimmal, strandolással töltöm. Szeretném teljesen kipihenni magam, tehát ebben az időszakban a következő szezonra sem gondolok majd.
Zelizi Fanninak további sok sikert kívánunk!
T.S.
