Fotó: Somogyi András
Honnan jött a közös biciklizés ötlete és miért éppen Nagykereki?
Mióta katona vagyok, rendkívül fontos szerepet tölt be az életemben a sport – meséli a főhadnagy (képünkön jobbra). Az első fizetésemből egy bringát vettem, azóta is így járok be a laktanyába. 2015-ben megszereztem a Magyar Természetjáró Szövetség bronzjelvényes kerékpáros túravezetői képesítését, ugyanakkor majdnem tíz évig voltam lövész, ezalatt a testnevelő edzői szakot is elvégeztem a Nyíregyházi Egyetemen. Amióta a Helyőrségtámogató Parancsnokságnál szolgálok a rendezvények szervezése a munkám része lett, így elég hamar jött az ötlet, ötvözöm a hobbimat a munkámmal és bízom benne, hogy a kezdeményezéshez mások is örömmel csatlakoznak majd. Mindig is érdekelt a történelem, és úgy gondoltam, a csapatünnepünkön a kultúra és a mozgás jól kiegészíti majd egymást. A túrán lehetőségünk nyílt ellátogatni a Nagykerekiben található Bocskai Várkastélyba, ahol egy tárlatvezetésen vehettünk részt.
A 100 kilométeres táv nem kevés. Hogyan tervezted meg az útvonalat?
A legfontosabb szempont a biztonság volt. A legrövidebb és egyben legalacsonyabb forgalmú útvonalat választottam, végig aszfaltos szakaszokkal. A távot így körülbelül öt óra alatt tettük meg, a túra végére pedig kellemesen elfáradtunk. Mindenkin volt sisak még akkor is, ha Magyarországon ez csak 40 km/h felett kötelező. Fékpróbát tartottunk indulás előtt, és ellenőriztük a fényvisszaverőket és a lámpákat is. Egészségügyi katonák is velünk tartottak, és mindenki hozott magával pótgumit.
Úgy tudom, a jövőre nézve is vannak terveid…
Örülnék neki, ha többen csatlakoznának hozzánk helyőrségi szinten, hiszen Debrecenben több katonai alakulat is található, valamint a honvéd kollégistákat is szeretném bevonni a jövőben. Egy ismerősöm a nyíregyházi székhelyű területvédelmi ezrednél szolgál, az ő közreműködésével szeretnénk abba a térségbe is ellátogatni a későbbiekben. Hosszabb távon pedig a “Tekerj a Sereggel!” mintájára Tisza-tó kört és egy hozzá kapcsolódó családi napot is elképzeltem már. Szeretném a civileket is bevonni ezekbe a programokba, és ki tudja, így talán a toborzást is segíthetjük majd. A közeljövőben pedig rövidebb, 50-60 kilométeres túrákat is szeretnék szervezni, ezek sok ember számára könnyebben teljesíthetők. Eddig főként a barátaimnak szerveztem bringatúrákat és nagyon örülök, hogy a laktanyában is támogatják ezeket a kezdeményezéseket.
Mit jelent számodra ez a hobbi?
Nekem ez egyenlő a szabadsággal, mert az ember szinte repül az aszfalt felett. Gyorsan lehet nagy távolságokat megtenni, közben gyönyörködni a tájban, amire autózáskor sokszor nincs lehetőség. Bár a leghosszabb utam eddig 150 kilométer volt, de büszke vagyok rá, hogy rendszeresen tekerek. A futás és a túrázás is fontos számomra. Minden elismerésem a Bocskai Portyásoké, akik egyenruhában, bakancsban gyalogolnak akár 70 kilométert is. A túra szervezésével egyidőben váltam édesapává. Már a kicsi születése előtt elkezdtem a szervezést, a feleségem pedig elkészítette a plakátot. Amíg a kórházban voltak, néha beugrottam a laktanyába intézni az esemény körüli teendőket. A parancsnokom támogatásával a túra munkaidőben volt, így szerencsére a családnak nem kellett sokat nélkülöznie. A barátaimnak is vannak már gyerekei, így egy ideje nem volt közös utunk, de jövőre tervezünk egy apás túrát, ahol a családjaink autóval kísérnek bennünket.
Kedveled a történelmet: tudnál mondani valami érdekeset a biciklizés és a hadviselés kapcsolatáról?
Az efféle zászlóaljak története különösen érdekel. Egyszer olvastam, hogy a magyar kerékpáros katonák naponta teljes felszereléssel, fegyverrel akár átlagosan 80 kilométert is megtettek, sokszor rossz minőségű utakon. Ez is mutatja az eszköz sokoldalúságát és a katonák fizikai felkészültségét.
Mit tanácsolnál azoknak, akik most ismerkednek ezzel a sporttal?
Kezdésnek egy középkategóriájú, de kényelmes kerékpár bőven elég. Érdemes kipróbálni többfélét, és olyat választani, ami illik a választott terephez. Használtan is jó minőségűek vannak, érdemes körülnézni. Azoknak sem kell lemondani a sportról, akiknek mondjuk térdműtéte volt, nekik rásegítéses kerékpár vásárlását javaslom. Magyarország egyébként Dánia és Hollandia után Európa harmadik legnagyobb kerékpáros nemzete. A hazai sportág is folyamatosan fejlődik, gondoljunk csak a Tour de Hongrie-ra. Sokaknak a munkába járáshoz is ideális a bicikli, de a falvak közötti közlekedésre is kiváló. Ha pedig valaki hosszabb túrákra vágyik, érdemes kisebb távokkal kezdeni és fokozatosan növelni a megtett kilométereket. Sok remek túraútvonal van, mint például az Alpok-Adria kerékpárút, az El Camino vagy akár a Passauból Budapestig vagy Mohácsig tartó Duna menti szakaszok. Sosem a kerékpár márkája, vagy a megtett kilométer a lényeg, hanem az, hogy minden nap tegyünk valamit az egészségünkért.
