Ábrók Zsolt: „célunk továbbra is a legjobb hatba kerülés”

Nyolc fordulón vannak túl a lányok, eddigi mérlegük, 4 győzelem, 2 döntetlen és 3 vereség. A Magyar Kupában is menetelnek, november 13-án az Érd otthonában próbálják kivívni a továbbjutást. A DVSC Kézilabda Kft. ügyvezetője értékelte a csapat és az utánpótlás eddigi teljesítményét.

0

brók-630x420-300x200 Ábrók Zsolt: „célunk továbbra is a legjobb hatba kerülés”

Amit elterveztek, megvalósították

Ha az eredményességet nézzük, a statisztika nagyjából 50%-os képet mutat, de az eddigi nyolc fordulóban olyan mérkőzések is szerepeltek, Győr, Ferencváros, Siófok, amiken nem reméltünk pontokat, bár mindegyiken úgy léptünk pályára, hogy megpróbáljuk. Ezeket a találkozókat leszámítva, csak egy pontot veszítettünk, itthon a Kisvárda ellen, amit ha győzünk a Fehérváron, visszahozhatunk. Mindezek tekintetében, az eredményességgel elégedett vagyok, ott tartunk, amit előzetesen elterveztük, de tisztább képet majd januárban, a bajnokság felénél kapunk. A célunk továbbra is a legjobb hatba kerülés, ami nem lesz egyszerű, de nem is elérhetetlen. Van a Győr, Ferencváros, Siófok, akik jóval erősebbek, illetve van a Vác, Kisvárda, Érd, közülük kellene egyet megelőznünk, hogy teljesítsük a kitűzött célt, úgy gondolom, a jelenlegi keretünkkel ez elérhető. Idén még van két bajnoki találkozónk, a Fehérvár és a Budaörs ellen négy pontot remélek, majd év elején három ki-ki meccs következik, Érd, Dunaújváros, Vác, bízok benne, ezek után is terveink szerint alakulnak majd a dolgok. A játékkal viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett, jóval több van a csapatban, még nem tartunk ott ahol szeretnénk, még nem 60 perces csapatként funkcionálunk. Erős egyéniségeink vannak, őket csapattá kell gyúrni, vannak 15-20 perces időszakok, amikor összeáll a játék, akkor csodálatos dolgokra vagyunk képesek, egyébként meg döcögősen játszunk.

Cél a továbbjutás

Nem éppen a legkönnyebb csapatot kaptuk a kupában, de ahhoz óriási szerencse kellett volna a legjobb négy közé vezető úton, hogy ne kerüljünk szembe erős ellenféllel. Nyilván hazai pályán az Érd lesz az esélyesebb, de nem feltartott kezekkel fogunk pályára lépni, egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Sok minden közbeszólhat, sérültek, pillanatnyi forma, ki mit, kivel játszott előtte, bízok benne, nálunk nem lesz több sérült, viszont Triffa Ágira, akit nemrég műtöttek, biztos nem számíthatunk. Megpróbálunk a lehető legjobban felkészülni, amit lehet megteszünk, én bízok a továbbjutásban.

Türelemre van szükség

Azoknak a fiataloknak a teljesítményével, akik lehetőséget kaptak, maximálisan elégedett vagyok. Inkább a türelemmel van probléma, mindenki azt várja, 16-17 évesen berobbannak, megváltják a világot, közben olyan játékosok ellen kell jó teljesítményt nyújtaniuk, akik legtöbbje saját hazájának válogatottjában alapember. Ezek a fiatalok, mint Borgyos Panna, Tóvizi Petra nem csak kézilabdáznak, tanulnak is, nagyon leterheltek, hiszen reggel iskolába mennek, majd rohannak a délelőtti edzésre, vissza az iskolába, majd ismét edzés, este pedig tanulniuk is kell, nem beszélve a pihenésről, másnap pedig kezdődik minden előröl. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt, hogy ne roppanjanak össze, 18 éves korukra mentálisan ne égjenek ki, ne sérüljenek meg. Ez nem egyszerű feladat, mert vannak elvárások, közönségszórakoztató játék, fiatalítás, eredményesség, de a fiatalokat csak fokozatosan lehet beépíteni, ezért van szükség a türelemre. Ötödik szezonomat kezdtem a klub élén, mikor ide kerültem azt tapasztaltam, a fiatalok elmennek, mert nem volt olyan felnőtt csapat, ami eredményt tudott volna elérni, nem volt jövőkép előttük. Most reális esély van ezen változtatni, akiknek meg van a tehetsége, türelme, dolgozik és eljut arra a szintre, hogy be lehet építeni a csapatba, kialakulhat egy olyan, részben saját nevelésű együttes, akik a klubért, városért, szurkolókért tudnak küzdeni, eredményességben gazdagíthatják a DVSC-t.

Minőségi szakmai munka az utánpótlásban

Természetesen, az utánpótlás csapatok szereplését is folyamatosan nyomon követem, de ugyan így az ott folyó munkát is. Mindig azt mondom a gyerekeknek, engem az eredmény nem érdekel, de akkor boldog egy játékos, és akkor fejlődik, ha van sikerélménye. Márián Blanka, Győrvári Viktor, Vida Gergő és Milánik Zoltán személyében szakmailag és emberileg nagyon jó edzők tevékenykednek az utánpótlásban. Három éve bevezettük, hogy mindenki dolgozik mindenkivel, időnként váltják egymást a korosztályos csapatoknál, ez szakmai változatosságot biztosít, így jobban működik a munkamegosztás, tehetséggondozás. Nem alakul ki az a kép, hogy az „én csapatom, én gyerekem”, minden edző sajátjának érzi a különböző korosztályokat. Az is jó döntésnek bizonyult, hogy visszaléptünk az NB-I/B-től, ahol az ifik játszottak, így sokkal kipihentebbek a gyerekek, nincsenek túlterhelve, több idő jut a munkára, kevesebb a sérülés, jobb eredményeket érnek el a lányok. Gyakorlatilag mindig ott vagyunk a legjobb négyben az ifi és serdülő első osztályú bajnokságban.