Volt szerencsém támogatóként és szervezők segítőjeként személyesen is jelen lenni az eseményen. A jótékonysági rendezvény célja évek óta a gyerekek segítése, eddig minden évben más-más intézmény kapta a támogatást, idén a Jó Pásztor Katolikus Óvoda volt a kedvezményezett.
A Gabora Gálára a DVSC Öregfiúk ezúttal egy erős, többszörös magyar bajnokkal megerősített csapattal érkezett. Még a semleges nézők is elismerően csettintettek, már az első mérkőzésünk alatt egy-két fineszes megoldás láttán és már azon ment a veterán szurkolók között a vita, hogy ki fogja tudni megállítani ezt a Debrecent… Talán a Fradi a döntőben- mondta egy kedves idős úr.
De visszatérve a mérkőzésre, nem kisebb feladatot kaptunk, mint a Videoton csapatát kellett legyőznünk a sikeres kezdés érdekében. Azt a Vidit, amely tavaly döntőt is játszott, akik most is nagyon erős kerettel jöttek el, többek közt Thomas Sowummi és Tiber Krisztián játszott a támadó sorban. A vezetést mi szereztük meg, de egyenlíteni tudtak a piros kékek, majd ismét nálunk volt az előny, de ismét egalizálni tudott a Vidi. A vége előtt nem sokkal viszont megadtuk a kegyelemdöfést, így 3:2-re nyertük meg ezt a fontos meccset.
Második találkozónkon olykor szemet gyönyörködtető játékkal fektettük két vállra a szimpatikus játékosokból álló DAC Dunaszerdahely csapatát. Skukalek Igor és Novota Zoltánéknak csak szépíteni volt lehetőségük az eredményen, magabiztosan nyertünk 4-2-re.
Harmadik meccsünk tétje az addig hibátlanul menetelő Zalaegerszeg ellen hatalmas volt, ha nyerünk, akkor az első helyért, ha veszítünk vagy döntetlen lesz, akkor a harmadik helyért játszhatunk. A rutinos rókákkal, mint Molnár Balázs, Kocsárdi Gergely és fiatalabb játékosokkal jócskán teletűzdelt ZTE már nagy falatnak bizonyult. 1:1-ig még nyílt volt a találkozó, de egy szemfüles góllal és egy védelmi hibát követően meglépett a zalaegerszegi alakulat. Ez után nemhogy visszajönni nem tudtunk a mérkőzésbe, hanem hibát hibára halmoztunk, ráadásul elfáradtak a srácok, az ellenfél játékosai jobban bírták a tempót és a parázs jelenetekben is bővelkedő mérkőzésen végül súlyos 6-1-es vereséget szenvedtünk. Nagyban hozzájárult a vereséghez, hogy nálunk mindössze két cserejátékos állt rendelkezésre, míg a Zete komplett sort is tudott cserélni az átlagéletkorban sokkal fiatalabb játékosaival.
A 3. helyért sem várt ránk sétagalopp, a Fradit kellett legyőzni, hogy a dobogón végezzünk. A zöld-fehérek Lipcsei Péter, Igor Nicsenko, Wukovics László vezérletével léptek pályára. Eleinte kiegyenlített, küzdelmes jó meccset láthatott a nagyérdemű, mindkét oldalon született találat, majd két Bogdanovic-Madar kényszerítő után sikerült meglépnünk. Ezt követően kicsit könnyelműek voltunk, ezt ki is használta a Fradi, felzárkózott egy gólra, de hamar ismét kettő lett a különbség. Itt már páran sima Loki győzelemre számítottak, de a fiúk izgalmassá tették a végét, a lefújás előtt 5-4-re módosult az állás. Szilágyi Sándor kapusunknak bőven akadt tennivalója és bravúrt bravúrra halmozott. Arany Laci a lefújás előtt fél perccel, minden további találgatást csírájában elfojtva, bepaskolta a labdát a Fradi kapujába, ezzel is jelezvén, hogy ma (is) a Loki a jobb.
Összességében csapatunk kiválóan helytállt és úgy gondolom a 3. hellyel is elégedettek lehetünk, főleg annak fényében, hogy a gálát az a Zete nyerte meg a Pécsi MSC 5-3-as legyőzésével, akitől kikaptunk. Kapusunk (korát meghazudtolva) óriási védéseivel és bravúrjaival kiérdemelte a legjobb kapus díjat, a gála gólkirálya 4 találattal holtversenyben Orbán Norberttel (ZTE) Igor Bogdanovic lett!
A gála is elérte a kitűzött célt, a jegybevételekből és sportereklye árverésből összesen több mint 3 millió forint gyűlt össze, köszönet érte a sportolóknak, támogatóknak és mindenkinek, aki hozzájárult a gyerekek és óvónők álmának eléréséhez.
A csapat tagjai: Sándor Csaba, Szatmári Csaba, Arany László, Madar Csaba, Kerekes Zsombor, Igor Bogdanovics, Nagy Zsolt, Horváth Béla, Plókai Mihály.
Szép volt srácok!
Varga Tamás (Dunántúli Lokisták)
