Csupán emlékeztetőül mondjuk el, hogy a negyeddöntők közül egyedül a miénkben alakult ki igazi küzdelem; a MAC, a Klagenfurt és Red Bull Salzburg is simán, söpréssel jutott az elődöntőbe. A mieink két meccs után döntetlenre álltak a Fehérvárral szemben, a továbbjutásról a szerdai találkozó volt hivatott dönteni. Az előjelek nem alakultak kedvezően számunkra, betegségek okán együttesünk nem a legjobb összeállításban lépett pályára.
A mérkőzés elején tompának, fáradtnak látszott a debreceni csapat. 01.32-nél kaptuk az első kiállítást, Belomoev-re fújtak rá egy játékkésleltetést, ami eléggé szokatlan másodpercekkel a korongbedobás után… A 11. percben Antal Simon került a büntetőpadra, az előnyt pedig egy védelmi hiba nyomán kihasználta a Fehérvár, a találatot Németh szerezte. Alig két perccel később a kitörő Horváthot nem támadták a védőink, már két góllal mentek a hazaiak.
Az első szünetben György József bizonyára tartott egy kis fejmosást, mert a csapat gyorsan felébredt a szendergéséből. A 24. percben mégis nőtt a fehérvári előny, ezúttal Ambrus szerzett egy rendkívül mázlis gólt. 26.42-nél szép Ivanov-Bartók akció végén Filep talált be az üres kapuba, szépítettünk. Egyre jobban hokiztak a mieink, mégis a hazaiak szereztek újabb gólt; 31.17-nél egy kék vonalas lövésbe Ilich beleért a kapu előtt, Belomoev nem védhette a korongot. A 31. percben emberfórba kerültünk és az előnyben Bartók megszerezte a második találatunkat. A 36. percben újra előnyben játszhattunk, de ezt a lehetőséget nem sikerült gólra váltani.
A 3. játékrész elején Borbát és Spakovszky akciójából Sándor Bence volt eredményes, egy gólra zárkóztunk fel. Ezután több kecsegtető helyzetet alakítottunk ki, de ezek sajnos kimaradtak. Majd egy eladott koronggal megindult a Fehérvár, beszorultunk a védekező harmadunkba, végül 46.39-nél Németh értékesített egy kipattanót. A harmadból hátralévő időben sorozatban négy 2 perces kiállítást kaptunk, folyamatosan emberhátrányban hokiztunk és már nem tudtunk feljebb kapaszkodni.
A debreceni együttes a második harmadtól kezdve jól játszott, az ellenfél azonban egy harmadnyi előnyt kapott, ami túl sok egy Fehérvár-szintű csapattal szemben. Belomoev Konstantin, a mieink hálóőre 39 lövést kapott, végig kiválóan teljesített, az első harmadban pedig bravúrt bravúrra halmozott.
György József: „Az első harmadban lélektelen játékot produkáltunk, csupán a kapusunk akart nyerni, mindenki más a komfortzónájában korcsolyázott, talán ha 2-3 említésre érdemes mozzanat akadt az első sor részéről. A periódus elején kivédekeztünk egy emberhátrányt, majd a 13. percben ismét hátrányba kerültünk. Jól védekeztünk, de a támadó kéknél elcseleztük a megszerzett korongot, a kontrából pedig megszületett az első fehérvári találat. Sajnos, ez a gól sem ébresztette fel a társaságot, 2 perccel később egy korongot tettek vissza a kapu mögül, az érkező fehérvári játékost csak távolról követtük, így kapáslövéssel tette be a korongot a kapunkba. A harmadot követően sikerült rendet rakni fejekben és egy teljesen más csapat jött ki az öltözőből. Ennek ellenére a 24. percben egy rosszul eltalált lövéssel már három volt a különbség, de két perccel később üres kapuig kijátszott helyzetből mi is megszereztük az első gólunkat. Én úgy éreztem, hogy ettől a perctől kezdve a mérkőzés végéig jobban hokiztunk, megvoltak a szépen kidolgozott helyzeteink, gólt mégis ők lőttek, egy kék vonaltól elengedett, húzott lövésre nem érkezett időben a blokk, bele is értek a kapu előtt, így a hálóőrünk nem tudta lereagálni. A 37. percben emberelőnybe kerültünk és Bartók révén sikerült megszerezni a második találatunkat is. A 3. harmad elején nagyon szép támadást vezényelt a Borbát – Spakovszky páros, amelynek a végén Sándor Bence lőtte be a korongot. Ezután volt még legalább 2-3 kidolgozott helyzetünk (az egyik üres kapus), ám ezek rendre kimaradtak. A 46. percben egy korongeladást követően beszorítottak minket a harmadunkba és a sokadik kipattanó után egy lövés a rövid felsőben kötött ki. Ezzel viszonylag korán megszületett a végeredmény. A kapunkat Belomoev védte. Harminckilenc lövést kapott, az első harmadban különösen nagyokat kellett hárítania, elsősorban neki volt köszönhető, hogy nem alakult ki nagyobb a különbség a két csapat között.
Ezzel a mérkőzéssel számunkra befejeződtek az EBJL küzdelmei. Szakmai szemmel az a véleményem, hogy kiváló eredményeket produkáltak a srácok, sokszor emberfeletti küzdelmek árán. Sajnos, a létszámhiány és az életkori hátrányok sokszor rányomták a bélyegüket a játékunkra. Egyértelműen látszik a fiúkon a fejlődés, minden téren sikerült előrelépni. Nagyon szépen köszönöm a srácoknak a kitartó és alázatos munkát, Misa és az edző kollégák (kondi- és kapusedző) segítségét, akik részt vettek a srácok fejlesztésében. Köszönöm a szülők és az egyesület támogatását, a lehetőséget, hogy ebben a ligában pallérozódhattunk. Úgy érzem, megháláltuk a figyelmet, a törődést. Mostantól a hazai rájátszásra fókuszálunk és megpróbálunk ott is tisztességes eredményt elérni.”
Nem fejezhetjük be az összefoglalót anélkül, hogy ne méltatnánk azon szakember érdemeit, aki ezt a csapatot kialakította, féltő gonddal óvta és a jelenlegi magas szintre fejlesztette. Köszönjük György Józsefnek, további sok sikert kívánunk!
Fehérvár AV 19 – Debreceni HK 5-3 (2-0, 2-2, 1-1)
Gólszerzők: Németh Kr.(2), Horváth, Ambrus és Ilich, illetve Filep, Bartók A. és Sándor B.
