1979.június 3. 17 óra, régi Nagyerdei Stadion! Ezt a dátumot, időpontot és a helyszínt szinte minden DVSC szurkoló, főleg az idősebb generáció, örökre emlékezetébe véste. A nagy hőség dacára hatalmas tömeg gyűlt össze a stadionban, egyes hírforrások 28.000, míg mások több mint 30.000 nézőt említenek, de az biztos, egy gombostűt sem lehetett leejteni a lelátón, Nyíregyházáról is több ezer drukker kísérte el a csapatát. Akik nem jutottak be a stadionba, a környék fáira felmászva izgulták végig a mérkőzést. Futball-lázban égett Debrecen, bár még három forduló hátra volt a bajnokságból, de az ősi rivális, Nyíregyháza elleni győzelem esetén a Loki egy 15 éves pauzát követően juthatott fel újra az élvonalba.
A Loki az alábbi összeállításban lépett pályára:
DVSC: Szabó II, Kiss János, Szigeti, Potyók, Halla, Menyhárt, Czikora, Tímár, Maczkó, Szijgyártó (Tóth Ernő 46’), Nérey
Edző: Teleki Gyula
Tompa játékvezető sípszavára kezdődött el a mérkőzés, így 40 év távlatából visszagondolva inkább a nagy küzdelem volt a jellemző, mint a látványos futball, de akkor, akik ott voltunk a lelátón, a fiúk minden megmozdulását szépnek láttunk. Pokoli hangulat volt a stadionban, a szurkolók alaposan kitettek magukért, űzték, hajtották előre a csapatot. Ahogy Filep Tibor, a Hajdú-Bihari Napló újságírója fogalmazott: Csapat és szurkolótábor egymásra talált. Már a mérkőzés elején óriási ovációban tört ki a piros-fehér tábor, miután Maczkó megszerezte a vezetést, de Czeczeli a félidő közepén egyenlített. Nem sokkal később Néreyt szabálytalanul állították meg a tizenhatoson belül, a játékvezető habozás nélkül a büntetőpontra mutatott. Minden debreceni szempár Potyókra szegeződött, szinte vibrált a levegő, a Loki védője azonban kihagyta a kínálkozó lehetőséget, emelve ezzel a szurkolók amúgy sem alacsony vérnyomását.
Szünetben a legendás Color együttes mini koncerttel igyekezett nyugtatni a kedélyeket. A második félidőben Teleki Gyula változatott, Szijgyártó helyett Tóth Ernőt küldte harcba, mint később kiderült, ez tökéletes húzás volt a szakvezetőtől. Negyedóra telt el a játékrészből, mikor Czikorát faultolták a szabolcsi védők a tizenhatoson belül, Tompa spori ezúttal sem gondolkozott sokáig, befújta a büntetőt. A labda mögé Tóth Ernő állt, síri csend lett a stadionban, sokan oda sem mertek nézni, vagy eltakarták a szemüket, vagy más irányba tekintettek. Ernő lába lendült és ………GÓL! Olyan hangorkán söpört végig a Nagyerdőn, amit még a belváros állomás felőli részén lakók, de talán még a Kerekestelepen élők is meghallottak. Az utolsó percekben, mint ősszel villanyvezetéken a fecskék, úgy guggoltak a szurkolók a drótkerítés tetején, és ahogy felhangzott a hármas sípszó ellepték a pályát, elkezdődött az ünneplés. Valóságos csata alakult ki a gyepen, mindenki vadászott mezre, nadrágra, sportszárra, cipőre, a legtöbb játékos egy szál alsóneműben jutott csak el az öltözőbe (nekem Tímár mezét sikerült megszereznem).
Ami akkor történt, csak azok tudják átérezni, akik ott voltak a stadionban, az elbeszélések, sajtócikkek töredéke sem adja vissza a frenetikus hangulatot. Az önfeledt ünneplés a csónakázó-tónál folytatódott, szinte forrt a víz, annyian ugrottak a tóba örömükben. A környék szórakozóhelyeit, a Kikötőt (ahogy sokan hívták, Redőny), Újvigadót, VAOSZT csatakos emberek lepték el, hordószámra fogyott a sör, valószínű, az említett „műintézmények” rekordbevételt könyvelhettek aznap (sajnos mára mindhárom szórakozóhely megszűnt). A tömeg hosszú órák múlva kezdett oszlani, de az ünneplés kisebb csoportokban tovább folytatódott, voltak, akik maradtak a Nagyerdőn, mások a belvárosban ünnepelték tovább a bajnoki címet hajnalig. Mivel vasárnap volt a mérkőzés, hétfőn örömittas, de nagyon fáradt emberek kezdték meg a heti munkát, de ami szinte mindenkire jellemző volt, az hogy a rekedtségtől mindannyian suttogva beszéltek.
Sokan azt mondják, ekkor íródott a DVSC újkori történelme, az 1979-es év jelentette a sikerkorszak kezdetét. Az már csak hab volt a tortán, hogy az NB-I-es bajnoki nyitányon a Loki lefocizta a válogatottak sorát felvonultató, és Dél-Amerikából egy törnagyőzelem után hazatérő Vasast. A tv-közvetítésnek hála, az egész ország láthatta a 4-1-es DSVC-diadalt.
Fotók, Égerházi Péter: Bajnokcsapat piros-fehérben című könyvéből Kapitány Ferenc fotói!
