Bács Zoltán: „a sport nem csak a győzelmekről szól, hanem az összetartozásról is”

A DEAC szezonzáró ünnepsége után a Debreceni Egyetem kancellárjával beszélgettünk ez elmúlt bajnoki szezonról, a jövőbeli tervekről. Szóba került természetesen a DVSC nemzetközi szereplése is, Bács Zoltán elmondta, hisz a továbbjutásban, de nem elbizakodott.

0

deac_evadzaro-01_15-300x200 Bács Zoltán: „a sport nem csak a győzelmekről szól, hanem az összetartozásról is”

Mit várt a 2018-2019-es bajnoki évtől?

Új szakosztályokkal bővült a DEAC, a jégkorong és az amerikai foci is felkerült a palettára. Voltak még jelentkezők, akik szerettek volna hozzánk tartozni, de a bővítésnél mindig megvizsgáljuk, mik az igények és mik a lehetőségek. Nagyon fontos, hogy legyen meg az egyetemi kötődés, minél több egyetemista sportoljon, és bízhassunk abban, hogy az utánpótláscsapatokból kikerülő fiatalok közül idővel minél többen akarnak majd a Debreceni Egyetemen tanulni. A legfontosabb cél, amit megfogalmaztunk a 2018-2019-es szezonra, hogy az előző évekhez hasonlóan, továbbra is összetartó családként működjön a DEAC. Magam részéről az eredmények kapcsán minden szakosztálynál komoly munkát, odaadást, a teljesítményhez méltó helyezést vártam, bár a jégkorongozóknál ez volt az első közös évünk, így csak reménykedtünk a tisztes helytállásban.

Visszatekintve az előző szezonra, összességében hogyan értékelné az egyetemi csapatok szereplését?

Abszolút pozitívan, egy sikeres szezont tudhatunk magunk mögött. Amit előzetesen megfogalmaztunk, azaz az előrelépés megvalósult. A kosárlabdázók tudtak javítani az egy évvel ezelőtti helyezésükön, bár a szakosztály kicsit elégedetlen, annak ellenére, hogy a Magyar Kupában bronzérmet szereztek. A bajnokságban szerettek volna bejutni a végén a rájátszásba, ez sajnos nem sikerült, de a magam részéről elégedett vagyok. Jöre is reális célokat tűzhetünk ki és ha minden jól megy, elérhetjük azt, amit már idén szerettek volna. A jégkorongozók bajnoki harmadik helyezése hatalmas meglepetés, erre senki nem számított előzetesen egy újonc csapattól. Úgy gondolom, ha azt a játékszínvonalat tudjuk nyújtani, ami jellemző volt ránk az elmúlt szezonban és meg tudjuk tartani az érdeklődést, a következő bajnokságban sem lehetünk majd elégedetlenek. A futsalos lányok szereplése is kellemes meglepetés, szinte veretlenül nyerték meg a bajnokságot, az utolsó mérkőzésen, a Ferencvárost saját pályáján legyőzve biztosították élvonalbeli tagságukat. A  fiúk sem vallottak szégyent, kíváncsian várom, mi lesz a következő bajnoki évben. De említhetném még a férfi röplabdásokat, a floorballosokat, de sorolhatnám az összes csapatot: összességében sikeres bajnoki évet zártunk. Azt látni kell, mi nem anyagiakban versenyzünk más egyesületekkel, hanem az összetartozásban, a DEAC érzésben. Nem is tudunk, de nem is akarunk anyagiakban versenyre kelni, azt nyújtjuk, amire lehetőségünk van. Bizonyos anyagi juttatások mellett, egyéni tanrendeket, mentorprogramot, kollégiumi elhelyezést biztosítunk az egyetemista sportolóink számára.

Mely szakosztályok okoztak kellemes meglepetést és akadt-e olyan, amelytől többet várt?

Nem számítottam arra, hogy a jégkorongcsapat ilyen jól fog szerepelni, ez mindenképp pozitív meglepetés, illetve a DEAC brand kialakulását is kébbre vártam, úgy gondolom, jó úton járunk, sokan szeretik a klub jelképét magukon viselni, számomra ez a legnagyobb eredmény. Megmondom őszintén, a harmadosztályban szereplő futballcsapatunkat én az első hatba vártam, de a középmezőny teljes mértékben elfogadható. A kézilabdázóink szezonja nem sikerült jól, kiestünk az NB-I/B-ből, hamarosan ki fog derülni, hogy ez a valóságban is így van-e, valószínűleg igen. Ettől ugyanúgy a DEAC család tagjai maradnak, meg kell próbálni visszajutni. Az ellen, hogy Debrecenben eltűnjön a  férfi kézilabda, mindent megteszünk, valamint azért is, hogy minél magasabb színvonalú legyen.

Az kijelenthető, hogy utánpótlás képzésben nagyot léptek előre?

Utánpótláscsapataink ahol elindultak, nagyszerűen szerepeltek, futball és röplabda terén nagy a fejlődés. Kosárlabdában nem véletlenül állunk a minősített akadémiák előkelő helyén, kiváló munka folyik a csapatoknál. Ha a mostani eredményeket a következő szezonban meg tudjuk ismételni – itt most nem neveznék meg külön sportágakat – elégedett leszek, de apró előrelépéseket várok, és tudom, hogy ez sikerülni fog. Az organikus fejlődés a legfontosabb, mert ha valakinek alap nélkül van egy kiszaladt eredménye, onnan könnyebb visszaesni, mintha apró lépésekkel haladna előre. Tudomásul kell azonban venni, hogy sportban vannak ellenfelek, akik ugyanúgy győzni szeretnének.

Minek köszönhető a DEAC sikeres szereplése?

Véleményem szerint a klub körül kialakult érzésvilágnak, mert valóban egy nagy családként működünk, ez talán annak is köszönhető, hogy egy lelkes hölgykoszorú vezeti a klubot. Emberileg is foglalkoznak a sportolókkal, a szakosztályok vezetőivel, szakembereivel, ennek az eredménye, hogy szíve van a DEAC-nak. Az egyetem vezetése is maximálisan támogatja a klubot,  amit bizonyít, hogy az évzáró ünnepségen nem csak a DEAC kötelékébe tartozók jelennek meg rendszeresen, hanem azok az egyetemi vezetők is – dékánok, tanszékvezetők, orvosi team vezetők -, akik fontosnak tartják, hogy ott legyenek a klub körül. Széles szakmai alapokra építkező közösség vagyunk. Különleges, hogy komoly tudományos közeg van a DEAC körül, ami pozitív a jövőre nézve, hiszen tudományos eredményekkel is tudjuk biztosítani a fejlődést, ami  nem mindenhol áll rendelkezésre.

A DEAC több mint egy klub?

Szerintem igen, ez megmutatkozott a családi napon is, de azt is ki kell jelenteni, még messze vagyunk a végcéltól. Nem szoktunk róla naponta beszélni, de van egy projektünk, aminek pont az a célja, hogy bemutassa: a DEAC több mint egy klub. Három megye 50 településen, három éven keresztül, 150 alkalommal jelenünk meg, sportnapokat tartunk, egészségügyi méréseket végzünk, megjelenítjük a klub arculatát. Ezen az 50 településen egész szépen haladunk, reméljük, a szülők majd szívesen fogják küldeni a Debreceni Egyetemre a gyerekeket tanulni és sportolni. Többször említettem a család fogalmát, ezt példázza, mikor tavaly a kosárlabdázók sokadik vereségüket szenvedték el, a közönség ennek ellenére felállva tapsolt a meccs végén. Akkor éreztem azt, hogy más a DEAC közege, mások az elvárások a közönség részéről, nem pusztán a sportsiker. Mintha felsejlene az a hozzáállás, ami a nyugati társadalmakban jellemző, hogy a sport nem csak a győzelmekről szól, hanem az összetartozásról is, összekovácsolja nem csak a sportolókat, a szurkolókat, hanem az egyetemi polgárokat is.

A sportlétesítmények kapacitása véges, várható, hogy ezen a téren további fejlesztések lesznek a közeljövőben?

A Böszörményi úti campuson épül a teniszcsarnok, ami négy fedett pályát jelent és ha elkészül, több sportágnak is helyet biztosíthat. Elkészült az engedélyes terve még egy munkacsarnoknak, ami szintén a Böszörményi úti campuson, a tenisz csarnok mellett fog remélhetőleg a közeljövőben felépülni. Ezzel együtt egy új sportkomplexum jön létre, ami a meglévő Kecskeméti János Sportcsarnok mellett a teniszközpontot, egy további kézilabdacsarnokot és hozzá kapcsolódó edzőtermeket foglal magába. Felülről úgy fog majd kinézni, mint egy teknősbéka, éppen ezért fogjuk ezt az objektumot „Teknősnek” elnevezni. Várjuk, hogy Pallagon, a Balásházy mellett megépüljön a kézilabdacsarnok, a Magyar Kézilabda Szövetség és a Nemzeti Sportközpont kivitelezésében. Három éve született meg erről a döntés, de még a tervek sem készültek el, mostanában viszont újra éledtek az egyeztetések, bízunk benne, belátható időn belül felépül. Szükség lenne még szabadtéri futballpályákra, amire Pallagon van még az egyetemnek sportcélú intézményi szabályozású területe az akadémia mellett, de ez majd a jövő zenéje lehet.

Várható, hogy további szakosztályokkal bővül a DEAC?

Amennyiben megalapozott és fenntartató, akkor előfordulhat, de nem az a cél, hogy minél nagyobb számot “mondhassunk be” a szakosztályok tekintetében. Az elmúlt évi bővülést az élet hozta, a csapatok szerettek volna a DEAC-hoz tartozni, megvoltak azok a kapcsolódási pontok és feltételek, amik alapján a klubunk tagjaivá válhattak.

Mindent egybevéve, elégedett?

Teljes mértékben. Amikor 14 éve elkezdtük a programunkat, kevesen hittek abban, hogy a megfogalmazott céljainkat el tudjuk érni. Azok, akik látták az indulást, azok közül azóta többen is elmondták az utóbbi időben, hogy nem gondolták volna, hogy idáig eljutunk, és ne felejtsük el, az eltelt időszak alatt egy pénzügyi/gazdasági válságot is átvészeltünk. Nagyon sok munka van a fejlődésben, de még nem tartunk ott, ahová el szeretnénk jutni. Ha továbbra is megfontoltan haladunk és megmarad a családias hangulat, az egyet akarás és a kitartás, tovább folytatódik a történet.

Azt sokan tudják, nagy DVSC szurkoló, amikor csak teheti, ott van a Nagyerdei Stadion lelátóján. Szurkolóként hogyan értékelné a Loki szereplését?

Minden tiszteletem azoké az embereké, akik részt vettek a bajnoki bronzérem megszerzésében. Sokan mondják, szerencsésen alakultak a körülmények és az eredmények, de a sportban ez is meghatározó tényező. Bár a DVSC az előző bajnokságban sem sokkal maradt le a dobogóról, az idei harmadik helye minden várakozást fölülmúlt, le a kalappal a játékosok, a szakmai stáb és a klubvezetés előtt. Abszolút tisztelem ezt az eredményt, kíváncsian és nagy lelkesedéssel várom a következő szezont, és a nemzetközi kupamérkőzéseket. Jó lenne, ha legalább az albánok ellen továbbjutnánk, és vendégül láthatnánk a Torinót, ami ismét egy örök élményt jelentene minden debreceni szurkolónak. Akik az elmúlt 17 évben kijártak a Loki mérkőzéseire, soha nem felejtik el azokat a szép élményeket, amit DVSC nélkül nem kaphattak volna meg. Liverpoolban a saját csapatunkat láttuk a pályán, mint ahogy Manchesterben is, nem felejtjük azt, hogy két meccsen 8:0-ra verjük a Splitet, a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkört, a Bordeaux elleni hazai meccset, a szófiai kirándulást, Tallint, Rigát, Genovát, Eindhovent és lehetne még hosszan sorolni, ezek mind kitörölhetetlen szép emlékek.

Mit vár a Kukësi elleni összecsapástól?

Annak ellenére, hogy követem a nemzetközi futballt, nem ismerem az albán csapatot, abban bízom, mint néhány éve a Skënderbeu ellen, most is továbbjutunk. Figyelmeztető jel, hogy 2016-ban a Ferencvárost albán csapat ütötte ki a kupából. Meg kell vívnunk a magunk harcát, én hiszek a továbbjutásban, de nem vagyok elbizakodott.

A sport mellett az egyetem vezetése rengeteg munkával jár. Mikor jut idő pihenésre?

Nem a sport mellett van a kancellári munka, hanem fordítva, hiszen az egyetem vezetése kancellári vonalról egy nagyon szerteágazó, hihetetlenül komplex feladat, amelyben rendszerben próbálunk gondolkodni és fejlődni. Sokszor késő éjszakáig dolgozok, dolgozunk kollégáimmal, bízom benne, hogy továbbra is helyt tudunk állni. Nagy hangsúlyt fektetünk a jövőben arra, hogy a statisztikák azt mutassák, ami a valóság, és a nemzetközi rangsorban is előre lépjünk. Mikor tudok pihenni? Amikor sporttal foglalkozok, az már önmagában pihenést jelent számomra. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családom is hasonló beállítottságú, együtt járunk DEAC és DVSC meccsekre. Mindenevők vagyunk, feleségem a Sportgazdasági és -Menedzsment Tanszék vezetője, így munkaköri kötelessége is, hogy a sporttal foglalkozzon. Reméljük, hogy jól alakul a Loki nemzetközi kupaszereplése és nyáron el tudunk menni pl. Torinóba, pihenésképpen.