Jávor András: „ennek a közösségnek mindig is volt karaktere”

Idén ünnepelte fennállása századik évfordulóját a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC), s a jubileum kapcsán ezúttal az egyesület ügyvezető elnökét, dr. Jávor Andrást kérdeztük a klub fejlődéséről, valamint a jövőbeli tervekről.

0

20180611_003-1-300x200 Jávor András: „ennek a közösségnek mindig is volt karaktere”

Eltelt egy újabb év, ilyenkor eljön a számvetés ideje. Elégedett csapataink szereplésével?

Hogy őszinte legyek, sportvezetőként inkább bajnoki szezonokban, mintsem naptári években gondolkodom, ennek ellenére ez egy különleges esztendő volt, hiszen idén lett százéves a DEAC, ráadásul ismét hatalmasat nőtt a tömegbázisunk. Ami a versenysportot illeti, természetesen a hét NB I-es szakosztályunk, azon belül is a jégkorong, valamint a kosárlabda vonzza a legtöbb nézőt, de sokan járnak a futsalosok és a futballisták mérkőzéseire is. A röplabda, a floorball, az asztali tenisz, amerikai football a teljesség igénye nélkül felsorolva mindegyik növelte népszerűségét. Csapataink egyelőre jól teljesítenek a bajnokságokban, de ami ennél is fontosabb, hogy minden sportágban jórészt egyetemisták alkotják a DEAC-ot, így könnyen tudnak azonosulni a szurkolók is az adott együttessel.

 Az élsport mellett mekkora szerepet kap a szabadidősport a DEAC-nál?

Rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk a szabadidős sporttevékenységek támogatására, hiszen közel harminc ezer hallgatója van a Debreceni Egyetemnek, akiknek lehetőséget szeretnénk biztosítani az egészséges életmódra. Már a jelenlegi huszonnégy szakosztály működtetése is jelentős logisztikai kihívást jelent, ráadásul évről-évre újakkal bővül a paletta, jelenleg a cselgáncsozók szeretnének az egyesület részévé válni. Szerencsére az infrastruktúra terén nem panaszkodhatunk, az egyetem vezetőségével összhangban arra törekszünk, hogy mindenki hallgatónk számára megteremtsük az aktív kikapcsolódás lehetőségét.

Sikerült az évek során egy családdá kovácsolni az egyesület sportolóit?

Véleményem szerint igen, ezt bizonyítják a nagy sikerrel zajló családi- és egészségnapjaink, valamint a mérkőzések nézőszámai is. A jubileumi év kapcsán szembetűnő volt, hogy egyre többen gyűjtenek DEAC-os relikviákat, fontos lett a nálunk sportolók számára, hogy átélhessék, sőt büszkék legyenek a közösséghez tartozás élményére. Vallom, hogy az ép lélekhez ép test szükséges, s sokan azért is jelentkeznek a Debreceni Egyetemre, hogy élhessenek a DEAC által biztosított sportolási lehetőségekkel. A jelenlegi mellett a leendő és a korábbi hallgatóinkról sem feledkezünk meg, így rendkívül heterogén a közösségünk, ugyanakkor a sport szeretete közös, összekovácsoló tényező.

tn4-bacsesjavor-300x185 Jávor András: „ennek a közösségnek mindig is volt karaktere”

Melyik a fontosabb, a szakma, vagy a hallgatók elismerése?

Számunkra elsősorban a hallgatók véleménye számít, hiszen értük dolgozunk nap, mint nap, s ha ők jól érzik magukat. Ha szeretnek a DEAC-ban sportolni, akkor jól végezzük a dolgunkat. Rengeteget köszönhetünk a Debreceni Egyetem vezetésének, hiszen kiemelten támogatják az élsportolóinkat, a jogszabályi keretek között mentorhálózattal igyekeznek segíteni nekik a tanulásban, hogy a pályára lépve a legjobbjukat tudják nyújtani. A hallgatók elismerése mellett a szponzorok visszajelzései is fontosak, szerencsére elégedettek a DEAC átlátható, szigorú gazdálkodásával, s egyre nagyobb számban támogatnak bennünket. Ennek a közösségnek mindig is volt karaktere, és úgy tűnik, hogy a debreceni vállalatok is tudnak azonosulni az általunk képviselt szellemiséggel, sokat köszönhetünk az ő támogatásuknak is.

Ha egy év múlva ugyanekkor megkérdezném, mivel lenne elégedett?

A sikerek ellenére sem szeretnénk hátradőlni, folytatjuk a munkát, s úgy érzem, a sportolók létszámában tíz százalékos növekedés várható az elkövetkezendő évben. Az egyik kedvenc sportágam a labdarúgás, így személy szerint különösen örülnék, ha már nyáron sikerülne kivívniuk a fiúknak a másodosztályú tagságot. Kondás Elemér távozása nehezen érintett bennünket, ám a játékosok szeretnék bebizonyítani, hogy nélküle is képesek jó teljesítményt nyújtani. A kosárlabdázóktól érmet remélek, a röplabdázóktól az Extraligás tagság megőrzését várom, míg a jégkorongozók az FTC mögött a második legjobb magyar csapattá szeretnének válni. Szeretnénk ha minden sportoló egyénileg és csapatban szemmel láthatólag előre tudna lépni. A legfontosabb tehát a folyamatos fejlődés, és bízom benne, hogy jövőre is sok szép élménnyel tudunk majd szolgálni a nálunk sportoló fiataloknak.

P.G.