Csaknem öt és fél év telt el azóta, hogy a DVSC labdarúgói legutóbb győzelmet ünnepelhettek a Mol Fehérvár ellen. Akkor Kulcsár Tamás duplájával idegenben győztük le a későbbi bajnokcsapatot, két csapat legutóbbi tizennégy összecsapásán azonban nem sok babér termett a mieinknek, egy döntetlent leszámítva rendre a székesfehérváriak örülhettek a lefújás után.
Volt tehát miért törlesztenünk vetélytársunkkal szemben szerdán este, amikor a tabellán második Fehérvár látogatott a Nagyerdei Stadionba. Érdekesség, hogy legutóbbi sikerünk alkalmával szintén Joan Carillo ült a Vidi kispadján, s a spanyol tréner ezúttal is győzelmi szándékkal érkezett Debrecenbe: ezt bizonyította, hogy három támadó szellemű középpályás, Petrjak, Pátkai és Kovács István is kezdett a Fehérvárban, míg elöl Hodzic igyekezett megbontani a debreceni védelmet. Vitelki Zoltán csapatai azonban nem arról híresek, hogy sok gólt kapnának, a tréner kinevezése óta még nem kapitulált a Loki, az első két idei mérkőzésen mutatott játék pedig arról árulkodott, hogy jó formában várjuk a rangadót. Haris Attila a Puskás Akadémia ellen súlyos vállcsontzúzódást szenvedett, így kidőlt a sorból, de a védelemben alapembernek számító Bényei Balázsra sem számíthatott a szakmai stáb.
Jó iramban kezdődött az összecsapás, az első percekben a mieink térfelén pattogott a labda, s a fehérváriak kétszer is közel jártak a vezetés megszerzéséhez: előbb Hodzic tanári előkészítéséből Stopira nem találta el a kaput, majd Petrjak lőtt két megtolás után tizenhét méterről, Kosicky azonban hárította a jobb alsóba tartó próbálkozást. Mindkét csapat előreívelt labdákkal próbálkozott, hazai oldalon Ferenczi János, míg a vendégeknél Pátkai Máté indította a szélsőket, ám a lestaktika jól működött, így nagyobb helyzetek nem alakultak ki. A Loki fokozatosan átvette a kezdeményezést, s a 16. percben helyzetig is eljutott: Ferenczi tálalt leheletfinoman Adeniji elé, ám a visszazáró Stopira tisztázni tudott. Nigériai támadónk nem sokkal később ismét főszereplővé lépett elő, amikor Bódi indítását követően a leshatárról kilépve vette célba a kaput, Kovácsik azonban jól zárta a szöget. Bódi Ádám csapatkapitányként vezére volt a Debrecennek, indításai mellett szögletei okoztak fejfájást a vendégek védőinek, a 22. percben például kis híján a kapuba tekert – a mögöttünk hagyott szezonban egyszer már sikerült neki –, Kovácsiknak ezúttal a léc alól kellett kihalásznia a labdát. Futószalagon jöttek a debreceni beadások és lövések, s ahogyan ez lenni szokott, a Fehérvár szerzett vezetést… A 26. percben Pátkai beadása Kusnyírról Kovács István elé pattant, aki Fiolához passzolt, az előrehúzó védő centerezéséből pedig Hodzic bombázott Kosicky kapujába (0:1). A fehérvári szimpatizánsok a csípős hideg ellenére félmeztelenül ünnepelték kedvenceiket, a pályán azonban az első félidő hajrájában forró pillanatokat élhettek át a vendégek, az utolsó percekben ugyanis ismét a mieink irányították a játékot. Előbb Szécsi Márk éles szögből leadott lövését hárította látványos vetődéssel Kovácsik, majd egy percre rá Varga Kevin próbálkozott huszonöt méterről, a labda csak centikkel kerülte el a bal felsőt. Az első játékrész tehát kiegyenlített és mozgalmas játékot hozott, mindkét együttes nyolc lövéssel kísérletezett, ám gólt csak a fehérváriak szereztek.
A fordulás után némileg mérséklődött a tempó, előnye birtokában a vendégek igyekezték tördelni, lassítani a játékot, míg Vitelki Zoltán tanítványai az elmúlt két mérkőzésen jól bevált letámadást alkalmazták egyre bátrabban. Az első lehetőségre az 58. percig kellett várni, Hodzicra nem figyeltek a védők, ám a fehérvári támadó körülményesen vette át a labdát, így a visszazáró Varga Kevin menteni tudott előle. Egy perccel később már a túloldalon hördültek fel a szurkolók, miután Bódi Ádám a fehérvári ikertornyok között felugorva tudott kapura bólintani, Kovácsik eszén azonban ezúttal sem lehetett túljárni. Hatvan perc elteltével a frissen igazolt Luka Milunovics is bemutatkozott a Lokiban, a támadó középpályásként bevethető szerb játékos Varga Kevin helyére érkezett. Az elkövetkezendő percek azonban nem róla, hanem Armin Hodzicról szóltak: a fehérváriak támadója három minutum leforgása alatt három ordító ziccert szórakozott el, a csapata játékával elégedetlen Joan Carillo sem hitte el, amit látott. A hazai szimpatizánsok reménykedtek benne, hogy a kihagyott lehetőségek még sokba kerülnek majd a Vidinek, kedvenceik pedig fokozták is a nyomást a fehérvári kapu előtt. Bódi Ádám ismét szögletből veszélyeztetett, de a csereként beálló Haruna Garba játéka is biztató volt a hajrához érkezve. A 81. percben aztán nagy esélyt kapott csapatunk az egyenlítésre, miután Szécsit szabálytalanul szerelte Stopira a kapu előterében, Bogár Gergő pedig a büntetőpontra mutatott. A labda mögé Bódi Ádám állt, s higgadtan a kapu jobb oldalába bombázott, 1-1-re módosítva ezzel a találkozó állását. A bajnoki címre hajtó Fehérvár az utolsó percekben mindent megtett az újabb gól megszerzéséért, Elek helyére érkezett Futács Márkó, ám a debreceni védelem jól állta a sarat. Igazságos döntetlennel és értékes pontszerzéssel zárult tehát a találkozó, csapatunk pedig továbbra is veretlen tavasszal: egy győzelem mellett immár két döntetlen Vitelki Zoltán együttesének mérlege.
Vitelki Zoltán: „Alaposan felkészültünk a Fehérvárból, hiszen tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz ellenük, s azt kaptuk a mérkőzéstől, amire számítottunk, jó iramú, hajtós összecsapást játszottak a felek. Az első félidőben kissé gyámoltalanul futballoztunk, ennek ellenére megvoltak a helyzeteink, ám ezeket sajnos nem sikerült gólra váltanunk. A folytatásban jól alkalmaztuk a letámadást, s bár a vendégek előtt is adódtak lehetőségek, igazságosnak érzem a döntetlent.”
