2005-ben beteljesült az álom! (+video)

Korábbi visszaemlékező cikkünkben már említettük, 2002-ben, miután Szima Gábor vette át a klub irányítását, elkezdődött egy tudatos építkezés. Alaposan megerősödött a DVSC kerete, visszatért külföldről a klub két ikonja, Sándor Tamás és Dombi Tibor, olyan játékosok választották a cívisvárost, mint Éger László, Csenyánszki Norbert, Ronald Habi, majd Igor Bogdanovic, de már Dzsudzsák Balázs is elkezdte bontogatni szárnyait. A 2004-2005-ös bajnoki szezont a korábbi DVSC játékos, Supka Attila irányításával kezdte meg a csapat.

Két bajnoki bronz után a szurkolók már arról álmodoztak, de a játékosok is, hogy a Vasutas megszerezze első bajnoki címét. – Úgy emlékszem, a klub részéről nem volt megfogalmazva elvárásként az első hely, célként a dobogós helyezést, a nemzetközi kupaindulást tűzték ki. Legbelül természetesen mindannyian azt reméltük, abban a bajnoki évben történelmet írunk, bajnokként zárjuk a 2004-2005-ös szezont. Kicsivel (Dombi Tibor – szerk.) külföldön is tartottuk a kapcsolatot, többször beszéltünk arról, haza kellene jönni. Viszont úgy lenne érdemes, ha a csapattal bajnoki címet tudnánk szerezni. Volt egy nagyon erős keretünk, biztos anyagi háttér, minden adva volt, hogy a célt elérjük. Az első két évben nem sikerült, de 2005-ben végül magasba emelhettük a bajnoki serleget – fogalmazott Sándor Tamás.

Remek őszt produkáltak Madar Csabáék, a bajnokság feléhez érve 10 győzelemmel, 2 döntetlennel és 3 vereséggel a második helyen álltak a Ferencváros mögött. A zöld-fehérek nem tudták sokáig megőrizni első pozíciójukat, a 19. forduló után már a Lokomotív vezette a táblázatot. Nagy menetelésbe kezdett a debreceni alakulat, a soron következő nyolc mérkőzésen csak az Újpest ellen nem sikerült a pontszerzés. A 28. fordulóban már úgy lépek pályára Szatmári Csabáék, ha győznek, a Fradi pedig vereséget szenved, már ünnepelhetik a bajnoki címet. Ehhez viszont kellett, hogy sikerrel vegyék a Békéscsaba jelentette akadályt.

 – Az a hétvége úgy indult, ahogy szerintem nem kellett volna, míg mi szombaton, addig riválisunk, a Ferencváros vasárnap lépett pályára. Természetesen tudtuk, hogy győzelem esetén már bajnokként várhatjuk a következő fordulót, de csak abban az esetben, ha a Fradi botlik Pécsett. A mérkőzés előtt viszont nem ezzel foglalkoztunk, alaposan felkészültünk a lilákból. Várható volt, nem adják olcsón a bőrüket, biztos kiesőként minden teher nélkül játszhatnak, szeretnének szépen búcsúzni az élvonaltól – mondta az előzményekről a DVSC ikonja.

Az ilyen találkozókra szokták mondani, kötelező a győzelem, de ezek a meccsek általában a legnehezebbek. Telt ház előtt, Solymosi Péter sípjelére indult útjára a labda. A Békéscsaba az első 15-20 percben megnehezítette csapatunk dolgát, szervezetten és fegyelmezetten futballoztak, nehéz volt feltörni a védelmüket. Ebben a periódusban egy kapufát eltaláló lövéssel jelezték, nem feltartott kezekkel léptek pályára. A 28. percben viszont sikerült hibára késztetni a csabai védelmet: Bogdanovic szerzett labdát a vendégek tizenhatosánál, visszapasszolt Madarhoz, aki erőből laposan középre adott. Vasiljevic lábán felpattant a labda, Bogdanovic gyorsan reagált és a rossz ütemben kimozduló békéscsabai kapust megelőzve a hálóba fejelt. A Vasutas irányította a játékot, lendületesen, kombinatívan futballoztak a debreceni srácok. A csordultig telt lelátóról folyamatosan jött a biztatás, a szurkolók űzték-hajtották előre csapatukat. Sokat nem kellett várni a második találatra, de ezt mesélje el a gól szerzője, Sándor Tamás: – Egy tizenhatosnál történt kavarodás után Madar Csabi fejelte vissza a felpörgő labdát, combbal magam elé tettem és bal külsővel kilőttem a bal alsó sarkot.

A vendégek még fel sem ocsúdtak a gól utáni sokkból, pár perc elteltével megtriplázta előnyét a DVSC: Madar ívelt a tizenhatos sarkáról középre Bogdanovichoz, akit Ursz nemes egyszerűséggel felborított. Solymosi habozás nélkül mutatott a tizenegyes pontra. A labda mögé a Loki ítéletvégrehajtója, Éger állt, védőnk nem hibázott, nagy erővel bombázott a kapu közepébe. Simunic ugyan beleért a labdába, de nem tudta hárítani az életerős lövést. Az első játékrészben szinte minden lényegi kérdés eldőlt, Tobe arra kérdésre, mikor érezte, hogy biztos a győzelem, úgy válaszolt: – Lehet nagyképűnek tűnök, de 15 év távlatából is azt mondom, nem volt egy súlycsoportban a két csapat. Sokkal jobb játékerőt képviseltünk, mint a Békéscsaba, egyénileg is jobb játékosok képességekkel bíró játékosok voltak a keretünkben. Tudtuk, ezt a mérkőzést is meg fogjuk nyerni, a kérdés csak az volt, mikor tudjuk feltörni ellenfelünk védelmét.

Szünet után sem változott a játék képe, nagy fölényben futballozott a DVSC, nyomás alatt tartották a vendégeket. Az 55. percben ismét talpon volt a debreceni publikum, miután Sándor Tomi megszerezte csapata negyedik találatát: – Egy kisszöglet után Szacsa (Szatmári Csaba – szerk.) ívelt középre, Kerekes Zsombi az ötösre fejelte le a labdát, gyorsan tudtam reagálni, a kimozduló kapus mellett jobbal juttattam a gólvonalon túlra a játékszert.

A nagy előny birtokában sem vett vissza tempóból a hazai gárda, sorra dolgozták ki a helyzeteket. A 72. percben egy bedobás után Nikolov játszott össze Dzsudzsákkal, aki Szatmárihoz passzolt. Szacsa a kaputól nagyjából 35 méterre lövésre szánta el magát, lábáról a labda a kissé kint álló kapus fölött csapódott a felső léc alá. Szépségdíjas találat volt! Kerekesék szerették volna maximálisan kiszolgálni közönségüket, de lehetőségeiket már nem tudták gólra váltani. Az utolsó percekben szépített a Békéscsaba, de ezt a találatot is debreceni játékos jegyezhette: Egy félpályáról előreívelt labdát Hegedűs hazafejelt, de Csernyánszki már kimozdult, így a játékszer saját kapujában kötött ki. A gól természetesen nem rontott a hangulaton, a debreceni szurkolók felállva ünnepelték a győzelmet.

A DVSC sikeresen vette tehát az akadályt, de ekkor még nem lehetett tudni, bajnokként jöttek-e le a játékosok a pályáról, erre még 24 órát kellett várni. Vasárnap délután Supka Attila tanítványai és a szurkolók izgatottan várták a Pécs – Ferencváros mérkőzés végét. Biztos, hogy nagyon sokan kiáltottak fel diadalittasan, miután megtudták, a Fradi kikapott Mecsek-alján, így a hátralévő fordulóktól függetlenül, BAJNOK A DVSC! A magam örömét tudom megosztani az olvasókkal: miután megtudtam, kikaptak a zöldek, DVSC zászlóval a kezemben rohantam ki a házból, torkom szakadtából ordítottam: Bajnokok vagyunk! Az utcában nem én voltam az egyetlen DVSC szurkoló, örömömhöz pillanatok alatt többen csatlakoztak. Mintha megéreztük volna, hogy összegyűlnek a debreceni labdarúgás szerelmesei a Kossuth téren, mi is indultunk a főtérre, ahol már szép számmal gyülekeztek a szurkolók, és az időközben a tömeghez csatlakozott játékosokkal kezdődhetett a fieszta, torok nem maradt szárazon aznap este.

– Már bevallhatom, a mérkőzés után elmentünk bulizni, de nem a medve bőrére ittunk előre, hanem a győzelmet ünnepeltük meg. Megbeszéltük, másnap, ha a Fradi meccs számunkra kedvezően alakul, találkozunk a Hotel Nagyerdőben. Sejtettük, hogy a szurkolók össze fognak gyűlni a főtéren, lesz egy spontán ünneplés, melyből mi sem akartunk kimaradni. Rengetegen jöttek össze, fergeteges volt a hangulat, hatalmas élmény volt átélni. Csodálatos érzés hazai pályán, szurkolóink előtt megszerezni a bajnoki címet, nehéz megfogalmazni, amit akkor éreztem. Már gyermekként bajnoki címről álmodoztam, az álmom 2005-ben valóra vált. Minden mérkőzésen úgy léptünk pályára, hogy látványosan és eredményesen futballozunk, kiszolgáljuk a közönségünket. Szurkolóink előtt egyszerűen nem játszhattunk rosszul, de természetesen voltak gyengébb meccseink, viszont mindig mellettünk álltak, valóban 12. játékosai voltak a csapatnak. Tellt ház előtt játszottuk a hazai mérkőzéseinket, már a bemelegítésnél több ezren voltak az Oláhgabin. Az ünneplés utáni napokban egy új célt fogalmaztunk meg, nem szerettünk volna olyan csapatnak tűnni, melynek csak kijött a lépés, volt egy jó éve és ennyi. Úgy vágtunk neki a felkészülésnek és a következő bajnokságnak, hogy megvédjük címünket, ezt a célt sikerült teljesítenünk – zárta szavait Sándor Tamás.