id. Makray Balázs: “Hatalmas élmény volt hátvédként a brazil klasszist, Pelét őrizni”

Idősebb Makray Balázs tizenöt évesen járt először futballedzésen, négy évvel később pedig már huszonhatezer néző előtt mutatkozhatott be az élvonalban. A volt ifjúsági válogatott hátvéd azon kevés magyar labdarúgó egyike, aki elmondhatja, hogy pályára lépett a brazil klasszis, Pelé ellen, edzőként pedig számos debreceni csapattal ért el fényes sikereket. Makray Balázs ezúttal otthonában fogadta munkatársunkat, s elevenítette fel az elmúlt hetvenhat esztendő legszebb emlékeit.

0

102298120_3703812516312140_8217517135950249984_n-300x176 id. Makray Balázs: "Hatalmas élmény volt hátvédként a brazil klasszist, Pelét őrizni"

Kezdjük egy kis földrajzleckével: mi a kapcsolódási pont Budapest, Szeged, Dorog, Komló és Debrecen között?

Könnyű kérdést kaptam elsőre, hiszen a felsorolt városok mindegyikében éltem és futballoztam pályafutásom során, ráadásul minden állomáshoz szép emlékek kötnek. Budapest mégis különös helyet foglal el a szívemben, hiszen ott születtem, nevelkedtem. Az érettségi után nehéz is volt elszakadnom a várostól és a szeretteimtől, Szegedre kerülve kissé egyedül éreztem magam, ezért is fogadtam el a Dorog ajánlatát, hiszen így visszaköltözhettem a fővárosba, és a labdarúgás mellett a tanulmányaimra is tudtam koncentrálni. Komlón értem el játékosként a legnagyobb sikereim, Debrecen pedig immár negyvenöt esztendeje az otthonom, ráadásul a feleségem családja révén is ezer szállal kötődöm a cívisvároshoz.

Ha jól tudom, tizenöt éves korában járt először edzésen, három évvel később pedig bekerült az ifjúsági válogatottba. A magyar labdarúgás fénykorában nem mindennapi teljesítmény…

Valóban így történt, s épp a minap morfondíroztam azon, hogy milyen gyorsan követték egymást az események, akkoriban talán nem is realizálódott bennem, hogy mekkora utat jártam be alig négy év leforgása alatt. Gyermekkoromban nem sportoltam versenyszerűen, de a labda közelsége így is meghatározó volt, hiszen annak ellenére, hogy a Svábhegyen igencsak lejtett a pálya, a barátaimmal napnyugtáig rúgtuk a bőrt a grundon. A középiskolában aztán a nagyobbak felfigyeltek rá, hogy nem vagyok ügyetlen srác, s bár a nevemet sem tudták, a kedvenc pulóverem színe alapján „zöldnek” szólítottak, és mindig engem választottak elsőként a csapatukba. Ekkor tanácsolta az egyik évfolyamtársam, Kovács Lajos, hogy nézzek le a Spartacus edzésére, ahol hamar leigazoltak, s még érettségi előtt bemutatkozhattam a második vonalban szereplő felnőtt csapatban is. Emlékszem, az ifjúsági válogatott meghívó nagyon meglepett, hiszen a többi sráccal ellentétben én nem sajátítottam el az alapokat, a tehetségemnek és a szorgalmamnak köszönhettem a sikereimet. A konstancai tornán többek között a franciákkal is összecsaptunk, hatalmas élmény volt, s talán akkor döntöttem el, hogy labdarúgó szeretnék lenni.

101946273_2662820703996275_8647704848478765056_n-300x225 id. Makray Balázs: "Hatalmas élmény volt hátvédként a brazil klasszist, Pelét őrizni"

A tanulást sem hanyagolta el, hiszen miközben tizenkilenc esztendősen, Szegeden az élvonalban futballozott, jogot hallgatott, s dolgozott is. Hogyan lehetett bírni a hármas terhelést?

A mai futballisták számára talán furcsán hangozhat, de a hatvanas években az élvonalbeli játékosok is amatőrnek számítottak, csupán némi prémiumot kaptunk a győzelmek után az egyesülettől. Éppen ezért minden csapatomnál dolgoztam is a játék mellett, általában szövetkezetekben, a tanulást pedig nem szerettem volna elhanyagolni, ezért az érettségi után, Szegedre kerülve beiratkoztam a jogi karra. Hamar kiderült, hogy nem az én világom, ugyanis a római jog kifogott rajtam, a játék ellenben kifejezetten jól ment, fiatal korom ellenére sikerült beverekednem magam a kezdőcsapatba. Az első NB I-es mérkőzésemre a mai napig tisztán emlékszem, rekordot jelentő huszonhatezer néző előtt léptünk pályára a Ferencváros ellen, s egygólos győzelmet arattunk.

Egy ilyen sikeres év után miért tért vissza a fővárosba?

Mint már említettem, nem éreztem jól magam a családom nélkül, hiányzott a budapesti életem, ráadásul a rövid jogi tanulmányaim során megbizonyosodtam arról, hogy más az én utam, és a Testnevelési Főiskola lenne a legmegfelelőbb számomra. Elsőként a Dorogi Bányász játékosaként futballoztam, de ebben az időszakban is a fővárosban éltem és dolgoztam, majd a klub kiesését követően a Spartacusban és a Vasasban játszottam, időközben pedig a főiskolát is elvégeztem. A Vasassal bronzérmesek lettünk a bajnokságban, ráadásul meghívást kaptunk egy dél-amerikai tornára is, ahol többek között a Pelével felálló Santossal mértük össze a tudásunkat. Hatalmas élmény volt hátvédként a brazil klasszist, Pelét őrizni, testközelből tapasztalhattam, hogy milyen ruganyos, technikás és robbanékony játékos, mondhatni, benne ötvöződtek azok az erények, amikkel a korszak magyar támadói külön-külön rendelkeztek. Emlékszem, miután feltöltődve, lebarnulva hazatértünk Magyarországra, nem sok affinitásunk volt a Haladás elleni bajnokihoz, ám a szombathelyiek 3:1-es sikere kijózanított bennünket…

101943137_925409007872361_639690539280629760_n-197x300 id. Makray Balázs: "Hatalmas élmény volt hátvédként a brazil klasszist, Pelét őrizni"

A Vasasnak köszönheti azt is, hogy megismerte élete szerelmét. Amikor megkereste a Komló, egyértelmű volt, hogy a felesége is Önnel tart a bányászvárosba?

A párom a Vasas tornásza volt, amikor a piros-kékeknél futballoztam, a húgom mutatott be minket egymásnak, s ezerkilencszázhatvannyolc decemberében az esküvőre is sor került. Ekkortájt derült ki az is, hogy a következő szezonban nem tud lakást biztosítani a klub, így lépni kellett, a Komlói Bányász pedig megkeresett egy jó ajánlattal. Nagyon hálás vagyok a feleségemnek, hiszen fel sem merült, hogy ne költözzön le velem Komlóra, ahol az első gyermekünk megszületéséig tornaedzői feladatokat látott el. Szeretettel fogadtak bennünket a vezetők, többségében olyan játékosok alkották a keretet, akikre a fővárosi klubok már nem tartottak igényt, s éppen ez kovácsolta össze a társaságot. Nem voltak kiemelkedő futballistáink, de nagyon tudtunk küzdeni egymásért, és azokért a bányászokért, akik éjt nappallá téve dolgoztak, hiszen akkoriban a mérkőzések jelentették az egyetlen szórakozási lehetőséget a városban.

102263879_263185914918504_4078754029524484096_n-170x300 id. Makray Balázs: "Hatalmas élmény volt hátvédként a brazil klasszist, Pelét őrizni"

Nem akármilyen rangadókat láthattak a bányászok, hiszen a Komló indulhatott a KEK selejtezőjében is, ahol a jugoszláv válogatottak armadáját felvonultató Crvena zvezda ellen léptek pályára. Milyen emlékek jutnak eszébe a legendás párharc kapcsán?

Már az is nagy fegyverténynek számított, hogy két NB I-es csapat legyőzésével bejutottunk a Magyar Kupa döntőjébe, ahol egyetlen góllal maradtunk alul az Újpesti Dózsával szemben. A lilák bajnoki címének köszönhetően azonban így is indulhattunk a nemzetközi porondon, ám pechünkre a Crvena zvezdát sodorta utunkba az élet. Ezerkilencszázhetvenegy szeptemberében került sor a párharcra, hazai pályán kezdtünk, s több ezer szurkoló volt kíváncsi a mérkőzésre, elsősorban a jugoszláv sztárok miatt hatalmas médiaérdeklődés övezte a találkozót. Nagy volt a nyomás az edzőnkön, Lantos Misi bácsin is, mert a belgrádiak látványos, nagyszabású edzésekkel készültek a komlói összecsapásra, így a mesternek lépnie kellett valamit, s két edzést is vezényelt nekünk a mérkőzés előestéjén. Másnap fásultan játszottunk, lassan mozogtunk a pályán, s gyakorlatilag saját magunkat vertük meg 7:2-re… A belgrádi visszavágó ellenben örök élmény marad, hiszen zuhogó esőben győztük le a Dzsajics fémjelezte Crvenát, és ennek a mérkőzésnek köszönhettem, hogy ismét lehetőségem nyílt Dél-Amerikába utazni, immár komlói színekben. 

102734502_691932634976445_2016603010804744192_n-300x225 id. Makray Balázs: "Hatalmas élmény volt hátvédként a brazil klasszist, Pelét őrizni"

                                                                                                                   A DUSE kispadján, jobb oldalon Makray Balázs

Komlóról Debrecenbe került, ahol szezon közben játékosból edző lett. Miért döntött úgy harminckét évesen, hogy szögre akasztja a stoplist?

Akkoriban a második vonalban szerepelt a Debrecen, s miután a komlói csoda véget ért, a csapat búcsúzni kényszerült az NB I-től, megkerestek a Lokitól, lakás-, és játékajánlattal. Mivel a feleségem családja debreceni, nem volt kérdés, hogy igent mondok a lehetőségre, és szerencsére jól is ment a játék, ám az eredmények elmaradtak. A DMVSC a tizennyolcadik helyen állt, amikor menesztették az edzőt, Marosvári Béla bácsit, a klub akkori elnöke pedig felutazott a fővárosba új trénert keresni, ám nem vállalta senki a kihívást. Jómagam időközben megszereztem az edzői képesítést, ezért végül úgy döntött a vezetőség, hogy az oldalvonal mellett számít rám a folytatásban, én pedig élni tudtam a bizalommal, hiszen a szezont a negyedik helyen zárta a csapat. Az már csak utólag derült ki, hogy Sanyi bácsi csupán egy kávét fogyasztott el Budapesten, egyetlen edzőt sem keresett meg, mert mindvégig tudta, hogy én lennék a legalkalmasabb a feladatra.

102661808_715425402565520_5944997678474592256_n-300x225 id. Makray Balázs: "Hatalmas élmény volt hátvédként a brazil klasszist, Pelét őrizni"

                                                                                                                  Kuvaitban, a kép közepén Makray Balázs

Három évet töltött el a Loki vezetőedzőjeként, a későbbiekben több alkalommal volt a szakmai stáb tagja, az egyetemen pedig a mai napig órákat tart. Elégedett az edzői pályafutásával?

Bevallom, csalódott voltam, amikor ezerkilencszázhetvennyolcban megköszönték a munkámat az első csapatnál, de a jó kapcsolat megmaradt a vezetőkkel, így másodedzőként még többször is leülhettem a debreceni kispadra. A város más klubjainál is megfordultam, de az edzői munkáimra mindig másodállásként tekintettem, hiszen nehezen bírtam elviselni a vele járó nyomást, míg testnevelő tanárként teljesen szabad kezet kaptam a módszertant illetően. Büszke vagyok rá, hogy a nyolcvanas években Kuvaitban és az Egyesült Arab Emirátusokban is dolgozhattam vezetőedzőként, jóllehet voltak különös esetek, előfordult például, hogy a játékosaim a tudtom nélkül paktáltak le az ellenféllel, én pedig értetlenül álltam a tizenhat gólos vereség előtt… Hiányérzetem tehát egyáltalán nem lehet, hiszen sokat tapasztaltam a labdarúgásnak köszönhetően, s szerencsére sikerült átadnom a sport szeretetét a gyermekeimnek és az unokáimnak, mindannyian mozognak valamit. Számomra az ő sikereik jelentik a legnagyobb boldogságot, s bízom benne, hogy még sok-sok éven keresztül figyelhetem, ahogyan bontogatják szárnyaikat.

101879418_581387549444819_494803966488477696_n-300x225 id. Makray Balázs: "Hatalmas élmény volt hátvédként a brazil klasszist, Pelét őrizni"

                                                                                           Jakab János által szervezett, volt élvonalbeli klasszisok éves találkozóján

P.G.