Becsky István: „néhány éven belül a dobogón szeretném látni a csapatot”

Szintet lépett a debreceni kosárlabdázás: a DEAC utánpótlásműhelye kiemelt sportakadémiai minősítést kapott, a jelentősen megerősödött felnőtt csapat pedig (v)érmes reményekkel vághat neki az új szezonnak. Ezúttal a DEAC Kosárlabda Akadémia ügyvezető sportigazgatója, Becsky István adott exkluzív interjút lapunknak, amelyből többek között az újjászervezett utánpótlás-nevelési rendszer működését, valamint a 3x3-as kosárlabda debreceni sikerének titkát is megtudhatják olvasóink.

0

Becsky-István-300x166 Becsky István: „néhány éven belül a dobogón szeretném látni a csapatot”Fotó: DEAC

Kezdésnek hadd említsek négy várost: Budapest, Pécs, Sopron, Debrecen. Tudja, mi a közös a felsorolt településekben?

A turisztikai vonzerejük mindenképp, de értem a célzást, s nagyon boldogok vagyunk, hogy az elmúlt évek munkája alapján bekerülhettünk a négy kiemelt akadémia közé. Óriási eredmény ez a debreceni kosárlabdázásnak, s egyben egy kitűnő visszaigazolás is, miszerint jó úton járunk, elismerésre méltó a cívisvárosban zajló szakmai tevékenység. Ezúton is szívből gratulálok a többi kiemelt egyesületnek, büszke vagyok rá, hogy egy ilyen szűk körnek lehetünk tagjai, de természetesen nem dőlünk hátra, inkább kettőzött erővel dolgozunk tovább, hogy minél tovább élvezhessük a jelenlegi státuszunk adta előnyöket. A debreceni utánpótlásban komoly potenciál rejtőzik, s a felnőtt csapatunk is egyre sikeresebben szerepel, egyfajta zászlóshajója a kelet-magyarországi kosárlabdázásnak.

Hogyan épül fel az újjászervezett akadémiai rendszer, és miként szolgálhatja ez a felállás a debreceni kosárlabdázás érdekét?

A kosárlabdához kapcsolódó debreceni sportszervezetek több gazdasági egységben, de közös szakmai irányítás alatt működnek. Tizennégy éves kor alatt elsősorban a tömegbázis növelése a cél, ezt a feladatot a Cívis Kosárlabda Klub Kft. látja el, majd innen kerülnek át a játékosok a Debreceni Sportiskolához. Egy év elteltével a legtehetségesebb növendékek a DEAC Kosárlabda Akadémiában folytathatják, ahol tizenkilenc éves korig versenyeztetjük a csapatokat, ez az időszak ugyanis vízválasztó a fiatalok életében, ekkor általában eldől, hogy valaki profi játékosként, vagy alacsonyabb osztályokban képzeli el a jövőjét, esetleg végleg felhagy a kosárlabdával. Fontos hangsúlyozni, hogy azoknak sem engedjük el a kezét, aki nem jut el az NB I-es szintig, erre kitűnő példa, hogy a legidősebb amatőr játékosunk negyvenhárom esztendős.

A DEAC sajátossága, hogy a cívisvárosba tanulni érkező fiataloknak sportolási lehetőséget nyújt. Mi lehet Debrecen legfőbb vonzereje a kosárlabdázni vágyók számára?

Képviselőként, sportvezetőként, és magánemberként is bizton állíthatom, hogy városunk rohamos ütemben fejlődik, ezért Debrecenben élni jó, s szerencsére egyre többen gondolkoznak hozzám hasonlóan. A közösségi élményeken túl az egyetem jelenti a legfőbb vonzerőt, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a játékosaink idővel felsőfokú végzettséget szerezzenek, s igyekszünk minden segítséget megadni a kosárlabda és az egyetemi elfoglaltságok összehangolásához. A DEAC-ban háromezernél is többen sportolnak, közel ezren pedig a kosárlabdázók táborát erősítik, így jelentős a merítési lehetőség, egyúttal kiváltságnak számít az egyesülethez tartozni.

Debrecenben hagyományosan a labdarúgás és a kézilabda a legnépszerűbb sportág, ám fokozatosan a kosárlabda is felzárkózott melléjük, a felnőtt gárdát rendre telt ház fogadja az Oláh Gábor utcában.

A kilencvenes évek végén bivalyerős kosárcsapatai voltak Debrecennek, fiatalon jómagam is rendszeresen látogattam a DEGÁZ mérkőzéseit, amelyek egytől egyig tömött lelátók előtt zajlottak. A nemzetközi porondon is bemutatkozó Debreceni Vadkakasok megszűnését követően azonban mélyrepülés vette kezdetét, amelynek közel egy évtizede vetettünk véget, ekkor gazdaságilag is sikerült stabilabb alapokra helyeznünk a kosárlabdát. Immár a legnépszerűbb debreceni sportágak közé tartozunk, de semmiképp nem szeretnénk versengeni a többivel, inkább segítjük egymást, s igyekszünk úgy alakítani a menetrendet, hogy a sportszerető debreceni szurkolók minden fontos eseményt a helyszínen tekinthessenek meg. Csábítani szerencsére nem kell a közönséget, a DEAC azon kevés csapatok egyike, amelyet rendre tömött lelátók fogadnak hazai környezetben, s mivel kezdjük kinőni az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokot, hosszú távú terveink között szerepel, hogy egy nagyobb létesítménybe költözhessünk.

A „hagyományos” változat mellett a 3×3-as kosárlabda is rendkívüli népszerűségnek örvend Debrecenben. Miért döntöttek úgy, hogy úttörői lesznek ennek a fiatal szakágnak?

Szerettünk volna valamiben nemzetközi szinten is az élen járni, a 3×3-as kosárlabda pedig rendkívül látványos, intenzív sport, amihez hasonlót már az én gyerekkoromban is éjt nappallá téve játszottunk a grundokon. Közép-Európában elsőként került a palettánkra a kosárlabda ezen válfaja, s rendkívül büszkék vagyunk rá, hogy a nemzetközi szövetség a szakág fellegváraként tekint Debrecenre. Az idei rendezvények is nagy sikerrel, közmegelégedésre zajlottak, de igyekszünk a földön maradni, s a szervezést illetően szeretnénk évről évre magasabbra tenni a lécet.

Ha három év múlva ismét beszélgethetnénk, mivel lenne elégedett a debreceni kosárlabdázást illetően?

Minden segítséget megkaptunk a magyar szövetségtől, hogy az ország egyik legjelentősebb sportszervezetévé váljunk, így csupán rajtunk múlik, hogy élünk-e a lehetőségeinkkel. Elsősorban az utánpótlás-nevelésben szeretnénk élen járni, három év múlva örömmel konstatálnám, ha néhány debreceni növendék a korosztályos válogatottakban is alapembernek számítana. Természetesen a felnőtt csapatunk szereplése is rendkívül fontos, hiszen egyfajta extra motivációt nyújt a fiataloknak, ha látnak perspektívát Debrecenben, később pedig az edzéseken klasszis játékosoktól tanulhatnak. Nem szeretek mellébeszélni, néhány éven belül a dobogón szeretném látni a csapatot.

P.G.