Fotó: Égerházi Péter
Közel kétezer szurkoló köszöntött vastapssal a Nagyerdei Stadionban. Volt már részed hasonló fogadtatásban?
Nagyon megtisztelő érzés volt ilyen hangulatban kifutni a gyepre, s férfiasan bevallom, kissé el is érzékenyültem, zavaromban keresnem kellett a szavakat, holott órákig tudtam volna hálálkodni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit szeretnék megfogalmazni a beszédemben, de talán pont Debrecenben nem kell semmit mondanom, hiszen ez az otthonom, az itteni szurkolók pontosan tudják, milyen érzések kavarognak bennem. Amikor annak idején három bajnoki címet nyertem a DVSC-vel, kivételesen összetartó egység jellemezte a csapatot, a klubot és a várost egyaránt, s bár azóta sok minden átalakult, új otthonra találtunk, szerencsére a régi érzés mit sem változott.
Miért döntöttél a hazatérés mellett?
A szívem húzott Debrecenbe, s bár sokáig vártam egy megfelelő külföldi ajánlatra, de ennek hiányában a múlt héten úgy határoztam, hogy tizenkét évnyi légióskodás után hazatérek. Sokan szóba hoztak a Ferencvárossal, a Zalaegerszeggel, valamint az MTK-val is, s bár utóbbi egyesületnél valóban tréningeztem öt hetet, mindez csupán a szinten tartás céljából történt, mert Magyarországon kizárólag a DVSC jöhetett szóba. Otthon érzem magam az öltözőben, s a csapattársakkal is megtaláltam a közös hangolt, a szakmai stábból pedig Kondás Elemér és Dombi Tibor személye csak megerősítette a döntésemet. Édesanyám már fel is ajánlotta, hogy költözzek haza Nyírlugosra, de ezt harminchárom évesen kicsit meredeknek éreztem, így a cívisvárosban kerestem magamnak otthont.
Nem hátráltatott a döntésben, hogy a DVSC jelenleg másodosztályú?
Egyáltalán nem, hiszen egyfelől reményeink szerint átmeneti állapotról van szó, másrészt a klubhoz fűződő szoros kötelékem nem függ attól, hogy éppen melyik ligában szerepel a csapat. Engem személy szerint rendkívül motivál a jelenlegi helyzet, hiszen konkrét cél lebeg a szemünk előtt, itt nem lehet mellébeszélni, sem alibizni, mert kizárólag a feljutást tartjuk elfogadhatónak. Debrecen városának élvonalbeli futballcsapatra van szüksége, s bár nem szeretnék ennyire előretekinteni, egy osztállyal feljebb is szeretnénk majd az élmezőnyhöz tartozni. Azt látatlanban megígérhetem, hogy a tőlem telhető legtöbbet fogom nyújtani, s ott fogok segíteni, ahol szükség lesz rám.
A válogatottban jelenleg nem számolnak veled, bár Marco Rossi nyilatkozata alapján lesz még lehetőséged a bizonyításra. Hogyan érint a mellőzésed?
Természetesen minden a csapat minden mérkőzését figyelemmel követtem, s büszke vagyok a srácokra, de nem tagadom, dúltak bennem az érzelmek, nem voltam hozzászokva, hogy kívülről nézzem a válogatott összecsapásait. Eleinte nehezen viseltem, hogy csapat nélkül maradtam, senkinek nem kívánom azt az őrlődést, amin a nyáron keresztül mentem, de Shane Tusup tanácsainak is köszönhetően sikerült átformálnom a gondolkodásomat, s az elmúlt másfél hónapban mindent megtettem annak érdekében, hogy csúcsformába hozzam magam. Természetesen nagyon boldog lennék, ha ismét meghívót kapnék, s akár már a bolgárok ellen pályára léphetnék, de egyelőre kizárólag a DVSC-re és a saját játékomra összpontosítok. Jó erőállapotban érzem magam, s bár a mérkőzések egyelőre hiányoznak a lábamból, bízom benne, hogy a Pécs ellen már lehetőséget kapok a bizonyításra.
Szeretnél még külföldre igazolni a jövőben, vagy Debrecenben fejeznéd be a pályafutásodat?
Egyelőre korai a visszavonulásról beszélni, hiszen decemberben leszek harmincnégy esztendős, még jó néhány évet szeretnék a futballpályán tölteni. Mindent megteszek annak érdekében, hogy a lehető leghosszabb ideig kitoljam a karrierem, s hasznos tagja legyek a csapatnak. Szerencsére nem volt komolyabb sérülésem, csupán a kulcscsontommal bajlódtam, s bízom benne, hogy a jövőben sem lesz majd szükségem kényszerpihenőre. Nem tagadom, szerettem volna még külföldön futballozni, de nem a pályafutásom miatt van bennem keserűség, inkább azért, amiket egyes médiumok a klubváltásaim hátteréről írtak. Amikor szögre akasztom majd a stoplist, mindenképpen tisztázok majd néhány dolgot, ám jelenleg kizárólag a labdarúgásra koncentrálok, s nem foglalkozom a hátráltató tényezőkkel.
P.G.
