A magyar szempontból rendkívül eredményes szombati napot, egy hasonlóan sikeres vasárnap követte a budapesti olimpiai kvalifikációs világkupán. Szombaton a női kardozók versenyét Márton Anna nyerte, Pusztai Liza pedig bronzérmet szerzett, a férfiaknál Szilágyi Áron lett második.
A vívás csapatversenyszámaiban nem a versenyzők, hanem a csapat szerzi meg a az indulás jogát, így még korai lenne kijelenteni, hogy a debreceni vívó biztos olimpiai résztvevő. A Battai Sugár, Katona Renáta, Márton Anna és Pusztai Liza alkotta négyesből csak a magyar ranglistát megnyerő vívó indulása garantált, a többiekről a szövetségi edző dönt. Ami bizonyos, hogy Gárdos Gábor szövetségi edző sorozatban a negyedik felnőtt világkupára is berakta Sugárt a csapatba, és a debreceni tehetség többször is bebizonyította már, hogy téthelyzetben is lehet rá számítani. Az e hétvégi versenyt beleszámolva, négyből 3 alkalommal jutott négy közé a Battaival felálló női válogatott, ebből kétszer érmet is nyertek. Az olimpiai kerethirdetésre még várni kell, Sugárra viszont nem kellett, rögtön verseny után értük el telefonon.
– A versenynap elején kicsit sajnáltam, hogy az indiaiak ellen nem vívtam, a lányok nagyon magabiztosak voltak, simán nyertek. A következő asszókban is végig szurkoltam, vagy amikor kellett akkor nyugtattam őket. Borzaszóan stresszes nap volt. – kezdte az Interfencing Debrecen SC vívója. Nagyon jól vívtak a többiek, így talán mondhatom, hogy szerencsére nem kellett becserélni engem. Az olaszok elleni negyeddöntő sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, talán kicsit mindenki gondolatai az ukránok körül jártak. Akiket szerencsére legyőztek a koreaiak, így pár perccel azután, hogy veszítettünk, már örömünkben sírtunk.
A magyarok kijutását már csak az ukránok gátolhatták meg, ehhez viszont meg kellett volna nyerniük a versenyt.
– A helyosztókon már lehetőséghez jutottam, egész jól is ment a vívás. A hetedik helyért pont az ukránokkal vívtunk, mindenképpen meg akartuk nekik mutatni, hogy nem érdemtelenül jutottunk ki mi, ez szerencsére sikerült is. – folytatta Sugár. Nagyon örülök és hatalmas megtiszteltetés, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek. A jövőben szeretnék minél nagyobb szerepet vállalni a sikerekben, de nem sietek sehova, még nagyon fiatal vagyok. Bízom benne, hogy a kerethirdetésnél benne maradok a csapatban, szerintem nagyon jó négyest alkotunk a lányokkal, de ha valamiért mégse lenne így, akkor sem omlanék össze, mert mint mondtam, még nagyon fiatal vagyok. Szeretném megköszönni a mesteremnek, a debreceni klubtársaimnak és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a sikerhez.
Sugár mestere, Dávid László így értékelte a kijutást:
– A csoda szó nem fedi le azt, ami az elmúlt két évben velünk történt. Tevékeny részesei lehettünk annak, hogy a női kardcsapat először jutott ki az olimpiára. Az elmúlt években az összes lehetséges rossz megtörtént, ami megtörténhetett, gyakorlatilag egy kocsmafolyosóról sikerült a kvalifikáció. Azoknak szeretném megköszönni, akik végig hittek bennünk és segítettek nekünk. Én pedig biztosan tudom, hogy ez egy nagyon fontos állomás, de nem a végállomás. Még van olyan álmunk, amit nem sikerült megvalósítani. Szép volt csajok, gratulálok Mesterek!
U.Á.
