Takács-Pántya Barbara: „A legfontosabb, hogy a lelkesedés megmaradjon”

Idén lesz 19 éve, hogy megalakult a Debrecenben Feeling Táncstúdió, mely egyesületben nem csak a fiataloknak, hanem az idősebb generációnak is tanítják a táncot. A stúdió művészeti vezetőjével, Tskács-Pántya Barbarával beszélgettünk a kezdetekről és a jelenről.

0

received_4265907493420666-300x200 Takács-Pántya Barbara: „A legfontosabb, hogy a lelkesedés megmaradjon”

A Feeling Tánc és Mazsorett Egyesület 2002. szeptemberében nyitotta meg kapuit a tánc szerelmesei előtt Debrecen. A kezdeti tíz főről mára több százra duzzadt a stúdió táncosainak száma, rendszeresen vesznek részt versenyeken, különböző rendezvényeken, állandó fellépői a Debreceni Virágkarneválnak. – Kezdetben a mindenki által jól ismert mazsorettel indítottunk, majd tíz évvel ezelőtt az egyik karneváli fellépésünknél – a Riói karnevált idézve – tollas eszközökkel színesítettük repertoárunkat, mely egyfajta látvány showtáncként egy új dolog volt Debrecenben. Ez nagy löketet adott az iskolánknak, az új elemek felkeltették az érdeklődést, hirtelen megsokszorozódott a létszámunk. Az akkori tánctermünket ki is nőttük, új próbaterem után kellett néznünk. Az elmúlt években megmaradt a látványshow vonal, melyet folyamatosan erősítünk, csiszolgatunk. A mazsorettnél pedig elrugaszkodva a tradícióktól, gépi zenére kezdtünk dolgozni. Azt tapasztaljuk, hogy befogadóbbak erre a műfajra a gyerekek. Az akrobatikával is bővítettük repertoárunkat, így lett az iskolának egy akrobatikus és egy showtánc, látványtánc része. Különböző történeteket dolgozunk fel, táncos formában, ezzel teret adva mindannyiunk kreativitásának. Egyik legújabb projektünk a Pán Péter és a Hófehérke. A gyerekek nagyon szeretik, mert látványos, tele van díszletekkel, melyet közösen készítünk. Az egyik legfőbb törekvésünk, hogy előadásaink színvonalasok legyenek. A csapatok mellett szóló, illetve duó táncosaink is vannak, így lehetőségünk van arra, hogy egy- egy versenyre akár 100 koreográfiát is vigyünk – fogalmazott az egyesület művészeti vezetője.

received_211940514017495-300x300 Takács-Pántya Barbara: „A legfontosabb, hogy a lelkesedés megmaradjon”

Mint a többi egyesületét, a Feelingét is megnehezítette a pandémia, üres a próbaterem, a virtuális térben zajlik az oktatás. – Élő versenyek hiányában, egy éve nálunk is csak az online tér jöhetett szóba. Tavaly áprilisban tudatosult bennünk, hogy egy viszonylag hosszú, személyes jelenléttől mentes időszak következik, melyet az online oktatás nem képes pótolni. Ez leginkább arról szólt, hogy a gyerekek figyelmét szinten tudjuk tartani, motiváljuk őket. A megváltó enyhítés május közepén jött el, mely időszakban végre lehetőségünk nyílt szabadtéri fellépésekre. Nyáron 47 helyszínen mutattuk be produkcióinkat, illetve két versenyen vettünk részt. Megújulva, célokkal teli indultunk az új tanévnek szeptemberben, ám másfél hónap múlva szomorúan vettük tudomásul, ismét zárnunk kell. Decemberben még felcsillant némi reményt, hogy a megszokott módon folytathatjuk a munkát, de januárban kénytelenek voltunk visszaállni online oktatásra. Korlátozva a létszámot, 80 versenyzővel, szigorúan betartva a szabályokat, folytattuk a munkát. Nagy szívfájdalmunk viszont, hogy kezdőink várakozásra kényszerülnek mindaddig, míg a korlátozásokat fel nem oldják. A versenyek hiánya is rányomja a bélyegét az életünkre, egy családként utazunk, szurkolunk, együtt sírunk, együtt nevetünk. Együtt éljük meg a sikereket és a kudarcokat egyaránt, ennek az életformának igazán közösségkovácsoló ereje tud lenni, barátságok születnek – folytatta gondolatmenetét a táncpedagógus.

received_178942330707722-300x300 Takács-Pántya Barbara: „A legfontosabb, hogy a lelkesedés megmaradjon”

Az élet azonban nem állt le, bár a virtuális térre korlátozva, de rendeznek versenyeket, melyeken a Feeling táncosai is részt vesznek. – Jelenleg az online versenyekkel igyekszünk a gyerekek lelkesedését fenntartani. Hétvégén került például megrendezésre a Unity For Passion táncfesztivál, egy budapesti szervezésű verseny, melynek rendszeres résztvevői vagyunk. Idén úgy került lebonyolításra, hogy a próbatermekben felvett produkciókat elküldtük, melyeket megnézve, pontoztak a bírák. Igyekeztünk a lehető legigényesebben megoldani ezt a nem is olyan egyszerű feladatot. Ez már a 7. versenyünk volt ilyen formában, de kezd hiányozni az a lendület, melyet csak a személyes jelenlét képes adni. Próbáljuk a versenyek adta hangulatot megteremteni, a tánciskolákkal egymást támogatni. A pontozásnál most sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a gyerekek erősségei. Inkább az a cél, a versenyeken is – rengeteg munka van egy- egy versenyre való felkészülésben – hogy együtt, egyben és életben tudjuk tartani a táncos közösséget. Azt gondolom, ez egy pozitív töltetet tud adni a jelenlegi helyzetben, a rengeteg belefektetett energia meg tud mutatkozni, és ez talán motiválni fogja a gyerekeket. A legfontosabb, hogy a lelkesedés megmaradjon a folytatáshoz– zárta mondandóját Takács- Pántya Barbara.

F.K.