Hegedűs Györk: “lételemem a labdarúgás”

A 24. születésnapját ünneplő Hegedűs Györk a pályán és az oldalvonal mellett is megállja a helyét. A DEAC U11-es csapatának edzőjével a mosoly erejéről, a futballról alkotott filozófiájáról, valamint tanítványairól beszélgettünk.

0

Hege-300x212 Hegedűs Györk: "lételemem a labdarúgás"Fotó: deac.hu

Az unalom kifejezés minden bizonnyal ismeretlen Hegedűs Györk számára. A fiatal sportember a Debreceni Egyetem angol-testnevelés szakos hallgatója, délutánonként dr. Boda Pállal vezényel edzéseket az U11-es korosztálynak, hétvégente pedig pimasz cseleivel kergeti őrületbe az ellenfelek védőit a DASE felnőttcsapatában. Mindenki Hegéje rajongásig szereti a labdarúgást, tanítványai pedig csodálják elkötelezettségét.

„Amikor nyáron elkezdtem dolgozni a 2011-es születésű gyermekekkel, alig tíz srác alkotta a keretet, így Pali bácsival szerettük volna növelni a tömegbázist – avatott be minket a kezdetekbe Hegedűs Györk. – Az újonnan érkezők szerencsére hamar beépültek a csapatba, amire nagy szükség volt, a 4+1-es játékrendszer helyett ugyanis idén már 6+1-ben játszunk. Immár tizennyolc gyermeknek vezénylünk foglalkozásokat, s az edzéslátogatottságra sem panaszkodhatunk, szinte mindig teljes a létszám. Ebben a korban a legfontosabb, hogy a srácok megszeressék a labdarúgást, ezért minden edzés alatt figyelem az arcokat, s ha esik, ha fúj, mosolyogva játszanak a fiúk. Aki ismer, tudja, hogy lételemem a labdarúgás, ezt a mentalitást pedig igyekszem átadni a következő generáció képviselőinek is, hiszen fontos, hogy egészséges, aktív felnőttek váljanak a gyermekekből.”

Hegedűs Györk elmondása szerint egy percig sem habozott, amikor lehetőséget kapott rá, hogy a játékos-pályafutása mellett edzőként is bontogathassa szárnyait.

„Hálás vagyok a vezetőségnek, hogy fiatal korom ellenére az oldalvonal mellett is számolnak velem. Pedagógusnak készülök, de az edzői hivatást is megkedveltem, nem zárkózom el az adódó lehetőségektől. Először Mester Norbert mellett kaptam lehetőséget segédedzőként, majd az U7-esekkel dolgozhattam, ami nagy kihívást jelentett, az ő figyelmüket nehezebb volt lekötni. A jelenlegi csapatomnál már érdemben beszélhetünk szakmai munkáról, s bár jelenleg a Bozsik Program szünetel, így is tudunk színvonalas edzőmérkőzéseket játszani. Edzőként nem számoljuk az eredményt, de a srácok nyilván mindenáron győzni szeretnének, ami szerintem normális, ezt a versenyszellemet kell bennük erősíteni. A DASE felnőttcsapatának edzésein maximális erőbedobással végzem a gyakorlatokat, s ugyanilyen hozzáállást várok az U11-es játékosoktól, valamint a medikus hallgatóktól is, akiknek hetente egy alkalommal tartok edzést.”

A szakember kérdésünkre elárulta, számos tehetséges fiatal pallérozódik kezei alatt, ám azt még korai lenne meghatározni, hogy melyikükből válik profi labdarúgó.

„A DEAC-nál minden lehetőség adott ahhoz, hogy a gyermekek élvezzék a futballt, s folyamatosan, lépésről lépésre fejlődjenek. Mivel Pali bácsival ketten visszük a korosztályt, egy edzőre kilenc gyermek jut, amit ideálisnak tartok, hiszen így könnyebben megismerjük a játékosokat, majd igyekszünk mindenkit önmagához viszonyítani. Vannak korábban érő típusok, akik már bonyolultabb feladatokat is képesek elvégezni, ám előfordulhat, hogy akinek most van némi lemaradása a társaihoz képest, évek múlva a legügyesebb lesz a csoportban. A nagyobb pályaméret összehangolt csapatjátékot követel, a különböző előképzettség ellenére a srácoknak meg kell találniuk a közös nevezőt, hiszen a labdarúgás nem egyéni sportág. Ha valaki csinál néhány cselt, megtapsolom, de sokkal fontosabb, hogy egységesen és szervezetten futballozzanak a fiúk, s az edzésen gyakorolt játékelemeket éles szituációban is meg tudják valósítani.”