Fotó: dvsc.hu
A DVSC második csapata a mezőny legfiatalabb átlagéletkorú együtteseként, 13-6-19-es mérleggel a 14. helyen zárta a 2021-2022-es bajnoki évet. Ez annak tükrében, hogy fiatalokkal vették fel a versenyt a rutinos labdarúgókkal rendelkező riválisokkal, jó eredménynek számít. Ha még hozzávesszük az állandóság hiányát, hiszen szinte minden meccsen változott a kezdő tizenegy, akkor felértékelődik ez a pozíció.
“A fiókcsapatok helyzete eléggé speciális, ugyanis az utánpótlásból kikerülő fiatalok itt találkoznak először a felnőtt futballal. Idő kell ahhoz, hogy beleszokjanak a korosztályos bajnokságnál jóval erősebb sorozatba. Ami nehézséget okozott, hogy folyamatosan változott a csapat összetétele, hiszen majd minden mérkőzésen voltak visszajátszók. Nem volt egyszerű úgy összerakni a meccskeretet, hogy a bajnoki előtti napon tudtuk meg, kik érkeznek az elsőcsapatból. Ráadásul sokszor kellett játékosokkal kisegíteni az U19-es gárdát, mindezek hozadéka, hogy szinte minden mérkőzésen más-más kezdővel álltunk fel. De a fiókcsapatnak ez is a funkciója, ugyanis azok a fiatal labdarúgók, akik a „nagyok” között kevesebb játékpercet kapnak, illetve azok, akik sérülésből térnek vissza, itt kapják meg a meccsterhelést. Úgy vélem, a nehézségeket át tudtuk hidalni, a feladatunkat az elvárások szerint elvégeztük, a harmadosztályból többen is bemutatkozhattak az élvonalban” – fogalmazott a szakember.
A harmadik vonalban 38 fordulót kellett teljesítenie a csapatnak, voltak fájó vereségek, de több olyan mérkőzés akadt, melyeken borítva a papírformát, meglepetést okoztak a Szűcs-tanítványok.
“Egészében nézve az idei szezont, nyugodt szívvel mondhatom, a játékosok többnyire jó teljesítményt nyújtottak, sokszor partiban voltunk rutinosabb ellenfeleinkkel, inkább a helyzetkihasználással adódtak gondok. Természetesen voltak meccsek, melyeket csalódásként éltem meg, mint például a sereghajtó Törökszentmiklós elleni vereség, mely találkozón gólokkal kellett volna nyernünk. De mondhatnám az őszi békéscsabai döntetlent is, hiába vezettünk, lényegében már zsebben volt a három pont, ám két egyéni hibánkat kihasznált ellenfelünk. Még ide venném a szeptemberi Tállya elleni találkozót, kétszer is előnybe kerültünk, ennek ellenére 2-2-vel zártuk a 90 percet. Meglepetésekből, sőt bravúrokból sem volt hiány, az élcsapatok közül legyőztük a BKV-t, kiütöttük a Sényőt, pontot vettünk el a DEAC-tól. Ezekre az eredményekre joggal lehetünk büszkék. Egy dolgot viszont örökre kitörölnék emlékeimből és minden edzőnek azt kívánom, soha ne éljék át, mégpedig Kovács Róbert sérülését. Borzasztó érzés volt látni, ahogy fájdalmas arccal ott feküdt a pályán, tudva, hogy nem segíthetek. Bízom abban, teljesen felépül és folytatódik játékos pályafutása” – folytatta értékelését a a kis Loki leköszönő mestere.
Nem csak egy sorozat fejeződött be, hanem egy korszak is lezárult a szakember életében, aki négy év után elhagyta a debreceni klubot, a következő szezontól új csapatot fog irányítani.
“Nem volt könnyű meghozni a döntést, hiszen az elmúlt négy évben folyamatosan léptem feljebb és feljebb a ranglétrán, de jelen helyzetben úgy éreztem, hogy nem tudok tovább lépni, ezért elfogadtam egy másik NB-III-as klub ajánlatát. Az új vezetés szerette volna, ha a a következő szezonban én irányítom a csapatot. Új állomáshelyemen meg lesz az állandóság, azzal, hogy a döntéseket én hozom, a felelősséget is jobban tudom vállalni. Ez egy új kihívás számomra, már várom, hogy elkezdjem a munkát. Természetesen az elmúlt időszakban történtek jó és kevésbé jó dolgok, összességében azonban több lettem ezalatt a négy év alatt, sokat tapasztaltam, sok pozitív inger is ért. Azt vallom, csak a jóra szabad emlékezni, a rosszakat el kell felejteni. Remek embereket ismertem meg, többekkel, Máté Péterrel, Fekete Róberttel és Árva Norberttel nem csak kollégák voltunk, hanem barátok is. Ez úton is szeretném megköszönni a játékosok egész éves munkáját, edzőtársaim segítségét, további sok sikert kívánok nekik pályafutásukhoz” – zárta gondolatait Szűcs János.
KZT
